Az elmúlt évszázadban, a nyugat-európai társadalmakban, azaz az úgynevezett liberális demokráciákban egy olyan negatív előjelű szabadságfogalom logikája érvényesült, amelynek következménye az ember elidegenedési folyamata. A nagy materialista progresszió során az egyén először a természetes közösségektől, majd a másik embertől, utána az Istentől, legvégül pedig önmagától is elidegenedik. Nemhogy jobb és boldogabb élet lett osztályrészünk, hanem egyfajta magányos tévelygés, a szorongás és a civilizációs lelkibetegségek fenyegetése vár ránk, amely – a tapasztalatok szerint – drámaian rontja a nyugati ember életminőségét. Advent harmadik vasárnapja lehetőséget ad arra, hogy megálljunk és elgondolkodjunk magunkról, a felebarátunkról, a szeretetről, a kereszténységről, a szabadságról és Jézus Krisztus útjáról.
Advent. A viola gyertyák után sercegve fellobban a rózsaszín is. Már három ég. Egyetlen maradt csak. Várakozunk… Adventus Domini, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A bűnbánat után a harmadik gyertya az örömvasárnapot jelenti. Az öröm lehetősége pedig ott van mindenkiben…
Egyre hangosodó gyermekdal csendül fel valahol a távolban:
„Az öröm mindenkié,
az öröm mindenkié,
csak meg kell keresni a forrását,
az öröm mindenkié…”
Az örömhöz egyetlen út vezet: a szeretet útja.
Mondhatni, az egyik feltételezi a másikat. A szeretet viszont gyakran üres lózung. Céltalan, felszínes közhely. Mert az emberiséget valójában képtelenség szeretni, egy-egy közösséget azonban már lehet; az egyes embert viszont kötelességünk. Mert ettől ember az ember.
Aki azt mondja, hogy az emberiséget szereti, az mindig gyanús. Utópista ideológiák szokták ezt ígérni, aztán halomra gyilkolják az embereket…
Szeretni a felebarátodat lehet, aki ott áll melletted. Miközben várakozunk, az advent lehetőség ad a szeretet kifejezésére. Éljünk vele!
Az ember szeretete az egyetlen kategorikus imperatívusz, amelyet szívünkbe vésett az Isten. Kaptunk mellé szabad akaratot – rajtunk múlik a választás.
A keresztény szabadság fogalom egyik alapját Máté evangéliumában olvashatjuk. „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12).
A mesterséges világ logikája nagy nehézségek elé állítja, s ítéli egyben boldogtalanságra az eltévedt európai embert. A liberálisnak nevezett progresszív alapvetés szerint az emberiséget kellene szeretnünk, a kis közösségeket (a nemzetet, a családot) pedig elvetnünk, mint egyfajta bűnös együttműködést. A demokrácia alapjain kialakult fogyasztói versenyfutás pedig csak a testi vágyainkat végtelenítette. Új és új igény születik lelkünkben a civilizáció által kínált anyagi javakért. S más ingerek nem is nagyon érnek minket – csak ha megkeressük a forrását.
A gyermekdal sorai ismét felcsendülnek…
Az ember voltaképp több burokból áll. A legfelső réteg anyagi természetű. Amely keletkezik és pusztul. Sérülékeny és könnyen piszkolódik. Gyakran önző és akarnok. És lusta, végtelenül lusta, meg sokszor tohonya. Pedig bármennyi cicomát is aggatunk önmagunkra, az igen hamar lehámlik majd rólunk. Aki önmagában és a másikban is csak ezt szereti, az tévúton jár.
A középső burok a lélek. Amely a szellemi mag és a test közötti kapcsolatot hivatott megteremteni. Kölcsönhatásban is áll vele. Ha szomorúak vagyunk, sírunk, ha pedig boldogok, nevetünk. Lelki folyamatainknak testi tünetei vannak. És fordítva.
A lélek kétfelé vágyakozik; kétfelé húz, akár a rosszul összepárosított kétfogatú szekér paripái. (Már Platón is így képzelte el.) Az egyik zabos és a testi vágyakat űzi, míg a másikban ott van a szellemi tisztaság iránti igény. Egy csöppnyi, alig látható – a külső, anyagi burok által eltakart – szikra. Ami bizony könnyen kialszik minálunk, Európában. (Milyen aktuális erről szólni!)
Itt állunk 2023 adventjének harmadik vasárnapján, és azt látjuk, hogy Európa olyan missziós területté vált, ahol új evangelizációra van szükség.
Persze ennek számtalan oka van. A keresztény kultúra jelenleg háromfrontos támadás alatt áll: fizikai erőszak, iszlám hódítás és belső erózió. Utóbbi borzalmas önsorsrontó pótcselekvésben manifesztálódik. Ostoba vitákat vívunk ugyanis arról, hogy mi az európai civilizáció gyökere, miközben felemésztjük magunkat.
A felvilágosodás megkérdőjelezte, a huszadik század pedig zárójelbe tette a kereszténységet, majd a liberalizmus és a marxizmus végül becsukta az ajtót Jézus előtt.
Pedig itt kopogtat most, advent időszakában is. Nyissuk ki a szívűnket és kövessük őt! Várakozzunk rá – megéri!
Amikor a rózsaszínű gyertyát meggyújtjuk, valójában ezt a szikrát is fel kell lobbantanunk. Mert a valódi szeretet nem az emberiség, hanem a másik ember szeretete. Aki velünk szemben áll. Aki most is ránk néz. De ehhez meg kell nyílnunk, el kell mosnunk az önző ÉN határait; és a tisztán szellemi részünkkel kell kapcsolatot keresnünk a másik ember felé. Mert ez a valódi szeretet. Az öröm alapja. A boldogság lehetősége.
Ahogy a gyermekdal kántálja:
„A szeretet mindenkié,
a szeretet mindenkié,
csak meg kell keresni a forrását,
a szeretet mindenkié…”
(Vezető kép: RIO DE JANEIRO, MARCH 3: Tourists are happy to see the first sunset after a week of rain and thunderstorms on the Corcovado Hill – march 3, 2013 in Rio de Janeiro, Brazil)
Kalányos Winnetou Jákób
2023-12-19 at 08:34
Joris2023-12-18 at 15:38
Természetesen sem cigány, sem zsidó, sem indián nem vagyok.
Ez egy régi vicc poénja, ahol a hosszú, nagy és vastag farkú idegen bemutatkozik a vonaton a férfiakat kitárgyaló korosabb nőknek. :))))))))))))))))))))
Szóval poén.
Amit írtam, az is javarészt irónia, kár, hogy nem értette.
Na, minden jót Önnek!
(Nevemhez híven szexben gazdag Karácsonyt és Újévet Önnek – annak idején az egyetemen mindig ezt kívántuk egymásnak…:)))))))))))))))))))))))))
Orientál
2023-12-18 at 19:51
Fontos hogy emberekként egymást annyira szeressük hogy egymásnak nem csak a családban de a munkánk által is örömet okozzunk. Egymásnak=-magyarságnak de az emberiségnek is örömet szerezzünk. Csak valaki ilyen lélekkel elhivatottsággal lehet magyar. Azok nem magyarok akik kommunista fasiszta egybeégetett világbirodalomért vannak oda és azért a balliberális zöld kommunizmusukért fasizmusukért van oda és cselekszik mart ő nem-magyarok és magyar anyanyelvünket felakarják váltani kommunista fasiszta világméretű angol nyelvre.
Joris
2023-12-18 at 15:38
Tisztelt Kalányos Winnetou Jákób/2023-12-17 at 12:30-hoz:
Erre mondják élcelődve, hogy “tehetséges nép a cigány, róluk nevezték el az orsós magnót és a kanalas orvosságot” 😥
Tisztelt Enteriőr,
Idézni csak pontosan, szépen. A felebarát az irgalmas szamaritánus példázatában van. Nem mindenfajta embert jelent. A példázatban a felebarátot a rablók kirabolják, félholtra verik, s azon
haldoklában az árok partján hagyják. Gondolom belátja, hogy akiket válogatás nélkül felsorol, nem olyan “felebarát”, mint akiket megemlít.
A legfőbb különbség azonban az, hogy a Megváltó a példázatot a Törvény szövegével kezdi, vagyis:
„SZERESD AZ URAT, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből”
Az ÚR, melyet idéz Jézus, az egy igaz Isten. Lehet önvizsgálatot tartani, hogy állunk mi a Megváltó Istenének szeretetével? Más szemében meglátjuk a szálkát, a miénkben a gerendát sem…
Joris
2023-12-18 at 15:08
Helyes az az alapvetés, hogy az egész emberiség szeretete fából vaskarika.
Mielőtt univerzalista keresztény barátaink (helyreállítási teológia) azt vetnék ez ellen: dehát Jézus nem azt mondta a János 3,16-ban?, hogy “úgy szerette Isten a VILÁGOT, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Megjegyzendő, hogy Isten nem szereti a bűnös embert. A vélt ellentmondást Jézus Főpapi imájában (János 17. fejezetében) oldja fel, amiben Ő többször kijelenti:
“Én őértük könyörgök [tehát a megváltott hívőkért]: NEM A VILÁGÉRT könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid”
Tehát a János 3,16-ban a világ tulajdonképpen a világban élő mindenféle megváltandó embert érti a Megváltó (Efézus 1,4-5).:
“Mert őbenne KIVÁLASZTOTT MINKET MAGÁNAk MÁR A VILÁG TEREMTÉSE ELŐTT, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. ELŐRE EL IS HATÁROZTA, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint”
Az kiemelt részek a predestináció alapigéi, melyeket vallott Szent Ágoston, Szent Tamás, Luther, Kálvin, s ebből nőtt ki a reformáció, mely visszatért Istennek a Bibliában adott kijelentésehez, s ez alapjaiban rengette meg a katolikus egyházat. Természetesen a reformáció még sok komoly hitelvet tartolmaz, a predestináció az egyik.
Máshol “kicsiny nyájnak” mondja a megváltott hívőket.:
“Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot” (Lukács 12,32)
A legjobbakat.
bl
2023-12-17 at 14:03
A bolond kommunisták úgy szeretik az emberiséget, hogy meg akarják váltani a szenvedéstől, épp úgy ahogy Jézus, csak azt nem veszik észre, hogy ők nem Istenek, korlátozott a hatás amit ki tudnak fejteni, amikor pedig sikerül az egész emberiségre hatással lenniük, akkor épp ezért minden rosszabb lesz egy kicsit. Nem kell utálni az emberiséget, csak tudomásul kell venni, hogy a megváltás műfaja nem egyszerű, sokkal egyszerűbb jóban lenned a közvetlen közelivel, mint a nagy egésszel. A nagy egésszel elsősorban lélekben kell rendben lenni, a megváltoztatás csak egy utolsó opció.
Kalányos Winnetou Jákób
2023-12-17 at 12:30
Én úgy utálom az Emberiséget, mint a szart.
Egyetértek a Mátrix gépével: az Emberiség egy fertőzés a bolygón, egy olyan vírus, amely tönkreteszi a bolygót.
És egyetértek az illuminátus-szabadkőműves háttérhatalommal, hogy nemhogy 500, de 100 millió ember is bőven elég az egész bolygón – feltéve, hogy én benne leszek ebben a százmillió szerencsésben, meg a családom is.
És ha valamit szeretek magamban, akkor ez ez a szerény altruizmus! :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
bl
2023-12-17 at 10:03
Enteriőr
2023-12-17 at 09:53
Ezek a fogalmak a békétlenség forrásai, sose értettem, hogyha nem lehet megkülönböztetni az embereket, akkor miért különböztetik meg őket mégis már rögtön a “tilalomfán”. Ma már tudom, hogy az első árnyék a tiszta látás, a megkülönböztetés nélküliség, az árnyéknélküliség, a kigyerek naivitása, a második látás a megkülönböztetés, az árnyalás, a harmadik látás a megkülönböztetés felhánytorgatása, az árnyalás árnyalása, az árnyék árnyéka és így tovább a végtelenségig, a teljes hasadozottságig, a végtelen káoszig. Miközben a dolog nagyon egyszerű: mérlegre kell tenni a cselekedeteket és ha súlytalanok vagy életellenesek akkor NEM, ha pozitívak, életet pártolóak akkor IGEN, a többiről meg nem is szabad beszélni.
Enteriőr
2023-12-17 at 09:53
Szeresd a felebarátodat. Csak ne legyen, liberális, néger, kínai, zsidó, református, katolikus, hites, amerikai, ukrán…..
bl
2023-12-17 at 08:03
Amikor a neten keressük a kapcsolatot, a kapcsolódást a világhoz, akkor ugyanazt a hibát követjük el, mint amit az “emberiség szeretésével” lehet. Szélsőségessé, kiszámíthatatlanná, irracionálissá fogunk válni általa. A józan ész a közvetlen kapcsolódásokban van, az érintkezésben. Ma ezeket az érintkezéseket már feltörte, kirabolta, tönkretette a fejletthaladó világ, a neten már válogatott szélsőségek, szélsőségek bandái szerveződnek (bűnözők, pedofilok, hamisságok, stb), a folyamatot nem lehet megállítani, menthetetlenül zuhan minden bele a káoszba, amit a mesterséges intelligencia lehet majd megtanul uralni, de abban már nem lesz semmi lelkiismeretesség. Amikor az ember személyes kapcsolata megszűnik Istennel, akkor megtörténik/megtörtént a helyrehozhatatlan hiba. Tegyünk ellene. Forduljunk vissza. Tegyünk egy gesztust, mindjárt itt a Karácsony, ideje helyrehozni valamit…
Ezeréves
2023-12-17 at 07:19
Nincs azzal baj,ha még nincs kapcsolatod Istennel.Mert egy pillanat alatt lehet.Ez a Te élményed lesz,nem másé.Nem is megy utánzással.
Természetesség.Papír és számítás nélkűl.
A probléma éppen ez,a természetesség.Ezért legtöbbször a szeretetről is azért beszélünk,mert a szeretetre sok mindent rá lehet fogni.
Közben azért a többség ösztönösen érzi,valamit vagy valakit nem ott keres ahol van.
A döbbenetes gyorsaságú társadalmi változások is azért következnek be,mert szinte mind tévúton járunk.
Amikor a felismeréshez érkezünk,felfogjuk,hogy Őt nem fogjuk tudni kihasználni,akkor kissé szerényebbek leszünk.
Meg sokkal őszintébbek.Mint aki leteszi végre élete legnagyobb terhét.