„Antiszemita, Horthy és Rákosi bábja” – Kéthly Anna lejáratása

Antiszemita, horthysta, rákosista – nem volt olyan vád, amellyel ne próbálták volna bemocskolni az ötvenes, hatvanas években Kéthly Annát, az emigrációban működő magyar szociáldemokrácia és ellenzék egyik legjelentősebb alakját – derül ki a Hamvas Intézet által felkutatott és összegyűjtött dokumentumokból (a teljes anyag itt olvasható). A politikus ellen az állambiztonság indított lejárató, bomlasztó hadjáratot, amelyben – szokás szerint – minden eszközt bevetett.

KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

Tudjuk jól, hogy a kommunista állambiztonság szívesen alkalmazta a bomlasztás és lejáratás módszerét azokban az esetekben, amikor durvább eszközök (börtön, kínvallatás) már nem jöhettek szóba. Érthető, hogy a magyar emigráció egyik legjelentősebb alakja, Kéthly Anna (is) külön figyelmet kapott. A hajdani Szociáldemokrata Párt neves, megtörhetetlennek tartott vezetője 1956-ban hagyta el Magyarországot, a forradalom és szabadságharc idején Bécsben tárgyalt, ott érte a Nagy Imre-kormány kinevezése (felkérték Magyarország ENSZ nagykövetének). Kéthly a szabadságharc leverése után sem hagyta cserben a forradalom ügyét (szemben több megalkuvó, megvásárolt, vagy megzsarolt értelmiségivel, politikussal), és híres ENSZ-beszédével sem szerzett jó pontokat Kádár Jánoséknál.

„Önvallomás” – zsarolásra

1958-ban döntötték el, hogy lejárató kampányt indítanak ellene. „Ez volt az elsődleges cél, ami persze önmagán túlmutató hozadékkal is kecsegtetett: az emigrációban működő szociáldemokrata szervezetek szétverésének a sikerével” – írja ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes. A lelkes belügyesek összegyűjtötték Kéthly Anna leveleit, beszédeit, a vele foglalkozó iratokat, jelentéseket. Ezek között volt a politikus „önvallomása”, amelyet még az ÁVO íratott vele a börtönben (a „vallomásért” cserében kiengedték elé hurcolt lánytestvérét, akit addig vertek volna, amíg nem enged a zsarolásnak).

“Mérlegen” – propaganda négy nyelven

Formálható viasz – formálható igazság

Ebben az írásban Kéthly fiatalkoráról is beszámolt: „Az otthoni és a zárda-élettel teljesen lágy viasszá formáltak. A körülményektől és külső személyektől függött, hogy jó vagy rossz célra formálják meg ezt a viaszt” – írta, és ez az állambiztonság erre a viasz-hasonlatra fűzte fel az egész rágalmat. Tudták, hogyan kell – Hankiss Ágnes szavaival élve – „tetszőlegesen kiszemezgetett valóságelemeket úgy megszűrni, csonkolni, párosítani, magukból kiforgatni és végül hazugságokkal fűszerezni, hogy Kéthly Anna jellemrajzában egy befolyásolható, labilis, viaszként formálható és hajlítható, megbízhatatlan személyiség képe bontakozzék ki”.

Négynyelvű propaganda – négyezer példányban

A „Mérlegen” című propagandaanyagot négy nyelven (német, francia, angol, magyar), több mint négyezer példányban sokszorosították. A fedőtörténet szerint a füzetet egy Kéthly-ellenes szociáldemokrata emigráns készítette (többen akadtak, akire ráillett volna ez a jellemzés), terjesztését körültekintően eltervezték. Ahogy a tervben írták: „külügyi futár útján az anyagot megfelelő példányszámban eljuttatjuk a bécsi, párisi, brüsszeli, londoni és berni követségeinkre”.

Címlista

Fő-vád: túl sokat szerepel, s beszél

„Kéthly Anna itt, Kéthly Anna ott, Kéthly Anna mindenütt. Hol cikkeket ír, hol beszédeket mond, hol nyilatkozatokat ad… Sokat szerepel, de – mégis kevesen ismerik” – így indul a propaganda-anyag, majd már a dokumentum elején felmutatják a viasz-motívumot. „Kéthly Anna mindehhez még hozzáfűzte emlékezéseinek más helyén (finom körülírás az ÁVO kamráira… – szerk.): „Az otthoni és zárda-élettel teljesen lágy viasszá formáltak” – idézik Kéthlyt, majd erre felépítve felsorolják a „manipulálható, megbízhatatlan” asszony bűneit. Egy példa: „A „lágy viaszkot a „Szabad Európa” és az „Amerika Hangja” többnyire úgy használhatta fel, ahogy akarta”.

További “hasznos” anyagok

Mindenkit elárult, Horthyt és Rákosit is kiszolgálta

Természetesen „kiderült”, hogy Kéthly mindenkor és mindenben bűnös, Horthy, majd Rákosi felé is gesztusokat tett, mindenkit és mindent (az országot és a szociáldemokrácia ügyét) elárult. Azt is megtudhatjuk, hogy az ’56-os „ellenforradalom légkörében, a fasiszta és félfasiszta pártok szomszédságában indult el a Kéthly-féle párt!” Amely ráadásul „erőszakkal hatalmába kerítette a Népszavát”. (Már itt is kilóg a lóláb, melyik emigráns nevezné „ellenforradalomnak” ’56-ot?).

Előbukkan a gépezet az álarc mögül

Később az állítólagos szociáldemokrata szerző (Kéthly megnyilatkozásait cáfolva) azt magyarázza hosszasan, hogy hány tízezer „eltévelyedő” tért haza Magyarországra, ahol semmi bántódásuk nem történt (Már itt feltehető a laikus kérdés: ismeretlen emigránsunk miért senyved odakint?). S a propaganda végén jön a legszebb rész: „Az ország gazdasági életének mindenki részéről érezhető megélénkülése a magyar nép nagy tömegeinek világosan látható jólétemelkedése: Ezek a tények, amelyekről a Magyarországon megforduló külföldiek lépten-nyomon közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek, sorra cáfolják Kéthly Annának a szocializmust építő Magyarország „alkotóképtelenségéről” terjesztett rágalmait” – írja a„kritikus szellem”. Mintha egy pártkiadványból idézne.

Kilóg a lóláb

És villant az „antiszemita-kártya”

Bár az állambiztonság a véleményezés szerint elégedett volt az anyaggal, 1958 végén jött a második lépés: megvillantották az általában hasznos és célravezető antiszemita-kártyát. „Kéthly egyik, 1946-ban íródott levelének néhány sora szolgáltatja a nyersanyagot, amelyben Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselőt tájékoztatja arról, hogy a Somogy megyei internálótáborba összegyűjtött csendőrökkel a bánásmód olyan, ami „ezekkel a semmi bűncselekményekkel nem terhelt emberekkel szemben nem indokolt.” Kéthly Anna nem azokat a csendőröket vette védelmébe, akik a háborús bűncselekményekben vagy a deportálásokban való tevőleges részvétel miatt kerültek letartóztatásba. A propagandafüzetben azonban ez a különbség eltűnik” – írja erről Hankiss Ágnes.

Tel-Aviv -i postaládák, és a „helyiségek” kalapácsai

A Belügyminisztérium két röpcédulát tervezett, „az egyiket Európában, a másikat Izraelben kívánjuk terjeszteni. A röpcédula terjesztésével azt a látszatot kívánjuk kelteni, mintha azt valamelyik Kéthly ellenes szociáldemokrata emigráns személy vagy csoport készítette volna”. „A röpcédulákat felváltva, kb. 5-6 fajta borítékba csomagoltuk.… A címzés úgy történt, hogy csak balkézzel írtunk, kb. 6-7 fajta elváltoztatott írással... A levelek bedobása szintén problémát okozott, négy után a városban csak kevés levelesláda található fel. Egy ládába 3-4 levelet dobtunk, azonban még így is több Tel-Avivot övező, – kisebb helyiségben (helyiség – így írtak ők – a szerk.) is kellett a levelekből bedobni”.

„Félre az útból az árulókkal!”

„EMLÉKEZZETEK! A hitlerizmus és a háború alatt elpusztult milliókra, testvéreitekre! KI A SZOCIÁLDEMOKRATA EMIGRÁCIÓ MAI VEZETŐJE?… FÉLRE AZ UTBÓL AZ ÁRULÓKKAL!” – harsogják a röpiratban, amelyben hosszasan sorolják a példákat Kéthly antiszemitizmusára. (Zárójelben illő megjegyezni, hogy azt a politikust mocskolták, aki már 1922-ben felszólalt a parlamentben a numerus clausus ellen, majd amikor 1940-ben több szociáldemokrata felvetette a párton belüli zsidó vezetők háttérbe szorítását, kiállt a megtámadottak mellett.) A rágalom hatott, bár Kéthlyt korábban Izraelbe hívták a magyar zsidók, a röpirat hatására elfordultak tőle, s nem kívánták többé vendégül látni. Nem tudni, meddig tartott ez a lejáratás (milyen hatással van a jelenre), tény, hogy ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes ezt írja: „az időrendben utolsó dokumentum, amely a Történeti Hivataltól évekkel ezelőtt megkaptam 1962. január 29-én született „Kéthly Anna, Király Béla és Fábián László kompromittálására felhasználható anyagok” felirattal. A játszma tehát folytatódott… és hogy véget ért-e Kéthly halálával? Dehogy” – véli a kutató.

Rettenetes honvágy gyötörte haláláig

S hogyan hatottak ezek a támadások Kéthly Annára? Bizarr, de erről is árulkodik egy állambiztonsági jelentés: „Kéthly nagyon fáradt és kimerült ember benyomását keltette, aki időközönként idegességét annyira nem tudta türtőztetni, hogy sírvafakadt, s elismerte, hogy rettenetes honvágy gyötri. Ennek kapcsán kijelentette, hogy azért senki sem gondoljon a hazamenetelre, mert elképzelhető, hogy hogyan bánnának vele, ha még idekint is állandóan figyelik az embereket. Célzott a röplapakcióra, mely személye ellen irányult, s nem tudja elvenni a kedvét a munkától, csak bántja” – írja az „ismeretlen jóakaró” 1959-ben (a jelentést B. Kádár Zsuzsanna Rubiconban megjelent tanulmányából vettem). Szégyenteles adalék, hogy három évvel később (1962) a magyar Legfelsőbb Bíróság (miközben hatályon kívül helyezte az 1954-ben ellene hozott ítéletet és a kémkedés, valamint államellenes tevékenység vádja alól felmentette) – államellenes izgatás vádjával – távollétében – három év börtönre ítélte a politikust. Kéthly Anna 1976. szeptember 7-én halt meg Blankenberge-ben, Belgiumban. Hamvait 1990 októberében szállították haza, és november 3-án a Rákoskeresztúri temető 300-as parcellájában helyezték örök nyugalomra.