A köz gazdái

Kr.e 219-ben Hannibál karthágói hadvezér hadai ostromolni kezdték a rómaiakkal szövetséges Saguntum városát és nyolchavi ostrom után be is vették. Róma pedig hadat üzent. Hannibál aki csak erre várt, nekiindult, hogy az Alpokon át Itáliába vonuljon. Kitört a második pun háború, ami hosszú időre eldöntötte a világ fölötti uralom kérdését.

Mielőtt elindultak volna, Hannibál sokszor beszélt a tervezett hadjáratról alvezéreivel, volt is miről, hiszen mindenki úgy vélte, az Alpokon nem lehet hadsereggel átkelni a járhatatlan utak és sereg élelmezésének lehetetlensége miatt. Mago nevű alvezérének azonban volt egy nagyszerű ötlete, szerinte a kannibalizmus bevezetésével könnyedén kezelhetőek lettek volna az ellátási nehézségek. Hannibál elutasította az ötletet, mert nem volt közgazdász – szerencsére. Így meséli nekünk Polübiosz a derék római történetíró. A közgazdász ugyanis roppant furcsa élőlény. Ránéztéből antropomorf, azonban agyának nagyobb részét egy beépített pénztárgép foglalja el, ezért inkább kiborgnak tekinthetjük. A pénztárgépnek pedig – mint az köztudott – nincs erkölcse. „Pecunia non olet”, ahogyan azt már a derék Vespasianus megállapította, mikor szemére hányták, hogy megadóztatja az utcai budikat. Valaha régen ezeket a közgazdászokat könyvelőknek hívták. Félhomályos irodákban szemüveges, könyökvédős, nyamvadt figurák adták össze nagy könyvekben a kiadásokat és a bevételeket, majd a két oszlopot kivonták egymásból és összevont szemöldökkel bejelentették a eredményt. A tulajdonoson kívül a kutya sem törődött velük, szerintem még az asszony is csalta őket. Ám a poros officiumokban nagyra törő tervek születtek a világ meghódítására, és a csúf hernyóból kelő tarka pillangóként előléptek a közgazdászok.

Lassan de biztosan, a világ elméletivé vált és kialakult az új jelmondat: azé a világ, aki megmagyarázza.

Márpedig a növekvő GDP oly csodás a közgazdász álmaiban, mint migránséban a kölni pályaudvar szilveszter estéjén.

A GDP mint mérőszám annak a tételnek a helyességét bizonyítja, miszerint kellően hülye mérőszám választásával minden megmérhető, de különösen a mérhetetlen.

Ezek persze elhanyagolható mellékkörülmények az olcsósághoz képest.

Elegánsan externáliának nevezik az ilyen költségáthárítást, mintha ettől tisztességesebb lenne.