Hogyan ismétli magát a történelem
Történt az Úrnak 1212. esztendejében, hogy majdnem egy időben, Franciaországban és Németországban két gyermek lépett a sokaság elé és meghirdették a gyermekek keresztes háborúját.
1212 májusban Saint Denisben Fülöp Ágoston király előtt megjelent egy 12 éves, Stephen nevű pásztorfiú, aki azt állította magáról, hogy Jézus Krisztustól kapott küldetést egy keresztes háború megszervezésére , amelyben csak gyermekek vennének részt. Az egyház és a király is elutasították a gondolatot, ez azonban nem akadályozta meg, hogy mintegy 30 ezren gyűljenek össze Vendome-nál és induljanak útra a Szentföld felé. Vezetőjük megígérte, hogy a tenger – mint Mózes népe előtt – megnyílik előttük és száraz lábbal érik el úti céljukat, ahol az isteni kegyelem az ő ártatlan, bűntelen kezükre adja Jeruzsálemet és győzni fog a tiszta, gyermeki szeretet. A szerencsétlen, felkészületlen, ellátatlan gyerekek tömegével haltak meg az úton és akik valahogyan mégis eljutottak keletre, azok a rabszolgapiacokon végezték. Azok adták el őket, akik megígérték, hogy elviszik őket a Szentföldre, mert a tenger pedig nem nyílt meg előttük. (Az autentikus Karinthy szerint a zsidók előtt is csak azért nyílt meg, mert annyira büdösek voltak, de ez a középkor gyermekeinél már nem működött - valószínűleg elromlott a tenger.) Az ugyanekkor Németországból egy Nicholas Atold nevű gyerek vezetésével induló, mintegy 20 ezernyi ifjú ugyanígy járt. Hát így ért gyászos véget a keresztes háborúk egy bizarr, tragikomikus mozzanata, a gyermekek keresztes hadjárata.
Mert a hit – bár hegyeket mozgat meg – igényli, hogy a rideg valósággal is számot vessünk cselekedeteink előtt.
Mindez onnan jutott eszemben, hogy
németek százai indutak zarándokútra Szíriába. Méghozzá ugyanazon az útvonalon, amelyen a migránsok jöttek Európába. A magát „Civil March for Aleppo”-nak nevező kezdeményezés útvonala: a Cseh Köztársaság, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Görögország és Törökország. Mindezt, a szervezők szellemi színvonalának megfelelően, a legrosszabb téli időjárásban kívánják megtenni. Látható az is, hogy a fasiszta hazánkat kihagyják, nyilvánvaló kétségbeesésbe hajszolva ezzel Paprika Kingát – aki az utóbbi időben gyanúsan csendben van, valami nagy dobásra készülhet – és Komáromy Gergőt is. Nyilván nem akarják, hogy a menet már az elején, pánikszerűen szétszaladjon. Zsohár Zsuzsa viszont csatlakozhat Bécsben, ahol állítólag él valamiből. A céljuk, hogy a világ figyelmét felhívják Aleppó szörnyű helyzetére, ami egyébként súlyosbodni fog, ha ez a sok hülye is odamegy. Nincs nekik elég bajuk. A menet indulását le is fotografálták, és láthatjuk, amint vidáman indulnak útnak, fehér zászlók alatt. Megvallom őszintén, nem tudtam kideríteni, miért pont fehér zászlóval menetelnek. A fehér ugyebár a megadás jele, ám megadni akkor szoktuk magunkat, miután harcoltunk. Ez pedig velük nem fordult elő. Gyerekek, kutyák, fiatal lányok – komplett média-mágnes – látszódik a képeken. Van köztük szíriai migráns is, aki – ahelyett, hogy alantas munkát végezne a németeknek, ahogyan Merkel elvárná tőle – most a lengő lobogók alatt visszamegy Szíriába. Természetesen van Facebook,Twitter és blog, minden ami kell, hogy tudjunk az úton történt eseményekről.
Garantált, hogy nagyszerűen fogunk szórakozni.
Számomra olyan ez, mint egy megvalósult álom. Ha a leghülyébbek emigrálnak az nyilván statisztikailag javítja az átlag európai IQ-t. És lássuk be, erre nagy szükség van. Mert a mostani intelligencia hányados – különösen, ami a vezetést illeti – maligánfoknak is kevés. Kíváncsi vagyok, meddig jutnak el. Különösen ha Ausztriában, vagy a Balkánon kapnak néhány hóvihart. Az átlag migráns – a tapasztalatok szerint – vagy tíz kilométert tett meg a Budapest-Berlin távból az autópályán, mikor is elfáradt és inkább megvárta a buszt. Egy átlag biogazdálkodó ennek a többszörösét kapálja pár hónap alatt. Igaz, ő egy ostoba hitetlen csak, akinek fogalma sincs, hogyan kell népvándorolni. Azt sem tudjuk, vajon Görögországból hogyan akarnak átkelni a tengeren. Csak össze ne ütközzenek azokkal akik éppen jönnek.
Majd kell valami közlekedési rendőr tengeri kivitelben.
Érkezésük – az összetételüket elnézve – őszinte örömöt visz majd az ISIS harcosok mostanában kissé zaklatott életébe. Már látom lelki szemeimmel, amint bevágtat a táborba a tevés felderítő egység, „
Jönnek a hülye hitetlenek!
” felkiáltással és a derék rablógyilkosok üdvrivalgásban törnek ki, a müezzin pedig hálaadó imára ordítja őket. Aztán lengő zászlók alatt énekelve, talán pálmaágakkal integetve bevonulnak az ütődöttek. Az igazi szír re-migránsok már biztosan nem lesznek ott, ők már tapasztaltak. A többit tudjuk.
Már ha odaérnek egyáltalán.
Az az igazság ugyanis, hogy Facebookon sokkal könnyebb menetelni, mint hóviharban. A legvalószínűbb, hogy mint a szerencsétlen gyerekek, lassan elfogynak, szétszélednek útközben. Legföljebb néhány, a legkitartóbbak közül érkezik csak meg Szíriába. Velük aztán majd az ISIS lefejezős videóiban találkozunk legközelebb. Megtörténik hát újra, ami egyszer már megtörtént. A haladás vallásának hamis prófétái hazug szavaitól elbódult hívei megismétlik a régi hibákat, és ha ugyanúgy cselekszünk, az eredmény is ugyanaz lesz. És, bár a bárgyúság nem tévesztendő össze a szeretettel, egy dologban sajnos hasonlítanak: még sohasem vettek erőt a fegyvereken. A normálisaknak csak a derék Oliver Cromwell szavait idézném, aki kellően hatékony, kegyetlen realista volt: „
Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!
” A mondat második fele is nagyon fontos.
