A felvonulók most nem kérték: Pukli

Ilja Ehrenburg Julio Jurenito című könyvében szerepel a Mester szolgája, Ajsa a néger, aki különös, egyedi vallásnak hódol. Fából farag magának egy Istent, akihez azután imádkozik. Ha az Isten nem hajlandó meghallgatni imáit és nem teljesíti a kéréseit, akkor kidobja és másikat farag helyette. Hiszen mi haszna egy olyan Istennek aki nem segít?

Ez a történet villant fel előttem a legújabb, mérsékelt sikerrel megtartott puklista akció láttán. Nem vettek túl sokan részt az akcióban és akik részt vettek, azok is többnyire Pesten, ahol jócskán kiegészülhettek a DK-s akció-nyugdíjasokkal, így aztán – távolról fényképezve – csoportosulásnak látszottak. Egyedül szegény Jámbor András delirált tízezer résztvevőről, de ő már március 15-én is százezres tömeget látott és különben sem matematikai képességeiért szeretjük. Egyébként ugyanott még arról is ír, hogy a gonosz önkényuralom árnyékában a pedagógusok nem merik megosztani a „Kettős mérce” magvas írásait. Ebbe igaza lehet, mert ezt még én se merném, pedig bátor vagyok mint egy Pukli. Hogy mennyire volt sikeres a dolog azt jól lemérhetjük azon, hogy a haladó sajtó lapjairól másnapra nyomtalanul eltűnt az egész, pedig előtte ugyanott teljes erővel folyt a mozgósítás és a lelkesítés. Magáról a tünciről versengve tudósítottak, megtudtuk például, hogy sokan kockás kokárdát viseltek és ez alkalommal gazdagabbak lettünk a „kockárda” főnévvel is. Mindannyiunk Kunhalmi Ágnese egyet még a parlament ablakán is kilógatott.

Ennyit a szellemi színvonalról.

Hogy a résztvevők döntő többségének semmi köze nem volt amúgy az oktatáshoz az nem okozott problémát, elvégre az oktatás közügy, mindenki járt ugyanis iskolába. Az más kérdés, hogy minek.

Beszéljenek talán a pedellussal, az mindent szokott tudni.

A vén szakszervezeti rókákkal folytatott harcban pedig Pukli esélytelen lesz, mint migráns a villámrandin.