Pesti Srácok

Állítólag az oroszok megmutatták az ukránoknak, milyen is az, amikor egy olyan rakéta repül feléjük, amin inkább atomfegyver szokott lenni

Állítólag az oroszok megmutatták az ukránoknak, milyen is az, amikor egy olyan rakéta repül feléjük, amin inkább atomfegyver szokott lenni

Állítólag orosz felebarátaink tartottak egy "kedves" bemutatót ukrán felebarátainknak arra vonatkozólag, milyen is az, amikor egy ukrán nagyváros felé egy több robbanófejes atomfegyver hordozására is alkalmas rakéta száguld. Valahonnan Oroszország belsejéből, ugyanis az orosz katonai bloggerek és egyéb források szerint is ilyen ballisztikus rakétát lőttek ki Dnyepropetrovszkra (Dnyipro). A robbanásokról szép felvételek is vannak.

Ez tehát az orosz válasz az ukránok belövéseire. Szegény ukrán radarkezelők és az ukrán légvédelem ügyeletes irányítói néhány rövid, de annál tartalmasabb pillanatig azon gondolkozhattak hogy vajon az érkező rakétában, ami ellen nem tudnak védekezni egyébként, mert a ukrán légvédelem nem rendelkezik erre alkalmas eszközökkel, atombomba van-e vagy csak hagyományos robbanófejekről van szó. Természetesen nem volt az eszközön atombomba, viszont a robbanófejek viszonylag egy szűk területen belül csapódtak be az ukrán nagyváros területén.

Teljes spekuláció ugyan, de az oroszok feltehetőleg nem megsemmisítették a korszerűtlen nukleáris rakétáikat, hanem elrakták őket, hátha jók lesznek még valamire. Például arra hogy egy nagyobb mennyiséget egyszer csak mondjuk kilőjenek Ukrajnára. "Finom utalásféleképpen." Szóval ilyen az, amikor eszkalálunk.

Ennyit a decens mérsékelt újságírásról, és most átadjuk a szót az FSZB budapesti ügynökének, Kertész Dávidnak:

PestiSracok facebook image

Köszönöm, lássuk mit írnak tehát az esetről az orosz és az ukrán források. Első körben azt mind az IntelSlava, mind a Slavyangrad, sőt még maga Zelenszkij is megerősítette, hogy egy interkontinentális ballisztikus rakétáról volt szó. A bevetett eszköz eredetileg nukleáris csapásmérő egységek hordozására volt kialakítva, az oroszok pedig nem csak elrakták, de fel is újították őket.

A most bevetett hordozórakétán nem volt atomfegyver, nagy valószínűséggel a TOCHKA-U-ban használatos töltetekkel szerelték fel. Az ilyen ICBM-ek ugyanis úgy működnek, hogy röviddel a célpont elérése előtt szétnyílnak és kiszórják a magukban tárolt kisebb rakétákat (alap esetben ezek a nukleáris robbanófejek). Ez látható az alábbi videón (szlávul beszélő olvasóinktól az erős nyelvezetért elnézést kérünk, de ha éppen Dnyepropetrovszkban videóztam volna az esetet, valószínűleg én is elejtek egy-két káromkodást):

Abban azonban mindenki egyetért, hogy a támadás célja nem főképpen a romboló erő volt, azt ebben a távolságban mással is elérhették volna, jóval egyszerűbben és jóval olcsóbban. A cél az volt, hogy megmutassák: az interkontinentális rakéták működnek, van belőlük még felesleg is, nem ér ellenük a Patriot légvédelmi rendszere semmit, és igen, ha a maci akarja, rakhat rá atomot is...

Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov (ilyen repült az éjjel Dnyepropetrovszk felé)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.