Az ellenzék koronája

Láthatóan kezd helyreállni a világ rendje. Magyarországon legalábbis biztosan. Volt néhány nap, mikor a járvány mintha kizökkentette volna a világegyetem tengelyét, homokot szórt a gépezetbe, és ennek következtében az ellenzék viszonylag normálisan kezelte az ügyet. Mondták amit ilyenkor kell, hogy tartsuk be az intézkedéseket, legyünk tekintettel egymásra, fogjunk össze s.í.t.; az ember már-már meghatódott. Na, ennek vége.

Normális országokban közmegegyezés van arról, hogy közvetlen veszély esetén – amilyen például egy járvány – kormány és ellenzék időlegesen félreteszik a politikai ellentéteiket és együttműködnek a vész elmúltáig. Utána aztán lehet folytatni az anyázást. Ennek nagy messzire nyúló története van.

A rómaiak például, ha nagy volt a baj, diktátort választottak, akit teljhatalommal ruháztak fel. Intézkedéseit, utasításait mindenki köteles volt azonnal és vita nélkül teljesíteni. A megbízatás viszont csak hat hónapra szólt, utána lehetett például perbe fogni azért, amit diktátorként tett. De csak utólag. Azért volt ez, mert tartották magukat a roppant észszerű igazsághoz: „Jobb egy rossz hadvezér, mint két jó.” Vész esetén a legrosszabb, ami történhet, az az, ha a vezetés viszálykodik egymással, kizárva ezzel a gyors, határozott intézkedések lehetőségét.

Néhány kivételes nap után sorra jelennek meg a haza bölcseinek szájából a legkriminálisabb kijelentések, melyek rosszindulatát csak az ostobaságuk haladja meg. Ezekből emelnék ki néhányat.

A sort talán nagy kedvencünk, Vágó Pisti nyitotta meg, akinek sikerült azt írnia, hogy: „Két területen spórolnak egyszerre: kevesebb vírusteszt, kevesebb nyugdíjas. Ügyes.” DK-s feketehumor. Értjük. Mindezt annak kapcsán sütötte el, hogy szerinte túl kevés vírustesztet végeznek. Mert ő természetesen pontosan tudja, hogy mennyit kéne elvégezni, hiszen mindenhez is ért. Vagy oda van neki írva a monitorra.

Pisti után az örök Bangóné is elmászott odvából, hogy mondjon valami okosat. Ő mondjuk inkább pestisjárványnál lenne autentikus, mert az összefügg a patkányokkal. Szerinte hiba, hogy a kormány az általános- és középiskolákat nem záratja be. Mint írja: „A kormány megtiltotta a rendkívüli szünetet az iskolákban! Ez aztán a felelős viselkedés! Nem számít, itt semmi! Gyerekek, szülők, pedagógusok, nagyszülők egészsége?” Természetesen, ha a bezárás megtörtént volna, akkor arról delirálna, hogy a nép nem tudja hová tenni a gyerekeit, mert a gonosz kormány tilalmat rendelt el, és ezért a veszélyeztetett nagyszülőkre bízza azokat. Nyáron pedig arról írna katasztrófahangulatú bejegyzéseket, hogy a gyerekeknek 35 fok melegben kell iskolába járni, hogy befejezett legyen a félévük.

Ám ezek csak a hülyeség szórványos kitörései voltak.

Végezetül bevetették a nehéztüzérséget is, és maga az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a tudományos libsizmus zordon hegyfoka is késztetve érezte magát, hogy megnyilvánuljon az ügyben. A „Koronavírus: A veszélyhelyzet bevezetésének kockázatai” című kiáltványukban arról értekeznek, hogy a veszélyhelyzet bevezetése nem más, mint maga a diktatúra. Mégpedig azért, mert e „veszélyhelyzet” bevezetésére, a járvány szempontjából szerintük, semmi szükség, így csakis a diktatúra építése lehet a cél.

A legfőbb vádpont: „Különleges jogrend idején például a szabad véleménynyilvánítás joga a Kormány belátása szerint szűkíthető, korlátozva az információáramlást, a családtagokkal való kapcsolattartást, a tájékozódást a járványügyi helyzetről.” Magyarán szerintük az interneten ömlő hülyeségáradat nem más, mint tájékozódás a járványügyi helyzetről. Valószínűleg úgy képzelik, hogy majd az ÁVH helyett, védőruhába öltözött fasiszták fognak menetelni az utcákon és elviszik azokat, akik kiejtik a „járvány” szót.

Tanúi lehetünk a járvány transzformációjának, melynek során dögvészből alapvető emberi joggá alakul, a szólásszabadság pedig a rémhírterjesztés jogává.

Az egyáltalán nem érdekli őket, hogy senki sem akar semmi ilyet betiltani, mi több, talán egyszerűen nem is lehet, mert az ostobaság szorgalommal párosulva csodákra képes.

Ami végképp érthetetlen, hogy a jeles Soros-intézet immár lassan tíz éve a demokrácia végleges felszámolásáról beszél. Mármost nehezen érthető, hogy amit tíz éve elsöpörtek, azt miképpen lehet újra és újra felszámolni. Ami nincs ugyanis, az nem megszüntethető. Így például a jeles intézet szellemi képességei sem.

Visszaállt hát a világ rendje. Az ellenzék ráébredt, hogy talán az emberek félelmei, a járványhelyzettel kapcsolatos kényelmetlenségei esetleg hoznak némi politikai hasznot. A felismerést tett követte, és innen nincs megállás. Alig várják, hogy valaki meghaljon és előadhassák az oktatásegészségügy című drámájuk újabb felvonását. Csak – mutatis mutandis – a CT-ről visszatérnek a megszokott lélegeztetőgépekre; abba úgy is gyakorlatuk van.

Így hallgassuk őket.