Ábrahám Róbert: az arctalan lejáratások kora lassan véget érhet, megmozdult valami
Mi a közös az újságíróban, a hírességben, a közszereplőben és a sarki fűszeresben? Az, hogy mindannyian találkoztak már a jelenséggel, amikor arc és név nélküli, vagy egyszerű kamuprofil, esetleg gondosan felépített és valóságosnak tűnő álprofilokról becsmérlik, rágalmazzák, szélsőségesebb esetekben fenyegetik őket. Ábrahám Róbert véleménycikke.
Eddig, aki ilyen helyzetben találta magát, túl sokat nem tehetett. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy az esetek elenyésző százalékában vonták felelősségre a zaklatót, de többnyire el sem kezdték az ügyek felgöngyölítését, noha a probléma nagyon is valós volt, és most is az.
Valljuk be, a jóérzésű embert a hideg kirázza, ha heteken keresztül a sajtó egy-egy híresség ügyével foglalatoskodik. Jelen esetben viszont épp egy híresség rázhatja fel azokat a tömegeket, akik eddig legyintve vettek tudomást a fent említett jelenségről. Ismert, hogy a Schobert család életét nyolc éve keseríti meg egy csoport, amelyet kifejezetten azért hoztak létre, hogy a hírességet, családját és vállalkozását célba vegyék. A csoport mögött most más hírességek neve is felvetődött – ennek részleteit IDE kattintva olvashatja el, mi most inkább a jelenséget járnánk körül.
Adott tehát egy csoport, ha úgy tetszik, egy közösség, ahol pár kamuprofillal megadják az alaphangot, majd a csoporthoz csatlakozókat arra kondicionálják, hogy az általuk kreált atmoszférában váljanak eggyé a csoport szellemiségével. A csoportba beterelt valós emberek azonban leginkább csak lájkolókká, vagy épp a mások gyalázásán jól mulatókká változnak, de a hangadók továbbra is az álprofilok maradnak.
A kipécézett család pedig nyolc éven át fut az igazáért, de nem kap semmilyen jogsegélyt. Aztán elérkezik a nap, amikor a szülők helyett a lányukat veszik célba, és időközben konkrét nevek keverednek gyanúba, mint a csoport üzemeltetői, és hirtelen robban a médiabomba. A hírességek egymás után jelentkeznek be, és #vallaldazarcod néven mozgalmat indítanak a névtelen és arctalan verbális támadások ellen, Dér Henitől Trombitás Kristófon át Szőcs Reniig. Hirtelen megmozdulni látszik valami.
De, hol voltak eddig a társadalmakat érzékenyítő jófiúk? Tényleg egy bulvárbomba kellett ahhoz, hogy hirtelen mindenki a fejéhez kapjon?
Hosszú évek óta fenyegetnek és járatnak le újságírókat (munkatársaink tudnának mesélni), lehetetlenítenek el vállalkozásokat, sároznak be másként gondolkodókat, és a máskor oly hangos jogvédők hallgatnak. Pedig ez az egész a Facebookon zajlik. Egy olyan online közösségi platformon, ahol a legkisebb vélt kihágásért is büntetnek, elnémítanak, törölnek. A legszembetűnőbb példa a képmutatásra pedig nem más, mint a Schobert család gyermekét ért támadássorozat eltűrése. Bevett szokás ugyanis, hogy a leghajmeresztőbb dolgokat is lenyeletik az ember fiával, ha érvként előállnak a „belegondoltál, mi történik, ha nem tudja feldolgozni és megöli magát” panellel. Itt azonban ez nemcsak panel. Mi történik, ha Lara annyira kikészül az őt ért támadásoktól, hogy tragédia történik? Segítek. Az nem fontos. Azért nem, mert nem egy agyament lobbi szószólójaként, hanem egyszerű gyermekként kell elviselnie a verbális bántalmazásokat. De ennyit Norbiékról. Érkezzünk meg a tőlük független valóságba!
Régi dilemma, hogy mit és mennyit kell eltűrni a szólásszabadság, illetve a véleménynyilvánítás égisze alatt? Mert ennyit egészen biztosan nem.
Egy ideális világban magyarázni sem kellene, hogy a te szabadságod nem lehet az én börtönöm, és vice versa. A te jogod nem lehet az én jogsérelmem. Ha valóban egy toleráns, demokratikus társadalmat szeretnénk építeni, akkor el kell fogadni, hogy hely van minden – az enyémmel – ellentétes véleménynek, kritikának, de ez nem lépheti át azt a határt, ami már alkalmas arra, hogy az embertársamat megalázzam, megszégyenítsem és dehumanizáljam. Végezetül pedig, egyetértve az említett mozgalom jelmondatával: ha már mocskolódni, és sértegetni szeretnél másokat, legalább azt az emberi minimumot tartsd be, hogy #vallaldazarcod.