Arcpirító kiesés: a felismerhetetlen Veszprémnek esélye sem volt a dánok ellen

Kár finomkodni, a Telekom Veszprém férfi kézilabda-csapata történetének egyik legkellemetlenebb kiesését szenvedte el a Bajnokok Ligájában. Nem azért, mert nem lehet alulmaradni egy dán csapat ellenében, hanem azért, mert a hatalmas költségvetéssel gazdálkodó magyar bajnok óriási favoritja volt a párharcnak, és ehhez képest egészen otrombán leszerepelt. A korábban számtalan nagy csatát megélt és megnyert Veszprém így még a negyeddöntőt sem érte el, ami óriási pofon a Final Four-t megcélzó együttesnek.

Bár a Telekom Veszprém házigazdaként 34–29-re legyőzte a dán Skjern HB csapatát a férfi kézilabda Bajnokok Ligája rájátszásának első fordulójában, ez a siker semmit sem ér. Sőt, felér egy arculcsapással. Miután a toronymagas esélyesnek számító magyar csapat az első meccsen képes volt hét (!) góllal kikapni Dániában, azt mindenki sejtette, hogy hatalmas változásnak kell történnie ahhoz, hogy a párharc legalább izgalmas legyen. Feljavuló kapusteljesítményt, keményebb védekezést vártunk, de az egészből semmi sem lett.

Még csak szorossá sem sikerült tenni a párharcot (hiába az papíron, ez csak a látszat). Bár a Veszprém időről-időre elment néhány góllal, a dán csapat mindig simán feljött, így a második félidőre nagyjából reménytelenné vált a hazai együttes helyzete. Az is volt, bár a végén a Veszprém 34–29-re nyert, ez senkit sem vigasztalt. Írjuk le, ne köntörfalazzunk, ez a teljesítmény szánalmas egy ilyen játékoskerettel dolgozó, célként a Final Fourt kitűző együttestől, és főleg annak edzőjétől, az ezzel egyértelműen megbukott Ljubomir Vranjestől. Aki egyszerre két dolgot is elért: előbb a magyar válogatottal szerepelt le szégyenletesen, aztán ugyanezt megcsinálta a bombaerős Veszprémmel is.

Ne essünk túlzásokban: a svéd kétségtelenül jó edző, csak éppen az általa erőltetett gyors, lerohanásokra épülő kézilabda nagyon nem jön be Magyarországon, nagyon nem vált be a Veszprémnél. És ennek egy arcpirító kiesés a következménye. Talán még ő is tanulhat: sportágtól függetlenül létezik egy nagy igazság, a jó edző saját stílusával vezeti győzelmekre a csapatát, viszont az igazi mesterek képesek idomulni a játékoskerethez. Ehhez képest ő szépen leépítette azt, amit előtte felépítettek Veszprémben.

Fotó: MTI