Korrajz

Azt olvasom a 444 nevezetű Soros-blogon, hogy a haladó lélekgyógyászat felfedezett egy új mentális betegséget, melyet aztán „ökológiai gyász” névre kereszteltek el. A kór létére egy, a grönlandi lakosok között végzett felmérés során derült fény, a lehető legtudományosabb módon.

„A felmérés a sarkvidéki régióban egyre növekvő mentális egészségügyi válságról árulkodik.” – írják. A népességen ugyanis elhatalmasodott a félelem. Olyannyira, hogy „... új szavakra lesz szükségünk, hogy körülírjuk a környezetváltozás okozta mentális problémákat”. Ezek az új szavak aztán már készülnek is a haladó fogalomgyárban, és ezek egyike lett az „ökológiai gyász”

A probléma olyan súlyú, hogy maga a Guardian, a klímatéboly világítótornya is cikket szentelt neki. Ebben a méltán ismeretlen Anouchka Grose, egy ausztrál pszichiáter osztja meg véleményét a nagyérdeművel. Ezek a lélekbúvárok egyébként minden emberi viselkedésben kezelendő betegséget látnak, csak azt nem tudom, hogy őket ki kezeli, mert igencsak rossz munkát végeznek. A 444 cikke nem más, mint ennek az irománynak a fordítása – az eredetiség követelménye jegyében természetesen.

Ennek kapcsán valaki egyszer kiszámolhatná, hogy a hülyeség milyen gyorsan kerüli meg a földet.

A szörnyűséges helyzet érzékeltetésére aztán egy képet is mellékelnek illusztrációként.

Érdemes szemügyre venni kissé!

A képen egy grönlandi lakost látunk, aki nekünk háttal a földön ül (csak fel ne fázzon!) és merengve nézi az úszó jégtáblákat. Szép tarkán fel van öltözve, innen tudhatjuk, hogy egy igazi eszkimó, és nem Uj Péter. Az egész nagyon impresszív. A kép aláírása: „Egy fiatal nő nézi az olvasó jeget Grönland nyugati partján 2018. július 21-én.” Az olvasó jég fogalma (vajon mit olvas?) mindenképpen meglepő, de még megdöbbentőbb egy haladó sajtótermék részéről, hogy az illetőt egyszerűen „nő” -nek nevezi. Mert mi van ha férfinak gondolja magát, vagy fókának? Felháborító.

A személy – nézés közben – nyilván ökológiaigyászol, de ugye ez hátulról nem látszik. Az ökológiai gyász enyhítésére egyébként, a haladó pszichológusok az öko-xanaxot ajánlják. Ez olyan szer, melyet ha beveszünk, eltárolja bennünk a szén-dioxidot, és reggel, egyetlen fújással tudunk szódát gyártani.

Egyébként maga az időpont kissé problematikus, tekintettel arra, hogy a mérések szerint jégből, 2017 és 2018 között, az utolsó 20 évet tekintve, tavaly volt a legtöbb és Grönlandon 510 milliárd tonnával gyarapodott. Ez olvad most. Mondjuk nyáron mindig olvad, de hát sag schon.

Akkor is rohadt sok a szén-dioxid!

Zárójel. Régen a bányászok kanárit vittek magukkal a bányába, mert mikor a veszélyes gázok nagyon felgyűltek, látták, a kanári szegény elpusztul. Ebből azt is tudták, hogy nemsokára ők is követik a példáját. Hogy ezt miért jó előre tudni, azt nem értem, de talán egy kis káröröm miatt, hogy mégiscsak ő pusztult el hamarabb. Eddig nem tudtam, de úgy látszik rajtam is erőt vett a klímaszorongás, olyannyira, hogy vettem egy nimfapapagájt. Most is itt tollászkodik vállamon, tehát még él, és ebből következően én is. Nincs gáz. Zárójel bezárva.

A „klímavészhelyzet és a mentális meg fizikai egészség közötti összefüggés a közeljövőben a világ egyik legfontosabb problémája lesz” – írják még a cikkben. Ezen nyilván azt értik, hogy ha és amennyiben sikerül az embereket hisztériássá tenni, akkor az egy súlyos problémává válik.

Ama egyszerű gyógymód, miszerint abbahagyják a hülye irományokkal való riogatást, láthatóan még egyiküknek sem jutott eszébe.

Miután nem hagyják abba érdekes a haladó klíma-fogalmak áttekintése, melyek, mint láttuk, most bővültek az „ökológiai gyász” szóösszetétellel. Megfigyelhetjük, hogy ezek az új kifejezések, egytől egyig, tragikus végkicsengésűek. Klímaszorongás, ökológiaigyász, klímakatasztrófa. Sorrendbe állítva megkapjuk az apokalipszis forgatókönyvét: szorongás → katasztrófa → gyász. Már persze, ha a katasztrófa után van kinek gyászolni egyáltalán. Ezek, tragikus kicsengésük révén, mély depresszióba taszítják a populációt. A lakosság megnyugtatására új szótár, új fogalmak bevezetését javaslom.

Íme!

• Klímaöröm → A klímaöröm akkor lép fel, mikor januárban -25 fok van a Gólya presszó előtt, a globális felmelegedést ellensúlyozandó, és mindenki vedeli a forralt bort.
• Klímagyönyör → Ez a buzikra vonatkozik esténként, mert nem lesz gyerekük, aki a telefújja az atmoszférát szén-dioxiddal.
• Klímamámor → Ezt akkor érezzük, ha az általános felmelegedés közepette hideg italokat fogyasztunk.
• Klímagondtalanság → Ha magasról teszünk az egészre.
• Klímaboldogság → Klímaboldogságot akkor érzünk, mikor kiderül, hogy az egész rokonságunkat elütötte a vonat és nem fognak több szén-dioxidot kilehelni. Ugyanezt érezhetjük, hasonló okból, ha a kergemarhakór kiirtja a teheneket.
• Klímaeufória → Ez akkor lép fel ha az egész emberiséget – köztünk minket is – kipusztítja a kisbolygó, és ezért soha többé nem tehetünk kárt az éghajlatba.

Mindezeken túl, már önmagában az is megnyugtató, hogy Greta Thunberg – Leif Eriksson késői leszármazottja – vitorlással úton van Amerika felé.

Jaj a bennszülötteknek, ők mindig bajba kerülnek, mikor Amerikát felfedezi valaki!

Amúgy, nem tudom, megfigyelték-e, de ez a kis szerencsétlen képtelen mosolyogni. Gondolom, részben a klímatragédia miatt, részben pedig azért, mert olyan tepsiképe van, hogy a mosoly után csak gumikalapáccsal lehetne az eredeti állapotot helyreállítani.

Véleményem szerint nincs még minden veszve. Grétával és az új optimista klímaszótárral még megelőzhető „világ egyik legfontosabb problémája”, és az emberiség megnyugodva gyilkolhatja, nyomorgathatja és fosztogathatja egymást, egyszóval visszatérhet békebeli elfoglaltságaihoz. Legfeljebb meleg lesz közben.