Az indulatokról

Kampány van. Ez – többek között – azzal is jár, hogy a libsi sajtó nagyobb sebességre kapcsolt és az unalomig ismert „érveket” egyre gyakrabban és egyre harsányabban ismételgeti.

Ennek jegyében a migránssimogatás Paganinije, az őziketekintetű arab gyermekek Teréz apája és anti-kerítés, Földes András is újabb opusszal örvendeztetett meg bennünket „

” címmel, a méltán igazmondóként elhíresült Index hasábjain.

Ez – önmagában – nem lenne meglepő, hiszen ebből élnek.

A szóban forgó írásmű azonban, mint csepp a tengert, tükrözi a migránsbarát sajtó teljes eszköztárát. Mintegy összefoglalja annak teljes érvkészletét és álláspontját, mert – mint azt már többször megbeszéltük – új dolgok nincsenek ebben a tárgyban, ezért ezeket fogjuk hallgatni októberig. Ez pedig érdemessé teszi a reagálásra. Nem szívesen teszem ezt, mert az ember nem akar kéretlen reklámot csinálni, de úgy gondolom olvasóim nem sűrűn látogatják a nevezetes újság oldalát és ezért még lemaradnak valamiről. Az Index munkatársai

, tehát ellátogattak a távoli, vadregényes Nógrád megyébe, az Édentől keletre, ahol tettének elkövetése után Káin is bujdosott vala, csak akkor még Nod földjének nevezték. Itt azután beszélgetéseket kezdeményeztek a bennszülöttekkel. Hogy vittek-e nekik üveggyöngyöket, azt nem tudjuk. Minderről videofelvétel is készült, a dolog dokumentálása céljából. A videó és a cikk elején rögvest szembetalálkozunk az egyik, gyakran hangoztatott érvvel,

miszerint olyanok félnek a migránsoktól, akik sohasem látták őket.

Bizony. Hogy ez miért érdekes, az nem tudható, hiszen az emberek – nem csak Nógrádban – félnek a becsapódó aszteroidától is, márpedig vajmi kevesen láttak olyat. Továbbá félnek a kobrakígyótól is, pedig Nógrádban az is ritka. Megint mások egy orosz inváziótól félnek, pedig az oroszok fénykorukban se özönlötték el Európát annyian, mint a derék migránsok manapság.

Furcsa dolog ez a félelem tehát, mert például Vadai Ágnestől nem félnek annyira, pedig őt akár élőben is láthatták Nógrád megyében.

Az ügy hátterében bizonyára az a gondolat áll, hogy nem félnének a migránsoktól, ha a gonosz Fidesz-média nem vezetné őket félre. Ez elképzelhető, hogy így van, csakhogy ugyanakkor pontosan az Index cikkeiben olvashatjuk napi rendszerességgel, hogy a migránsokról csúf dolgokat állító közmédiát a kutya sem nézi és a ráköltött pénzt az ablakon dobtuk ki. Helyette – felméréseik tanúbizonysága szerint – mindenki az RTL-t bámulja, ott pedig sok érdekes dolgot megtudhatnak, például a Kokin-Kínában tomboló dizentériával kevert leprajárványról, ám kormánypárti propagandával bizonnyal nem találkoznak. És mégis. Ki érti ezt? Közbevetőleg jegyezném meg, hogy a migránsokról sok jót mondani a libsi média sem tud. Mióta a szír kvantumfizikusokról szóló tudósítások lecsengtek inkább csak a szenvedéseikről tudósítanak. A szenvedés pedig – akárhogyan is nézzük – nem pozitív hír. A többi tudósítás pedig – felgyújtotta, felrobbantotta, megkéselte, megerőszakolta – nem vet kifejezetten jó fényt az Európát elárasztó tömegekre. Visszatérve a közmédia mérgező hatására bizonyosnak tekinthetjük, hogy roppant nehéz félrevezetni valakit, akivel nincs kapcsolatunk. Ez esetben még a leggonoszabb jobboldali újságíró is tehetetlen. Ezek után cikkben az „

igazság

” kimondása következik: „

Interjúinkból világossá vált, hogy az uszító, félelemkeltő kampány a földközelben egyáltalán nem a migránsokról szól. A legtöbben azt sem tudták, hogy kik a migránsok.

” Mármost azzal, hogy a nógrádi emberek nem tudják, kik a migránsok, egyet tudunk érteni, hiszen épp az az egyik fő baj, hogy a titkosszolgálatok és bevándorlási hatóságok sem tudják. „

Az emberek egyszerűen a saját félelmeik, dühük igazolását kapták meg a Fidesz kampányguruitól... A népszavazási kampány megadja a jogot az embereknek, hogy átéljék, sőt, érleljék a dühüket, elkeseredésüket, a bennük rejlő agressziót.

” Itt egy roppant érdekes felfogással állunk szemben. Ezek szerint ha nem lenne népszavazási kampány akkor az embereknek nem lenne megadva a jog, hogy „

átéljék, sőt, érleljék a dühüket, elkeseredésüket, a bennük rejlő agressziót.”

Ha nem lenne népszavazási kampány, akkor kussolnának és legföljebb néha – váratlan kitörés gyanánt – lekevernének egyet az asszonynak, vagy felrúgnák a kutyát, de egyébként béke lenne, boldogság és csak a cefrét érlelnék, de nem magukban, hanem a hordóban. Mert az emberekben ugyan benne van a harag és az agresszió, ám az sohasem törne ki magától, csak ha uszítják. Ez rávilágít arra a sajátosan demokratikus, haladó emberképre, miszerint az „

emberek

” agresszív, dühöngő taplók és ezért roppantul meg kell gondolni, mit árulunk el nekik a valóságról.

Földes az, aki nem magalkuvásból propagandista.

Még magának Földesnek is feltűnik, hogy ez így nem lesz jó, ezért így folytatja: „

Nem az emberek hülyék

”. Mondjuk az egy érdekes kérdés, hogy ha nem az „

emberek

” hülyék, akkor ki hülye? A delfinek? Nem tudható. A cikk végén a szokásos nyafogás következik a mérgező kormányzati média túlsúlyáról és az ellenzék hangjának hatástalanságáról. Így aztán: „

A lakóknak valószínűleg eszükbe sem jut, hogy szavazhatnának máshogy is, mint nemmel.

” Nos, ez szerintem nem igaz. A „

lakóknak

” – itt már „

lakóvá

” degradálódtak az „

emberek

” – igenis eszükbe jut, hogy szavazhatnának másképpen is. Csak nem akarnak.