„Én gyerek voltam, Gergely és Ödön bátyám nem nagyon engedtek a tűzhöz közel” – oszlatta el a műsor elején az Arizonában élő legfiatalabb Pongrátz testvér az egyik róla keringő mítoszt. Nem parancsnokolt egy percet sem a Corvin közben, a többi gyerekkel együtt üvegeket gyűjtött a Molotov-koktélokhoz, vagy éppen a frissen harcképtelenné tett tankokat nézték át, hátha maradt bennük valami használható. A Márki-Zay Péter által kitalált forradalmi hangulatról pedig jól látható undorral jegyezte meg, hogy a baloldal mindenhol a normális élet ellensége, Clintonék az Egyesült Államokban pont ugyanúgy viselkednek, mint az itthoni ellenzék.
A Corvin közben sokáig lényegtelenek voltak az ideológiai kérdések, de Pongrátz Gergely és Iván Kovács között a főparancsnoki szavazásban mégis csak az döntött, hogy a forradalmárok nem bíztak az önmagát kommunistának tartó Ivánban. A forradalom két hete alatt több százan fordultak meg a barikádokon, és Pongrátz András kiemelte, hogy milyen mámorító napok voltak ezek. Nem ismerték egymást, nem tudták egymás nevét, de mindannyian testvérek voltak a szabadságban.
Maléter Pálról és Nagy Imre szerepéről is sarkos véleményt fogalmazott meg. Szerinte nem lett volna szabad megbízni bennük, a szovjetek megjelenése pedig meglepetésként érte őket november 4-én, hiszen őket úgy tájékoztatták, hogy győztek. A kommunisták nem bajtársak voltak, hanem árulók és cselszövők! – tett pontot az elmélkedés végére Stefka István.
Nézze meg a teljes beszélgetést!
Polbeat minden kedden este 19 órától, élőben az Revolution ’56 Szabadságharcos Sörözőből közvetítve (II. kerület, Bem rakpart 53, a Margit híd budai hídfőjénél.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS