Pesti Srácok

Kilóg a sorból

Kilóg a sorból

Interjút készített a függetlenobjektív CNN a magyar külügyminiszterrel. Kár volt.

A riporternő először afelől érdeklődött, hogy miért gondolja azt a miniszterelnök, hogy Magyarország homogén lakosságú, keresztény ország, és miért állítja emellett, hogy a multikulturalizmus nem érték. Véleménye szerint ugyanis „

furcsa ez a megfogalmazás, nagyon kilóg a sorból.

PestiSracok facebook image

” Majd azt a következtetést vonja le mindebből, hogy a fehér keresztényeken kívül senkit nem akarunk befogadni az országba, és ebből meg azt vonja le, hogy a miniszterelnök szerint ez egy keresztény ország. Erre Szijjártó külügyér azt a visszafogott választ adja, hogy doktorminiszterelnökúr azért mondja ezt, mert:

  1. igaz,
  2. és mert joga van hozzá.

A következő kérdés pedig arra vonatkozik, hogy vajon miért küzdünk mi a migráció ellen, mikor nálunk olyan nincs is, továbbá nincs migránsbűnözés és terrorizmus sem. Ezt a kérdést mondjuk tán a TASZ, vagy valami hasonló diktálta, mivel a honi libsizmus is unalomig ismételgeti. Nálunk még azt is hozzá szokták tenni, hogy miért fél Mariska néni Felsőbüdösbürgözdön a migránsoktól, mikor még nem is látott élőben olyat. Elmondtam már, most megismétlem: Mariska néni például a ebola-járványtól is fél, pedig szerencséjére, olyat sem látott még.

Továbbá idézhető a bölcs közmondás: más kárán tanul az okos.

Erre a kérdésre Szijjártó azt a vitathatatlan logikájú választ adja, hogy azért nincs ilyen probléma nálunk, mert nem engedünk be migránsokat.

Az egész interjút belengte a liberális indoktrináció szelleme. Valaha, az agylágyulás hajnalán, még komolynak és tudományosnak tűnő dolgozatok születtek arról, hogy miért jó a multikulti. Ezek fő érvelési módszere az volt, hogy egy ügyes megoldással a kocsit fogták a ló elé.

Azt állították ugyanis, hogy a pezsgő, növekvő, izgalmas nagyvárosokban sok a migráns, magas a multikulti, tehát a pezsgés és a növekedés nekik köszönhető. Holott az történt, hogy ezek a nagyvárosok voltak kívánatos célpontjai a migránsoknak, akiket az észak-svéd tanyasi bukolika valahogyan nem vonzott.

Később ezek a nagyvárosok aztán le is pukkantak miattuk.

Mára azonban mindez, az indoktrináció miatt, kétségbevonhatatlan „ténnyé” vált a libsi fejekben, melyet már nem kell alátámasztani – így van és kész. A Gólya presszóban is mindenki így tudja. Aki nem hiszi, olvassa el a 444.hu című sorosista propagandakiadvány cikkét, amely egy sétát ír le a „

a legszínesebb magyar utcában

”, ahol Nigériai fodrászat, pakisztáni étterem, török közért és albán pék található. „

Teázunk török közértben, a desszertet pedig az albán pékségben kapjuk

.” – lelkendezik a cikk írója, anélkül, hogy megtudnánk tőle, ez miért jó neki. Gondolom egyébként azért, mert libsi közmegegyezés van a tekintetben, hogy ami magyar, az ócska. És különben sem ehet fasiszta desszertet.

A multikulti tehát jó, mert neki tetszik, továbbá ezért kapja a fizetését.

Innen válik érthetővé a riporternő hüledezése azon, hogy a magyar álláspont szerinte

nagyon kilóg a sorból.

A hirdetett liberális sokszínűség ugyanis hihetetlen egyszólamúságot jelent a valóságban. A lefektetett vallási tételek kritikátlan elfogadása alapkövetelmény. Mert ha nem akkor, kilóg a sorból. Persze kinek mi a sor, ugyebár.

Ajánljuk még

Egy kommunista feljelentéssel kezdődött: Udvaros Dorottya édesanyja pályafutását tönkretették, édesapja nem rendezhetett Budapesten

Magyar ugar 2020 október 17.
Kevesen ismerik Udvaros Dorottya néhai édesanyjának, Dévay Camillának a nevét. A színésznő pályafutása ígéretesen indult, de megtört akkor, amikor egy feljelentés után ártatlanul Kistarcsára került. Dévay Camilla az átnevelő-táborban is megpróbált nő maradni. Kiszabadulva hozzáment Udvaros Béla rendezőhöz, aki emiatt nem rendezhetett Budapesten. Később lányuk, Udvaros Dorottya az ország egyik legnépszerűbb, legsikeresebb színésznője lett, ezzel picit kárpótolta édesanyját is, akinek tönkretették a pályafutását, és már nem sokat számított, amikor később rehabilitálták. Dévay Camilla szomorú története Tóth Eszter Zsófia történész tollából.