A gloire
„Az igazi dicsőség az, ha valaki felül tud emelkedni önmagán.”Bonaparte Napóleon
Mikor Caesar Észak-Afrika ellen indult, magával vitt egy gyengeelméjű embert, aki a neves Zámai győző, Scipio Africanus családjának tagja volt, ugyanis az volt a közvélekedés, hogy e család tagjai nem szenvedhetnek vereséget Afrikában. Caesar megnyerte ezt a csatát és Cato – az ellenség egyik vezére – a kardjába dőlt, miközben azt mondta:
„Nem hagyom meg Caesarnak azt az esélyt, hogy megkegyelmezzen nekem azért, amit ő követett el.”
Sajnos igaza volt. Így történt most is. Micron elnök kivezényelte a katonaságot a migránslázadás ellen, miközben ő engedte be a bevándorlókat. Illetve ez sajnos nem teljesen igaz, mert az előző vezetés is ludas ebben, hiszen a muzulmánok beengedése már azoknak is szokásává vált. Sőt, ha kritizálni mered a migránsokat, akkor a kommentet haladéktalanul bejelentik, majd törlik, a fiókot percek alatt megszüntetik, a rendőrség nyomban rámozdul az esetre, és egyik nap egy rakás kommandós fogja a veszélyes gondolatbűnözőt kirángatni az ágyából, majd a bíróságra citálják, általában egy feminista bírónő elé, aki a változatosság kedvéért ugyancsak lenácizza, és minimum pénzbírságot vagy felfüggesztett börtönbüntetést sóz rá, ha éppen nem letöltendőt. Így néz ki a szólásszabadság Frankhonban. A franciáknál ez szokás, hogy folytonosan küzdjenek, amúgy teljesen reménytelenül. Kezdődött a Điện Biên Phủ-i csatával, amelyben a franciák szégyenletes vereséget szenvedtek és megalázottan sompolyogtak el. Súlyos égés volt, az kétségtelen, a francia parancsnok – De Castries ezredes – elkeseredésében öngyilkosságba menekült. Az így létrejött 1954-es Genfi Megállapodások az országot a 17 szélességi fok mentén párhuzamban osztották fel, és északon egy kommunista államot és egy déli demokratikus államot hoztak létre. Az ebből a két rendszerből eredő konfliktus végül a vietnámi háborúvá nőtte ki magát; ezt aztán az amerikaiak folytatták hasonló sikerrel. Ami a saigoni meneküléshez vezetett.
Futott, ki merre látott, de ez már egy másik történet.
Folytatódott az algériai háborúval, amely sokáig tartott és nagyon hasonló eredménnyel zárult: a franciák lebőgtek.
Közben persze zajlott néhány tömegmészárlás – becslések szerint 150 ezer főt is meghaladó halottja volt a több mint egy évtizedig tomboló erőszaknak. Végül de Gaulle tábornokot nevezték ki miniszterelnöknek, aki rádióbeszédében bejelentette: megadja Algériának az önrendelkezést. Az „európai algériaiak” tovább folytatták a harcot és létrehozták az OAS-t, amely Franciaországban is merényleteket követett el, még magát de Gaulle tábornokot is megmerényelték, de sikertelenül. Úgyhogy úgy tűnik, ez már szokásukká vált – pocsék egy szokás, jegyzem meg.
Most pedig itt van ez a migránslázadás, amely különösen ciki Micron számára – még a németországi utat is le kellett mondani miatta. De a németeknek is meggyűlt a baja a migránsokkal – nesze neked, „európai vezető hatalom”. Persze a franciákat sem kell félteni. A volt gyarmataiknak a valutájukat – 85 százalékáig – kötelező a Francia Nemzeti Bankban tartani és csak mintegy 20 százalékát vehetik fel – kölcsönként – ugyanonnan. Aztán a Francia Kincstárnak fizetik vissza a hitelt.
Az alapja a „gyarmati adó”, amit a gyarmatosításból származó „előnyökért” kell fizetni. Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, a Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon tartozik ebbe a körbe. Nagyszerű gondolat. (Amúgy én mindig is a franciákat tartottam a leginkább fillérbaszó népnek.)
Naná, hogy tiltakoznak ellene ezek a nemzetek. A francia migránslázadás egy hétig tombolt: 12 ezer felgyújtott autó, több száz sérült rendőr, meglincselt polgármestercsalád és elképesztő pusztítás, kirabolt üzletek, feldúlt városok. Ez a – mondjuk így – mérleg. Macron elnök bajban van, mert nem vette észre, hogy a „fiatalok” kábítószer-kereskedelemmel, embercsempészéssel és más ártatlan sportágakkal foglalják el magukat, viszont dolgozni azt semmiképpen nem szeretnének. Hogy mi fog történni, az többesélyes, mindenesetre én már alig várom.
Vezető kép: Francia rohamrendőrök fedezékben a rendőrök által lelőtt tinédzser halála miatt tüntetőkkel zajló összecsapások közben Párizs Nanterre nevű elővárosában 2023. június 29-én. Fotó: MTI/AP/Michel Euler
