Mentségek

A kies Spanyolhonban, különböző helyszíneken, újfent a sétálók közé hajtottak holmi mohamedánok. Ez, mostanában egyfajta divat lett az Európában élő mohamedánok között, könnyen lehet hogy azért, mert a megfelelő számú gyaur kutya kiirtása után lusták gyalog menni a mennyországba a hurik közé.

Ennek szerintem könnyedén elejét lehetne venni, hiszen vannak már példák rá a keresztény-mohamedán együttélés történetéből. Midőn 638 február elején I. Omár kalifa bevonult Jeruzsálembe, kezdetét vette az mohamedánok és keresztények – a mai migránssimogatók szerint – boldog, békés együttélése, hiszen az iszlám a béke vallása; mondják ők. Mármost ennek része volt az is, hogy a keresztények nem járhattak lovon. Ennek mintájára el lehetne tiltani a mohamedánokat az autóvezetéstől, hiszen nyilván ez is beleférne az együttélés aranykorának szabályai közé. Vagy – tán az is megtenné – disznóbőrrel kéne borítani az autóüléseket. De persze, mint azt számtalanszor tapasztalhattam, nem hallgatnak rám. Még ki sem hűlt a turistákat gázoló autó motorja, mikor mindannyiunk Kálmán Olgája, a Simicska-tv képernyőjén, nekiállt megmagyarázni az eseményeket. Elsősorban a mohamedánok közismerten cizellált és habos lelki élete kapcsán fejtette ki nézeteit. Szerény ám mértékadó megállapítása szerint a migránsok a gaz Orbánbasi és pribékéi miatt teszik, amit tesznek. Hogy a magukat Damaszkuszban, Iszlámádban vagy Kandahárban felrobbantók hol és mikor találkoztak Orbánbasival, avagy pribékjeivel, arról nem történik említés.

Lehet, hogy haladó honfitársaink érzékenyítő tréninget tartanak nekik, ahol Orbán arcképével radikalizálják őket, mint egymást a Bitó-szalonban.

Hogy pont Röszkénél vadulnának meg, arra nem gondoltam. Sejtettem én, hogy van összefüggés kis hazánk és az európai terrorizmus között, de magam Paprika Kinga látványára és Komáromi Gergő gitárjátékára gyanakodtam, mint a mohamedánok megvadulását kiváltó okokra. Zárójel. Amúgy a mi Olgánk némileg belezavarodott a nagy igyekezetbe, ugyanis azt mondta, hogy akiket itt a határon vegzáltak majd azok lesznek a másod- és harmadgenerációs bevándorlók. Na most, ez csak úgy lehetséges, ha saját utódaik is ők maguk lesznek, ami – még a mohamedánok közismert zsenialitását figyelembe véve is – meglehetős nehézségekbe ütközik. A logika azt sugallja ugyanis, hogy aki itt jelentkezik a határon az első generációs bevándorló. Továbbá ama apró hiba is figyelemre méltó, miszerint mindeddig úgy mondták, hogy a bevándorlásnak nincs köze a terrorizmushoz. Úgy látszik Orbánbasi elintézte, hogy de. Zárójel bezárva. Remélem egyetért velem a nyájas olvasó, hogy mindig törekedtem segítségére lenni a haladás híveinek. Velem született humanizmusom és segítőkészségem okán most sincs ez másképpen. Teszem persze ezt önös érdekből is, hiszen ők gondoskodnak szórakoztatásomról. Úgy látom, roppant egyoldalú és fantáziátlan azon okok felsorolása, melyek hatására a velünk élő mohamedánokon kitör a radikalizáció. Állandóan csak a gonosz iszlamofóbokat, meg a szegénységet emlegetik, holott annyi más lehetséges okot tudnánk felsorolni. Gondoltam a segítségére sietek szerecsenmosdató haladóinknak. (Nem mintha a szerecsenek tűrnék, hogy mosdassák őket.) Úgy találtam, hogy tudományos alapossággal, kétféle frusztrációs ok-csoportot mutatok be. Úgyis mint:

Otthonról hozott frusztrációk, melyek például a következők lehetnek:

• Gyorsabb volt nála a kecske.
• Megrühesedett a tevéje.
• A nászéjszakán levette Zulejkáról a fátylat.
• Rádöbbent, hogy a négy feleséghez négy anyós jár.
• Mire elvégezte a kvantumfizika szakot, a globális felmelegedés miatt már nem volt hol legeltetni a kecskéit.

Valamint a már itt szerzett frusztrációk:

• Orbánbasi.
• Láttak egy gyaurt disznósajtot enni.
• Az első tükörben, amibe belepillantott, saját magát látta.
• Gyenge volt a wifi a migránsszállón, a legjobb részeknél akadozott a pornófilm.
• Nem volt tevekolbászból a kerítés.
• Valaki kényszeríteni akarta, hogy dolgozzon. (Jó, tudom, ez nem valószínű.)

Mindkét csoport tetszőlegesen bővíthető, hiszen a mohamedán lélek oly sérülékeny. Erről egyébként már a velük foglalkozó, migránssimogató pszichológusok is meggyőztek bennünket. Már csak egyetlen probléma abajgatja lelkemet. Vajon anno, régebben, mikor még nem jöttek ide hozzánk, hogyan birkóztak meg ezekkel a súlyos problémákkal? Kegyetlen csoda, hogy akkoriban nem haltak ki. Persze, ha azokat az időket túlélték, ezeket is túl fogják. A mi esetünkben ez nem biztos.