"Benne van a levegőben a most vagy soha" - mondja az ÉlőBolygónk kampány vezetője (Interjú)

Egész szigetállamok tűnhetnek el a tengerszint emelkedésével, globális katasztrófával fenyeget az éghajlat szélsőségesedése, a világ országai mégsem képesek a károsanyag-kibocsátás mértékében, és a még eltűrhető két fokos hőmérséklet-emelkedésben kiegyezni. Kőrösi Csabával, a köztársasági elnök hivatala Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetőjével, az ÉlőBolygónk-kampány felelősével, volt ENSZ-nagykövettel a túlélési esélyeinket latolgattuk. A beszélgetésből kiderül, hogy jó üzlet, de nem az ördögtől való a szennyezési kvóták rendszere; hogy a párizsi klímakonferencia legjobb eredménye is a katasztrófa felé sodorja a bolygót, és hogy mit köszönhet az emberiség az igazgató lányának.

SUSÁNSZKY MÁTYÁS PÁL - PestiSrácok.hu

Nemrég a PestiSrácok.hu szerkesztősége is aláírta az elobolygonk.hu petíciót. Hogy áll most a kezdeményezés?

Két nappal ezelőtt 108 ezer aláírásunk volt, de ennek többszöröse a honlap és a Facebook oldal látogatottsága. Van egy érdekes dimenzió, amit nem kezdeményeztünk, és spontán kialakult: szervezetek, ernyőszervezetek, szövetségek, intézmények, cégek és iskolák ajánlják fel a testületi támogatásukat. A köztársasági elnök üzenete tehát célba ért, de más az értelemben korántsem vagyunk célban, hiszen több mint egy hónap van még hátra a párizsi klímacsúcsig.

A párizsi klímakonferencián valóban lesz súlya ezeknek az aláírásoknak?

A legfontosabb, hogy a regisztráló állampolgárok mit gondolnak. Azt látom, hogy kibontakozóban van egy világméretű mozgalom. Benne van a levegőben, hogy most vagy soha.

Mire számíthatunk a klímakvótát ellenző országok részéről most?

Nézzük először a jó híreket. A kiotói protokoll a globális kibocsátás tizenegy százalékát fedte le. Ráadásul nem is minden fejlett országra terjedt ki. Így az Egyesült Államok kimaradt, Kanada és Ausztrália kilépett, Kína és a feltörekvő gazdaságok soha nem voltak tagjai. Amit most próbálunk elérni, az nem Kiotó 2, hanem egy teljesen új rendszer. Egy globális klímavédelmi megállapodás, ami a világ összes országára vonatkozik. Eddig 149 állam adta le az önkéntes nemzeti vállalását, ez a globális kibocsátás közel 90 százalékát lefedi. Szintén jó hír, hogy a politikusok tudatában ott van a két Celsius fokos határ, amit nem szabadna átlépnünk, ellenkező esetben nagyon nehéz dolga lesz a jelenlegi és a következő nemzedékeknek.

És mik a rossz hírek?

Ha összerakjuk az önkéntes vállalások építőkockáit, kiderül, hogy az nem elég a két fokos álomcélhoz, inkább csak a háromhoz. Ha Párizsban megállapodás születik, abban csak kívánatos elvi határként fog szerepelni a két fok, ezért a következő néhány évben szigorítani kell a megállapodáson. Ha nem jött volna létre a kiotói egyezmény, akkor már ballagnánk a hat fok felé. Ha sikeresek lesznek a párizsi tárgyalások, mindössze egy fok marad, amellyel a következő években meg kell küzdenünk. Ha most nem állapodunk meg, a légkörben felszabaduló üvegházhatású gázok aránya olyan nagy lesz, hogy onnan csökkenteni már annyira brutális változást jelentene, amit a legtöbb gazdaság nem bírna ki.

Egyes zöld szervezetek erkölcstelennek nevezik a kvótakereskedelmet, mert nem ösztönzi a károsanyag-kibocsátás csökkenését. Magyarországnak viszont jelentős haszna van belőle. Ön mit gondol erről?

Olyan rezsimet kell bevezetni, amely évről-évre rákényszerít bennünket a kibocsátás csökkentésére, valamint be kell árazni a széndioxid-szennyezést, hogy a káros hatással járó technológiák ne legyenek olcsóbbak hosszútávon. A kettő kombinációjából jön létre a kvóta-kereskedelem. Ha ez jól működik, a kvóta-rendszer nem fogja további széndioxid-kibocsátással terhelni a légkört, hanem éppen ellenkezőleg, a csökkentési pályát kényszeríti ki. A másik az elosztás kérdése, illetve hogy milyen pozitív hatással járhat a kvótakereskedelem. A tapasztalat az, hogy a kvótakereskedelem révén a fejlett és szennyező országoktól a kevésbé fejlett és jellemzően kevésbé szennyező országok felé áramlik a tőke és technológiai tudás. Tehát egyelőre attól nem kell félnünk, hogy a kereskedelem a jelenlegi helyzetet konzerválja. Az erkölcsiségről szólva Ferenc pápa az enciklikában beszél kvótákról, és ő sem a kvótakereskedelem ellen emelte föl a szavát, hanem a kvótákkal való visszaélés ellen. Azt ő is látja, hogy a széndioxidnak meg kell teremteni valamilyen módon azt az árát, ami rákényszeríti a szereplőket, hogy csökkentsék a kibocsátást.

Bár Magyarország elég jó klímateljesítménnyel rendelkezik, és a magyar energiakosár nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen tiszta, sokan ezt az az alacsony ipari teljesítménnyel magyarázzák.

Nem szükségszerűen. Inkább azért, mert Magyarországon sikerült elválasztani egymástól az ipari növekedést az energiafelhasználás növekedésétől és mindeközben megvalósítani a széndioxid-kibocsátás csökkentését. 1990 óta 35-36 százalékkal növekedett a magyar GDP, ezalatt húsz százalékkal csökkent az energiafelhasználás és negyven százalékkal csökkent a széndioxid-kibocsátás. A magyar energiakosár tisztább, mint az átlagos európai energiakosár. Ha 2020 után beindul újra a globális kvótapiac és emelkedik a széndioxid tonnánkénti ára, a magyar értékesíthető kvótavagyon a a mai, évi 80 millió eurósnak a sokszorosa lesz.

Ha a kvótarendszer ismét kikerül a globális pénzpiacra, a multicégek esetleg olyan piacot látnak majd ebben, ami ellentétes hatásokat fog kiváltani…

Részben egyetértek a fölvetéssel. Ha lenne olyan eszköz, ami különösebb kényszerítő erő nélkül rá tudná venni a cégeket, az országokat, a közösségeket, a városokat, hogy maguktól csökkentsék radikálisan a kibocsátásukat, akkor azt kellene választani. A pénz, a piacok bekapcsolása a rendszerbe azért történik, mert ezzel lehet ösztönözni, hogy globális kibocsátás csökkentését és a tisztább technológiákba való befektetéseket.

Az ENSZ nemrégiben egy igen ambiciózus, 2030-ig szóló fenntartható fejlődési tervet fogadott el. A 17 pontból és 169 alpontból éppen csak a Mars meghódítása és az örök élet hiányzik. A jelenlegi világállapotot szemlélve hogyan lesz képes az ENSZ mindezt megvalósítani?

Ha az ENSZ-nek önállóan kellene megvalósítania ezt, az reménytelen vállalkozás lenne. Itt egy fejlődési paradigmaváltásról, globális vízióról van szó. Ellentétben a korábbi programokkal, itt a tagállamoké az elsődleges felelősség. Ezért a 17 célnak 193 különböző megvalósítási módja lesz a világon; mindenhol mások lesznek a végrehajtás módszerei és a prioritások. De fontos, hogy a nemzeti cselekvések mégiscsak egy irányba mutassanak, s ne legyenek ellentétesek a megállapodással. A 17 fenntartható fejlődési cél egyébként szinte csupa olyan elemet tartalmaz, amit máshol, más összefüggésben már kívánatosnak és elengedhetetlennek tartott a nemzetközi közösség.

Nem különálló problémáink vannak – hogy van egy kis vízgondunk, egy kis klímagondunk, egy kis élelmiszergondunk, egy kis migrációs gondunk, egy kis szennyezési problémánk, kis társadalmi válságunk. Rendszerválsággal nézünk szembe, amely maga alá tudja temetni az emberiséget. Viszont most történt meg először a világtörténelemben, hogy rendszerszerű választ próbált adni a világ. Most először próbálunk meg egy folyamatot tervezni és menedzselni az elkövetkező tizenöt évre. Ehhez létrehoztuk a szervezetet, a költségvetést és a mechanizmust, ami nyomon kíséri a célok végrehajtását és rendszeres felülvizsgálatát időről-időre.

A 17 pont meghatároz egy sorrendiséget is. Az egyik legégetőbb kérdés, éppen a klímavédelem a 13. pont. Jól lett kisúlyozva ez a felsorolás?

A sorrend ebben a tekintetben érdektelen, minden ország azokat a pontokat veszi előre, ahol a legégetőbb teendői vannak. A klímavédelem például eredetileg zárójellel szerepelt ebben a felsorolásban. A sok tárgyalási forduló alatt talán a két társelnökként mi voltunk a legmakacsabbak abban, hogy nincs jövőkép klímacél nélkül, mégis háromszor utasított vissza bennünket a tagországok többsége a gazdasági érdekeikre hivatkozva. Sok szigetországnak, sőt sok százmillió embernek a léte függ attól, hogy még egy méterrel emelkedik-e a tenger, vagy valahol a mostani közelében meg lehet állítani, mégis, nagyon úgy tűnt, hogy magunkra fogunk maradni. Egyik este elmondtam a lányomnak, félő, hogy a világ jövőjét meghatározó célok között nem lesz ott klímavédelem. A lányom a tizenhat évesek közvetlenségével azt mondta: „apa, ti meg vagytok őrülve, nektek egyszerűen nincsen jogotok ahhoz, hogy ezzel játszatok. Klímacél nélkül teljesen felesleges, amit csináltok”. A következő tárgyalási fordulón megemlítettem, hogy a generációja hangját képviselő lányom mit mondott. Döbbenetes csend lett a tárgyalóteremben, majd kitört a taps. Aznap estétől volt klímacél.

A párizsi klímakonferencia után mi lesz a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóság feladata?

Reméljük, hogy Párizsból teendőkkel jövünk haza. A megvalósítás elkezdődik, és nem befejeződik Párizsban. A köztársasági elnök úr kezdeményezése részben arról szól, hogy a klímakezdeményezés kapcsán minél többen regisztráljanak – ezúton szeretném mindenkinek megköszönni, aki megtette, és biztatni, aki fontolgatja. Emellett a honlap azt is szolgálja, hogy megértsük, mivel nézünk szembe. Az összes tartalmi elem, ami a klíma, a vízkészlet védelmét, a fenntartható fejlődést szolgálja, ami a gondolkodás átalakítását segít, annak hosszú évtizedekig itt lesz a helye – mind a gondolodásunkban, mind a cselekedeteinkben.

Fotó: Baktay Péter/PestiSrácok.hu