A hülyeség házhoz jön IV. – Mitől erős a hadsereg

1857 elején híre ment az angolok zsoldjában álló bennszülött katonák, az ún. „szipojok” körében, hogy az új Enfild-puskához használatos töltények papírburkolatát – melyet használat előtt a katonának a fogával kellett feltépni – disznózsírral, illetve marhafaggyúval kezelik. Így aztán sem a mohamedán, sem pedig a hindu katonáknak nem engedte a vallása a használatát. Elégedetlenség és szórványos parancsmegtagadások, lázadások törtek ki, melyeket – a kor katonai szokásainak megfelelően – a britek akasztófával jutalmaztak. Ennek ellenére a gyarmati katonaság körében egyre nagyobb lett a feszültség, mely végül általános lázadásba csapott át, kitört a szipojlázadás. Ez nagyjából 1859-ig tartott, ekkorra sikerült a lázadás minden vezetőjét felakasztani és a szórványos partizánakcióknak is véget vetni. Rengetegen haltak meg, angolok, bennszülöttek, asszonyok és gyerekek, mert mindkét fél válogatott kegyetlenséggel folytatta a háborút.

Ebből is látszik, hogy mi mindenre kell(ene) odafigyelni egy sokvallású és soknemzetiségű seregben. E távoli földrészen, régen zajló háború azért jutott eszembe, mert Hussein Obama elnök – akit egyébként sem az eszéért szeretünk –

az amerikai légierő akadémiáján tartott ünnepségen. Sajnos nem fejtette ki részletesen, hogy pontosan hogyan is gondolja ezt az erősödést,

pontosan mit tesznek hozzá a buzik és a mohamedánok az amerikai légierő hatékonyságához.

A neves hadfi a beszédében neveket is felsorol, olyan kadétokét, akikre a nagy szüksége van a seregnek. Az sajnos nem derül ki, hogy az illetők mint buzik, vagy mint mohamedánok kívánják beírni magukat az amerikai hadtörténetbe. Minden esetre a képen szereplők nagyobb része néger, így nyilvánvalóan egy éjszakai-vadász egységet fognak belőlük alakítani, mert akkor nehezen detektálhatók. (Vö: négerek az alagútban.) A buzikat még úgy-ahogy megértem, elképzelhető például, hogy ezentúl cuki rózsaszín, szalaggal átkötött bombácskákat – Lakatos Márk már tervezi őket – dobnak majd az arab óvodákra, ami bizonyára jóleső figyelmesség az áldozatok számára. Esetleg, ha az egyik pilóta katapultál, akkor rögtön megteszi ezt a másik is, csak hogy szorosan mögötte maradhasson. A peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431 – 404) – ahol a résztvevő városok állandóan egymás vádolták túlzó buzisággal – úgy vélték, hogy

ha szerelmespárok harcolnak egymás mellett akkor sokkal hősiesebbek lesznek.

Elképzelem, micsoda filmet lehet majd forgatni, amint John – a homofób ellenség géppuskatüzében – megmenti szerelmét Jimet, és aztán egymáséi lesznek… Az is lehet, hogy ezután majd a Függetlenség Napján a katonai parádék helyett Pride felvonulásokat tartanak, és Colleen Bell nagykövetasszony pedig majd mindenütt szólótáncot fog bemutatni, mint itt nálunk. De a mohamedánokat nem értem. Eddig arról érkeztek csak hírek, hogy mohamedánokat tartani a hadseregben – és úgy általában bárhol – nem sokkal veszélytelenebb, mint csörgőkígyóval hálni.

Kiszámíthatatlan időközönként bekattannak ugyanis és lelövöldöznek mindenkit, aki az útjukba kerül, köztük bajtársaikat is.

Mint például Nidal Málik Hasszán, aki egészen az őrnagyi rangig vitte a seregben, míg azután egy szép napon a texasi Fort Hood támaszponton kedve szottyant lelőni 13 bajtársát – ebben a bajban éppenséggel nem voltak a társai – és további harmincat megsebesíteni, miután állítólag több katonatársa zaklatta a hite miatt.

Mondjuk olyan hit miatt zaklatni valakit, amely lehetővé teszi 13 ártatlan ember lelövését, nem tűnik teljesen indokolatlannak.

Az általánosan elfogadott katonai doktrínák szerint ez a magatartás nem növeli az egységek harcértékét. Sőt. De hát Hussein, a néger Clausewitz biztosan jobban tudja. Szerinte a fentiek növelik a katonaság sokszínűségét. És az bizonyára jó dolog.

Nos, mi eddig úgy tudtuk, hogy a hadsereg lényege az egyformaság, ezért hordanak például egyenruhát.

Nem tűnik teljesen jó ötletnek, ha mindenki „

sokszínűen

” engedelmeskedik a parancsnak. Gondoljuk el, kiderül, hogy a lecsókolbász – végtelen koleszterintartalma révén – kiválóan alkalmas tömegpusztító fegyvernek. Mohamedán katona viszont nem kezelheti, ugyanazért, amiért Komáromy Gergőtől nem lehet vért venni: vallási okokból, ugye.

Máris elveszítettük a háborút.

A „

nyitottság

” – ami nagyszerűen működhet a „Védjük meg a transzbudikat a gonosz többségiektől” akciócsoport vezetésében – nem feltétlenül válik be a páncéloshadosztályok harctéri bevetése során. Amúgy sem tudom elképzelni, milyen lehet egy nyitott páncéloshadosztály. Bár tudom, a fantáziátlanság nem érv. Mindez azt bizonyítja, hogy Obama – annyi minden máshoz hasonlóan –

a katonai ügyekhez is hülye és ebben roppant konzekvens.

Valamint azt, hogy eddigi futtatói, így a ciklus vége felé, teljesen elengedték a kezét. Már nem érdekli őket, hogy mit csinál, vagy mond. Ők már figyelő szemüket Clintonnéra vetik. Az Isten irgalmazzon nekünk.