A Women and Hollywood nevű szervezet angol nyelven megjelent petíciója arra kéri a kedd este megnyílt cannes-i filmfesztivál szervezőit, hogy ne tüntessék ki “a rasszista, homofób és nőgyűlölő” Alain Delont tiszteletbeli Arany Pálmával. Persze, hiszen miért is érdemelne életműdíjat egy ilyen harmadvonalbeli, semmit fel nem mutató színész? Szüleink generációjának Alain Delon volt az egyik nagy sztárja, a hatvanas évek szívtiprója, a hetvenes évek kőkemény zsaruja, aki pár évvel ezelőtt még forgatott, akiért rajongtak a nők és az igazi francia férfiideál megtestesítője volt a filmvásznon. Ez viszont manapság inkább hátrány és probléma, hiszen a sármos, fehér, jóképű férfi nem fér bele az új, liberális koncepcióba és a szivárványos férfiképbe. Fiatal srácokat arra emlékeztetni manapság, hogy valaki a nők bálványa, jóképű és híres színész, az egyet jelent a szexizmussal, nők elnyomásával, és ne feledjük azt sem, hogy Alain Delon valószínűleg nem is meleg, hiába próbálták meg rásütni a bélyeget. A homoszexualitásáról szóló spekulációk mellett azért bőven támadták homofóbiával és rasszizmussal is, most pedig ez a vonal tért ismét vissza, miközben csak azt egy dolgot felejtik el, hogy az Arany Pálma-életműdíjat nem érzékenyítésért adják, hanem egy művész életpályáját honorálják vele, Alain Delon pedig kétségtelenül ikonikus színész. Ilyen adottságokkal pedig ez óriási baj a polkorrekt világban.
A legnagyobb baj az, hogy vélhetően Alain Delonnak a régi Franciaország sokkal jobban bejött, amikor sajnálatos módon szinte csak galád fehérek éltek az országban, és a francia nemzet nem volt még ilyen szerencsésen sokszínű. Lemaradt az öreg, nincs mese, a franciák pedig jobban teszik, ha nem is büszkélkednek a sötét korszakkal, amikor Delon volt a szexszimbólum és a férfiak nők bálványa. Sok pletyka keringett erőszakosságáról, de azt maga is beismerte, hogy volt, hogy megütött egy nőt. Nem szép dolog. Ahogy az sem, ha igaz, amit egyik fia állított, hogy elég durván bánt vele, hogy a gyerek minél inkább megkeményedjen. A magánélet egy dolog, melyben azért kirívó kilengéseket nem követett el; emellett Delon a filmvásznon bizonyított, melyet egyáltalán nem kellene megmagyarázni. A meghurcolás beleillik a minden másságot, devianciát és gusztustalanságot elfogadó és bátorító törpe kisebbség napi terrorjába, bizonyítva azt, hogy teljesen ki akarják fordítani a világot a sarkából.
Thierry Frémaux, a cannes-i filmfesztivál művészeti igazgatója egy hétfői sajtótájékoztatón mégis magyarázkodásra kényszerült az ügyben, de ahogy a józan ész diktálja, kiemelte, hogy külön kell választani a francia világsztár munkásságát a véleményeitől:
Nem a Nobel-díjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de tiszteletben tartja a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat. Delon szabadon kifejtheti a véleményét, még ha én nem osztom is azt. (…) Nehéz mai szemüvegen át megítélni olyan dolgokat, amelyek évekkel ezelőtt történtek, vagy amelyeket akkor mondtak.
Jean-Paul Belmondo és Alain Delon. Fotó: MOKÉP
Azt is hozzátehetjük, hogy a mai, egyre kínosabb és erőszakosabb polkorrekt hozzáállás nem tudja feldolgozni az ilyen gusztustalan üzeneteket, melyben a férfiasság és a siker együtt szerepel, a fehér szó pedig teljesen ehetetlenné teszi a rasszista menüt. Delonról amúgy többször is pletykálták, hogy homoszexuális, azonban ő erélyesen kikérte magának, sőt, természetellenesnek nevezte többször is a férfiszerelmet; ez nyilván újabb megbocsáthatatlan aktus volt a píszí szerelmeseinek. Egy tavalyi interjúban azt nyilatkozta, hogy hányingere van attól a kortól, amelyben most élünk, és utálja. A franciák pedig sajnos partnerek abban, hogy a saját értékeit ne csupán elfelejtsék, hanem szégyelljék is, ahogy teszik ezt a baloldaliak a nagy nevettető, Louis de Funès emlékével, aki szerintük rossz érzést és nyugtalanságot kelt, ráadásul egy már idejétmúlt francia típust testesít meg. Delonnak alighanem igaza van: a napjainkban uralkodó világrendtől a hányás kerülgeti az embert.
Érdekes szál a cannes-i viccparádéban, hogy Frémaux nemcsak Alain Delon miatt magyarázkodhatott, hanem azt is a szemére vetették, hogy a versenyprogramban a 21 beválogatott alkotás közül csak négyet rendezett nő. A tiltakozóknak az sem jelentett problémát, hogy jóval kevesebb nő pályázott. A józan ész válasza nyilvánvalóan is kevésnek bizonyul majd, hiszen Frémaux így védekezett:
Az egyenlőség iránti elköteleződést nem szabad összekeverni a válogatás kérdésével. Nem lenne méltó a fesztivál részéről csak azért beválogatni egy filmet, mert azt nő rendezte.
Jobb, ha a művészeti igazgató kevésbé racionális érveket hangoztat a jövőben, hiszen ő is felkerülhet a szexista, homofób, rasszista feketelistára.
Forrás: MTI, Origo; Vezető kép: forward.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS