Hazudsz!
Igazán nagyot megy most a csőcselék: végre nemcsak alanyi jogon érzi úgy, hogy neki mindenben igaza van, hanem azt hiszi, papírja is van róla, hiszen választást nyert. Ha a Tiszára szavazott, ha nem, most már a Tiszával megy megvadulva, és akkora a szája, mint Lakatos Márknak, miután megmagyarázhatatlan módon nem hallgatta ki a rendőrség. Ami a jelenségben rendhagyó, hogy a megáradt polgáhi középosztály jelentős része áhítattal megy a csőcselékkel. Ez viszont többé már nem következmények nélküli ország, úgyhogy ennek is megvannak a következményei.
Szembetűnő következmény, hogy ennek az egyébként eltartott kisujjú, polgári morálközépnek gyakorlatilag összeomlott a szókincse a gyűlölethullám sodrásában. Vergődsz, hazudsz, jó vergődést! És ennyi, semmi más nem maradt nekik. Disztingválást, a szöveg megértését teljesen fölösleges várni tőlük; nem értik, és meg sem próbálják érteni, annyira el vannak foglalva a képzelt IGAZAM VAN kártyájukkal. Azért nem szabad komolyan venni őket, pláne megszeppenni tőlük, mert amúgy fogalmatlanok, és olyan bambán fognak pislogni a rendesen beinduló áradásra (migránsok beköltözése, vagyonadó, emelkedő energiaárak, stb.), mint a németek az összes világháborújuk végjátékára.
Szóval összeomlott a szókincsük. Teljesen mindegy, hogy miről ír az ember cikket vagy Facebook-posztot, lehet az akár az előző kormány bírálata is; ha a szöveg tárgya nem ájult imádat a junior miniszterelnök iránt, akkor a beszűkült tiszás tudatállapot azonnal vergődést kiált. Vergődsz, jó vergődést, jó nézni, ahogy vergődtök – ennyi a hozzáfűznivalójuk a pártállami propagandán túli világhoz abban az esetben, ha amúgy nem érdekli őket a közlés. Ha pedig érdekli őket a közlés, akkor a „hazudsz!” formulát aktiválják, és ez az érdekesebb rész. Hazudni ugyebár annyit jelent, mint tudatosan valótlan állítani. A kényelmetlen tények elferdítése, megmásítása egyidős az emberiséggel, akárcsak a kényelmetlen tényt állító személyek meghazudtolása.
Ami viszont nem az emberiséggel, hanem csak a hópihévé változott, safezone-ért sikongató woke-emberrel egyidős, az a szavak jelentésének és a szókincsnek az összeomlása.
Abban, hogy ez Magyarországon is széles körben elterjedt, komoly szerepet játszanak a most nyeregbe ült politikusok. Egy dolog, hogy Dr. Erőss Pál unokája, Dr. Mádl Ferenc keresztgyereke nem tud uralkodni a Tourette-szindrómáján, amikor valaki felidegesíti, de mivel a nyilvánosság előtt mégsem mer olyan ledorongolóan, megsemmisítően trágárkodni, ahogy a munkatársaival és beosztottjaival teszi, mindenkinek azt dörgi oda, hogy „hazudsz!”. Ha igaz az állítás, ha nem, ha tegeződik, ha magázódik az illetővel, teljesen mindegy – a megáradt polgári középosztály úgyis rajongja az idült surmóságot. Ugyanezt teszi – noha sokkal finomabb, színháziasabb formában – Radnai Márk, amikor az ellene folytatott, állítólagos gyűlöletkampányokon sopánkodik.
A gyűlöletkampányok legfontosabb tulajdonsága az igazságtartalmuk. Mert ha az állítások igazak, akkor az már ártó szándék esetén is legfeljebb kíméletlen tényfeltáró kampány lehet.
Ha a valóság bemutatása amúgy alkalmas a gyűlölet felszítására, akkor nem biztos, hogy a közlővel van a baj, hanem talán inkább a valósággal. A valóságon pedig annak van módja változtatni, akiről a tényfeltárás, illetve kampány szól.
- Ha például valakiről nem kerül nyilvánosságra egy olyan, általa sem tagadott hangfelvétel, amelyen arról beszél férfiként, hogy őt szárazon hátulról, akkor jó eséllyel nem fogják róla terjeszteni, hogy „meleg”.
- Ha az embernek és a pártjának a közéleti működését nem övezik folyamatosan mindenféle fehér poros és tág pupillás anekdoták, akkor jó eséllyel nem fogják róla terjeszteni, hogy kábítószeres.
- Ha valaki nem kap gyanúsan egyszerre lakást meg autókat, akkor jó eséllyel adócsalónak sem fogják gondolni.
- Ami a „külföldi ügynök” vádat illeti, jelzem, hogy Németország, az külföld.
- A Brüsszel-bérenc váddal az a helyzet, hogy a német érdekeket és Brüsszelt egyre nehezebb különválasztani egymástól manapság.
- A Soros-ügynökök vezéréről és főtisztjeiről pedig hosszú évek óta köztudott, hogy új járkálnak ki-be Brüsszelben, mint az átlagos nyomorgó tiszás a május és szeptember közti hétvégéken a Balatonra.
Minimum véleményesek ezek. Legalábbis nem merném rátenni Horn Gábor emberi és erkölcsi nagyságát arra, hogy nem igazak a Radnaival szemben innen-onnan megfogalmazott állítások. Sokkal inkább arról van szó, hogy Radnainak nem esnek jól, és ez a lényeg! A hazugság az igazság ellentétét jelenti, vagy valami teljesen mást?
Ha nem figyelünk oda, teljesen elveszítendjük a hazugság szó jelentését.
Még a kampány alatt találkoztam egy összefirkált fideszes plakáttal: a hirdetés azt közölte, hogy nem engedik be a migránsokat Magyarországra, és erre volt odafirkálva, hogy „hazudsz”. Jó, akkor mégis beengedi őket a Fidesz – vagy mire gondolhatott a költő? Tényállításban legalább lehet hazudni, de amikor valaki véleményt, pláne szándékot fogalmaz meg, ott azért már nehezebb. De ez nem számít, ugyanis a költő nem gondolt semmire. Ő csak érzett.
A „hazudsz” szót akkor kiabálják ezek a túlemocionált hópihék, ha rosszul eső dolgot mondtál nekik. Legjobban pedig az igazság tud fájni, úgyhogy ezen a vonalon haladva, leginkább a kemény igazságot gyalázzák le hazugsággá. Azt mondod a csúnyára, hogy csúnya – hazudsz. Azt mondod a butára, hogy buta – hazudsz. Azt mondod a kövérre, hogy kövér – hazudsz. Azt mondod a kicsire, hogy kicsi – hazudsz. Üdvözlünk mindenkit a működő és emberséges, azaz a hazug Magyarországon! Áradjék!
