Klubrádió, Klubrádió, Klubrádió…
„Egy régi típusú demokrata ma nem sajtószabadságot, hanem a sajtótól való szabadságot követelne…”
Oswald Spengler: A Nyugat alkonya
Vége mindennek. A Klubrádiót beszántották, sóval behintették és csak romok mindenütt, amerre a szem ellát. Erős bástya dőlt le, Donáth Anna már jogállamisági eljárást vizionál, és sorra szólalnak meg az ellenzéki megmondóemberek; elkeserítő, lelombozó, kilátástalan minden. (Mondjuk azt nem tudom, hogy miképpen lesz jogállamisági eljárás a független bíróság határozatából, de majd eldöntik Verácskával.) Végezetül a nemzet anyósa, Lendvai Ildikó is megszólalt, és nem kevés problémát, mi több, kérdéseket felsorolva végtelen sikoly hangzik az égig: mi lesz veled Klubrádió?
Van annak valami sármja, valami vajszínű árnyalata, hogy pontosan egy volt cenzor – a legutóbbi, akiről tudunk – siratja el a Klubrádiót. Hiszen ki más mondana imát, ki álmodozna a rádió visszatértéről mint az utolsó cenzor, aki nem fél belesírni a világfájdalmát az internetbe és semmitől nem riad meg, semmitől nem fél – az elbaltázott rendszerváltozás minden fájdalma benne van ebben.
Hibát követtünk el – kár tagadni.
Lendvainak az a legfontosabb kérdése, hogy Orbánnak ki szólt előre? Hiszen az nem lehet, hogy „
… nagy hazai és nemzetközi botrányt kiváltó ügyről Orbánnak senki nem szól előre
”. Pedig de. Már csak azért is, mert senki sem lehetett felkészülve a független bíróság ítéletére, továbbá egy rádió – legyen bár mégoly fontos is – nem állhat a miniszterelnök érdeklődésének homlokterében, van neki elég baja. Azután eljut a végső kérdéshez: miért csinálták?
Zárójel. Nem akarok most foglalkozni azokkal a gondolatfutamokkal, melyek a német megszállás esetével, a zsidók rádióhallgatási szokásaival és egyebekkel foglalkoznak. Nyilván a cenzor asszony nem tudott lejönni – jó kommunista módjára – a „minden a Horthy rendszer bűne” ügyről. Megjegyzem a német megszállás és az utána következők nem Horthy hibái voltak, de ezt most hagyjuk. Érdekességként azért megemlíteném, hogy 1956-ot csak egyetlen mondatban említi, nyilván nem volt fontos számára. Zárójel bezárva.
Nos a válasz több rétegű. Van ugye a „kormány pánikba esett”, és ezzel magyarázható minden. Ez már volt nem egyszer, hanem sokszor. Valahányszor az ellenzék megelőzte a kormánypártokat, illetve úgy tűnt, mintha megelőzte volna, minden alkalommal előjött a „kormány pánikba esett” szlogen. Számtalanszor estek már pánikba a kormánypártok, legutóbb 2018-ban, mikor is Kari Geri felszólította Ádert, hogy ne merészelje a Fidesznek adni a kormányalakítási megbízást.
Aztán lám, mi lett belőle.
„
A másik rosszabb: egy újabb általános offenzíva első lépéséről, főpróbájáról van szó.
” Itt arról elmélkedik a múmia, hogy egy még súlyosabb, még nagyobb lépésről van szó: az ellenzék teljes „
ledózerolásról
”. Természetesen, ha a sajtóban megszűnik az ellenzék, akkor a valóságban is megszűnik, hiszen valójában nincs semmi, ha a sajtóban nincs. Ki adna tippeket, ki gondolkodna helyettük és legfőképpen ki mozgósítaná a hálózatot, amire már oly sok példát láttunk. Legutóbb például Biden elnök és Klubrádió esetében. Van abban valami varázslatos, hogy Biden – aki nem tudná megtalálni Európát a térképen – kapásból tudja a Klubrádió lelőhelyét.
Érdekes, hogy a Népszabadságot nem tudja elengedni. Minden alkalommal visszatér hozzá – mert nyilván sok sara van az újság sorsában nekik is. Hiszen mi sem lett volna egyszerűbb, mint megmenteni a lapot, elég lett volna egy vörös oligarcha beavatkozása, csak ehhez nem fűlött a foguk, nyilván tudtak a Népszabadság által felhalmozott veszteségről. Sajátos az is, hogy az Indexet a kormányoldalhoz sorolják. Nem túl szerencsés egy olyan lapot, mely a legolvasottabbak közé tartozik, simán átsorolni a kormánypártiak közé.
Végezetül pedig a „valamit tudnak”. Rejtélyes sötét dolgok állhatnak a háttérben, a szerző nem tudja pontosan, de valami félelmetes, fenyegető a Fideszt roppantul hátrányosan érintő ügy lehet. Talán a gazdaság? Esetleg az egészségügy? Ki tudja, egy a lényeg: valami baljóslatú árnyék lappang a háttérben. „
Többet tudnak, mint mi
.”
Ejt néhány szót természetesen a Klubrádió műsorvezetőiről is; azt képtelen elhallgatni, hogy senkit sem ért semmiféle hátrány, a dolog megy tovább, csak ezúttal az interneten. Csakhogy ők nem azon a csatornán szeretnék hallgatni! Diktatúra van és kész. „
Nem könnyű kiigazodni: most akkor sivalkodjunk, vagy ne?
” Nehéz dilemma bizony. Mert ha úgy igaz, hogy mindenről a kormány dönt, mi több, maga a miniszterelnök, akkor bizony nem érdemes sivalkodni. Hiszen dönthet úgy is, hogy nem éri meg a nagy felfordulás, üsse kő, legyen Klubrádió, akkor kifejezetten káros a hisztéria. Aztán ha másképpen van, és a pályázatokat objektíven, más pályázatokkal összevetve értékelik, akkor meg fölösleges a sivalkodás, győzzön jobbik.
