Őseink és a haladás

Valami TV-adás internetes közvetítésében nézem a derék Horn Gábort. Nem kedvencem ő nekem, sőt. Bár kétségtelenül volt egy elismerésre méltó pillanata, mikor a 2008-as népszavazás végeredményét lefordította Gyurcsány számára, hogy ő is értse. Egyébként azzal az emberrel, aki szerint Soros „a legnagyobb magyarjaink egyike, aki önzetlenül és rengeteget adott”, nem sok megbeszélnivalóm van.

Nem is lenne különösebben értelme kommentálni szavait, ám sikerült olyat mondania, mely – a maga általános ökörségével – megérdemel néhány karaktert. Azt mondotta a jeles államférfiú – sok más hozzá hasonlóval egyetértésben – hogy mi, magyarok is migránsok voltunk egykoron.

Ezt a hülyeséget szinte minden haladó megmondóember elsütötte már egyszer.

Ez pedig nyilvánvalóan alapvetően megváltoztatja azokat a tarthatatlan legendákat, melyek közkézen forognak a honfoglalást illetően. Az új, haladó történelmi felfogást a honfoglalás tekintetében próbáljuk meg felvázolni alább. Történt tehát, hogy a magyarok tömegével, százezer számra megérkeznek a Zalán-féle szláv állam határára. Híresztelések szerint bizonyos bizánci embercsempészek ludasak a dologban, akik fejenként egy aranyért az ökrösszekér aljára kötözve is csempésznek magyarokat a Kárpát-medencébe. Papírjaik nincsenek, mindannyiukat Jánosnak hívják és január elsején születtek. Bevallásuk szerint a gaz besenyők üldözik őket vallási és etnikai alapon. Jelentős részük buzinak vallja magát, mert a besenyők annyira ciszheteró, homofóbok, hogy csak na. A besenyőbuzi például fogalmilag kizárt. Szent Leokrícia és cordóbai Szent Eulógius képeit lengetik akik – állításuk szerint – meghívták őket, ugyanis a nevezett szentek már a mórok üldözését is elítélték. Igaz hogy ők nem keresztények, de érdekli őket a dolog. Megjelenésük komoly problémát okoz a Zalán-féle kormányzatnak. Alapvetően gyanakodva tekintenek a magyarokra, ám kezük meg van kötve. Legfőbb politikai ellenfelük, Tökorrú Boleszláv és haladószláv pártja szerint magyarok nincsenek is, és ha véletlenül mégis vannak, úgyis továbbmennek nyugatra kalandozni és bizonyára ott is maradnak.

Mert hát hülyék lennének itt maradni, ebben az elmaradott országban, ahol Zalán maffiaállamot épített.

A magyarok egyébként is roppant intelligensek és képzettek, kitűnő szekereket építenek, valamint túl ezen fellendítenék a hanyatló demográfiát. Megállapították, hogy Zalán politikája pogány, ellentétes a kereszténységgel, így szembemegy Európával, nélkülözi a szeretet és a szolidaritás elveit. Továbbá szemére hányják a kormánynak, hogy a kazárok kívül tartása undorító antiszemitizmus. Kijelentették, hogy amennyiben hatalomra kerülnek visszakormányozzák az országot Európába. Országszerte metszeteket terjesztettek, melyeken szomorú, bociszemű magyar kisgyerekek éhezve lócsontot rágnak a határon.

Mit volt mit tennie, megnyitotta a határokat, beengedte a magyarokat.

Akikről azután kiderült, hogy egy kalandvágyó kisebbség kivételével lusták továbbmenni és itt maradtak. Sajnos később a szélsőséges sámánok hatására tömegével radikalizálódtak is, földeket foglaltak el, szláv nőket erőszakoltak és fehér lovakat áldoztak a keresztény templomokban. Kiderült, róluk, hogy huligán természetűek és nehéz együtt élni velük. Mi több a végén még Zalánt is kivásárolták a birodalmából egy lóügyi tranzakció kapcsán. Zalán elmenekült. történtekkel összefüggésben Tökorrú Boleszláv pedig, kivándorolt a Frank Birodalomba, ahol – igazi európaiként – megválasztották a birodalmi sóbányák kancellárjává, és ebben a minőségében megalapította a sóhivatalt, melynek elismert vezetője volt aztán haláláig.

Horn Gábor és honi libsijeink szerint bizonyára így történt. Hogy máshogy.

Komolyra fordítva a szót, hogy lehet olyan hülye valaki, hogy egy nép fegyveres honfoglalását összekeveri a migrációval? Azzal a honfoglalással keveri össze, mely után egy nagyszerű nép több mint ezer éve él az elfoglalt országban, és csak az egész nyugat összefogása volt képes megfosztani az akkor szerzett területek egy részétől. A honfoglaló magyarok lemigránsozása – túl az ostoba migránssimogató ideológiai divaton – beleillik abba a törekvésbe, mellyel libsi honfitársaink mindent leszólnak ami magyar, köztük a történelmünket is. Hogy erre hungarofóbiára miképpen képesek, arra két magyarázat létezhet. Az egyik szerint öngyűlölők és magukat is megvetik, mint magyarokat. A másik szerint azért teszik, mert ők nem magyarok és csak mintegy felűről szemlélnek bennünket. Történelmünk az ő szemükben kudarcok, balfogások és tragédiák összessége – kivéve tán a Tanácsköztársaság dicső 133 napját – melyek azért estek meg velünk, mert ilyen maradi taplók vagyunk. Ha ők nem lennének meg a kanál akkor marokkal ennénk a levest. Ami pedig a legmeglepőbb: úgy tűnik csodálkoznak, mikor kiderül, nem nagyon szeretjük őket.