A gödör legalja?

Tegnap gigatüntetés volt Győrben. Az Index cikkének címe szerint „a teljes ellenzék tüntetett Győrben a Borkai-ügy miatt”. Körülbelül 400-an voltak. Nekem úgy tűnik, hogy ha ez igaz, és valóban a teljes ellenzék ott volt, akkor nincs mitől tartani.

A tüntetésen részt vett Bede Zsolt, a Vadhajtások újságírója is, és lincselés közeli élményben volt része, melyet közvetítettek is. Itt, eközben hangzott el a kampány legkifejezőbb, hangulatfestő mondata, mely számomra a kampány mottója lett: „Miért tetszik köpködni?” Bede ezt egy DK-s rohamnyugdíjasnak mondta, aki – egyéb eszközök híján – a nyálával kívánta kifejezni véleményét a kormánypártok emberének tartott Bedével kapcsolatban.

Nekem azonnal egy másik emblematikus mondat jutott eszembe. Valamelyik buziparádén egy rendőr mondta szelíd, feddő hangon egy ellentüntetőnek: „Ne dobáld a buzit.” Akkor e mondat fejezte ki az ország normális, ám mégis az esemény elfogadására kényszerített részének véleményét az egészről. Most pedig Bede mondata foglalata össze a lakosság normálisabb részének véleményét az egész választási kampányról.

A kampányról egyetlen pozitívum mondható el, jelesül az, hogy túl vagyunk rajta.

Ha röviden össze akarom foglalni, azt mondhatnám, hogy ez a hang és képfelvevő berendezések ütközete volt, istenünk, a technológia átvette a politika irányítását is. Egy versenyfutás volt azért, hogy ki tud ocsmányabb, undorítóbb felvételt előásni a másikról, és miképpen tudja tálalni azt. Helyi programokról, tervekről, eredményekről és hiányosságokról – az országos médiában legalábbis – szó sem esett.

Zárójel. Hacsak az ellenzék ama elképzelését nem tekintjük programnak, hogy Budapest helyén egy esőerdő lesz és a Kilimandzsáró hava fogja borítani a Gellért hegyet. Autók nem lesznek, a lakosság a lelógó liánokon fog közlekedni, Weissmüller János, alias Tarzan, stílusában, mert ez a legkörnyezetkímélőbb. A vékonyabb indák az egyéni, a vastagabbak a tömegközlekedésre lesznek alkalmasak. Minden utcában és borosüvegben dugódíj lesz, a fideszesektől pedig elveszik a lakásaikat és szociális bérkunyhókba költöztetik őket a Pilisbe. Zárójel bezárva.

Ezeket azonban – talán – még ők sem gondolták komolyan. Bár, ki tudja. KariGeri például „klímavészhelyzetet” kíván hirdetni, gondolom statáriummal és kijárási tilalommal. Aki szén-dioxidot bocsájt ki, az a helyszínen felkoncoltatik. Ezeken túl aztán csak politikusok nemi szerveit, lottyadt seggét és szép, nagy közös lopásokról szóló eszmefuttatásait láthattuk, hallhattuk.

Magánbűnök és közerkölcsök – vagy mi.

A gyors, lefelé tartó közéleti spirált pedig a „Ha te, akkor én is!”, torz és bűnös logikája mozgatta. Az egészben a legmeghökkentőbb, az a félelem nélküli, perverz nyíltság, mellyel az egész történik. A résztvevők, láthatóan, érinthetetlennek gondolják magukat, még csak a látszat látszatával sem törődnek, egész magatartásuk arra utal: nem először vesznek részt ilyesmiben és természetesnek is tartják.

Eddig a károgás.

Ma este – remélem – vége lesz ennek, a választók döntenek ahogyan döntenek és lesz körülbelül egy, viszonylag nyugodt évünk, mikor nem kell a kampányt elszenvednünk. Ezt pedig ki kéne használni. Kihasználni arra, hogy átgondoljuk: miképpen jutottunk ide, és mit tehetünk azért, hogy ez még egyszer ne következzen be. Ebben – tudom, ez most végtelenül naivnak tűnik – talán számíthatunk az ellenzék normálisabb részének támogatására is. Ám, ha e támogatást nem is kapjuk meg, a munkát akkor is el kell végezni.

Ha másért nem, azért, hogy ne legyünk összetéveszthetők velük.

Az, hogy a túlságosan gazdag és túlságosan sok szabadidővel rendelkező emberek furcsa szórakozásoknak hódolnak, régóta tudott, tán azóta tart, hogy az első emberek vezetőket kezdtek követni. Amint az is ismert, hogy a széplelkek és erkölcscsőszök – ha tényleg azok – nem alkalmasak politikusnak. Tulajdonképpen egymásnak ellentmondó tulajdonságokat szeretnénk látni a választott politikusok tulajdonságai között. Egyfelől legyen ravasz, machiavellista, aki nem riad vissza az aljasabb húzásoktól sem a köz érdekében, másfelől viszont assziszi Szent Ferenchez hasonló aszkézist és morált várunk tőlük. Márpedig a kettő együtt nem szokott lakozni az amúgy igen sokrétű emberi lélekben.

Tudom, a magánélet és a közéleti szereplés elválasztandó egymástól, és már számos, vagy inkább számtalan eszmefuttatást olvastam arról, hogy melyik undorító felvétel melyik kategóriába esik, és ezért melyik súlyosabb.

A kettő azonban igencsak nehezen választható el egymástól, előbb-utóbb egymásba tolulnak.

Az ember nem a szerepeivel, hanem a cselekedeteivel azonos, ezért azokat kell értékelnünk. Holnaptól meglátjuk.