Akit Demszky Gábor támogat, jó ember nem lehet

A napi Magyar Pétert lassan már csak egy legyintéssel intézi el az ember, hiszen a wannabe-hadúr kezdi elveszteni a varázsát, ám a csodavárók még kitartanak. Nemcsak azért kopik a máz, mert minden csak saját magáról szól, nemcsak azért, mert kezdik megismerni lényének sötét oldalát (hol van még a valódi felismerés), és nemcsak azért, mert amit ígér, azt nem tartja be már a pályafutása elején. Az újdonság varázsa nemcsak az idő múlásával illan majd el, a környezete és szűk támogatói köre tolja kitartóan a magyarok orra alá a 2010 előtti penészes baloldal soha meg nem szokható, émelyítő szagát, amit előbb-utóbb újból felismernek a semmiből sem tanulók, aztán persze elfelejtenek és várják az új csodát. Legutóbb Demszky Gábor fejtette ki közösségi oldalán, hogy miért nem a nemzet megosztása, hanem egyszerűen nemzetegyesítés Magyar Péter színre lépése. És ha Demszky nyíltan kiáll valaki mellett, akkor biztosan tudjuk, hogy merre található a sötét oldal.

Úgy látszik, hogy lassan fizikailag is Magyar Péter mellett köt ki a levitézlett baloldal egyre nagyobb hányada. Akik többször hülyének nézték és átverték a magyarokat, most megújulást és persze örök jólétet hirdetnek, és végre találtak egy új gazdatestet. Maguk sem értik, hogy Magyar Péter hogyan szólította meg azt a baloldali és politikailag kevésbé aktív masszát, akiket ők évtizedekig lábtörlőnek használtak, sokat ígértek nekik és semmit sem tettek értük, de láthatóan mégis így történt. Azért is csodálkoznak, mert Magyar pontosan ugyanezt a receptet használja, mint ők, csak elvileg a másik oldalról érkezett leleplezni és boldog világot építeni. A nagy öregek nem értik a csodát, de helyezkedni még nem felejtettek el.

A Bajnai-kör is aktivizálódott, és láthatóan a bűnözői csoportok is otthonosan érzik magukat a meg nem értett zsúrfiú mellett, de ahogy a törpök Móriában, a régi és új baloldal is túl gyorsan és mohón kezdett el ásni a siker érdekében. Ők nem Magyar Pétert támogatják, vélhetően megvetik, nevetnek rajta, vagy csak simán ejtenek rá, de az is lehet, hogy gyűlölik. A kérdés azonban nem ez. Őket nem érdekli, hogy Magyar valóban verte-e a feleségét, hogy tényleg egy olyan ember-e, aki mindenhol gyatrán teljesített, mégis sokkal magasabb polcra vágyott; ők csak lehetőséget látnak benne. És miközben a régi korrupt és nemtelen baloldal csirizét kenik Magyarra, addig igyekeznek sütögetni a pecsenyéjüket, tartson ez az időszak bármeddig. Azt viszont nem lehet tudni, hogy Demszky Gábor mit sütöget, mert ő már elégetett mindent korábban, főleg Budapest jövőjét, ám úgy érezte, hogy most neki is meg kell szólalni és kiállni a hangfelvételek koronázatlan királya mellett. Lehet, hogy ez még hízeleg is annak a Magyar Péternek, akit korábban érdemtelenül támogattak gyenge teljesítménye ellenére, és most ugyanez történik, hiszen neki csak az a fontos, hogy reflektorfényben legyen, a miértek láthatóan annyira számítanak. De aki képes a barátnője jogerősen elítélt és négy évet börtönben töltő édesanyját gazdasági vezetőnek alkalmazni azt követően, hogy az illető 1200 embert károsított meg bűntársaival 8 milliárd forint értékben, ott valami tényleg borzasztóan félrecsúszhatott. És hol van ilyenkor a tégláról téglára visszavett haza, a tisztesség és a becsület?

Nem az a kérdés tehát, hogy mit mond Magyar Péter, hanem az, hogy kik állnak mellé. Az már eleve gyanús, ha valaki a korrupció végleges felszámolásáról papol (Zelenszkij is nagy sikereket ért el ezzel a kijelentéssel), de ha egy politikus rögtön azzal kezd, hogy mindent is megígér, miközben a pártépítés legelején kijelenti, hogy túl sok ügynök furakodott be a csapatába, az minimum gyanús. A botrányok pedig egyelőre ugyan nem számítanak túl sokat, mégis, kezd repedezni a máz. A csodavárók nagy része még süket minden egyébre, hiszen ha valaki valamit nagyon el akar hinni, nem hagyja magát félrevezetni az igazsággal; mély a homok, amiben a strucc feje kényelmesen elfér. Ezért sokan az anyósjelölt súlyos ügyét követően is csak annyit írtak Magyar oldalán, hogy ők el sem olvassák ezeket a híreket, mert tájékozódni elég a Messiástól, minden másra ott van a Mastercard. Ezt a heveny állapotot pedig villámgyorsan kihasználják a Demszky Gáborok és egyéb alvó ügynökök, akik azzal, hogy támogatásukról biztosítják a templomból kijövőket gyalázó Magyart, lassan, de biztosan ugyanazt a politikai sírgödröt ássák meg neki, mint maguknak. Jót röhögnek rajta, de használják, csak nehogy hangfelvétel készüljön róluk is.

A parazita tehát nem mérlegel, nem tervez és nem gondolkodik előre. Az ilyen emberek számára csak a pillanat a fontos, a konc és a harácsolás, fürdés a jóemberkedés döglesztő sugarában. Így, akik Magyar mögött állnak, tudják, hogy a Tisza párt tiszavirág életű lesz, de addig azért hasznot húznak belőle, utána pedig várják a következő gazdatestet, mert úgyis jönni fog. Lehet, hogy egyes, hazánkon kívüli körök messzebbre terveznének Magyarral, ám láthatóan még mindig nem mérték fel alaposan a zsoldjukban állók önös érdekeit és a régi bolsevik alapvetést: egymás leszalámizását. Csodavárók pedig mindig lesznek, rájuk lehet alapozni, csak meg kell szólítani őket. A valóság érzékelhetően nem számít semmit számukra, hiszen sokuk úgy beszél kilátástalan helyzetről, hogy évente háromszor nyaral külföldön, de mégis, itt minden rossz és Orbán elhozta a zombiapokalipszist. Számukra sosem jó semmi, mindig a megváltást keresik, és minél jobbak a kilátások, annál erősebben siránkoznak. Ha valami rossz történik, akkor pedig hangosan rikoltják, hogy ők megmondták. Velük sokáig számolhat a csodaígérő baloldal, csak kellenek majd megint új arcok, mert Magyar Pétert már most kezdik elhasználni. Minél több Demszky Gábor áll mellé, annál jobban.