Újabb véres háború kezdődik a szicíliai alvilágban?

Giovanni Falcone 1979-ben vizsgálóbíróként került a palermói ügyész hivatalába, és lényegében végig életveszélyben dolgozott, több munkatársát is meggyilkolta a maffia. Szicília utcáin akkoriban mindennaposak voltak a robbantások, lövöldözések, leszámolások. Végeztek Gaetano Costa vizsgálóbíróval, felrobbantották Rocco Chinnicit, Falcone felettesét, illetve autójában feleségével együtt lőtték szitává Palermo frissen kinevezett rendőrkapitányát, Alberto Dalla Chiesa tábornokot. Nem voltak békés évek. A vérengzések hatására az ügyészségen az a döntés született, hogy az összes letartóztatási és elfogatóparancsot, végzést, határozatot többen is aláírják, így akadályozták meg, hogy a maffia célkeresztjébe egyetlen konkrét személy kerüljön. Erre az időszakra kiemelten igaz volt, hogy a politikai vezetés a bűnözők zsebében volt, így a maffiaellenes hatóságok tőlük semmilyen segítségre nem számíthattak. Akik nem álltak be a sorba, nem voltak hosszú életűek: 1982-ben ölték meg Pio La Torrét, aki benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely a maffiával való együttműködést bűncselekménynek minősítette, és lehetővé tette a vagyonok elkobzását. Falconénak és barátjának, a szintén vizsgálóbíró Paolo Borsellinónak az úgynevezett maxiper (maxiprocesso) hozta meg a hírnevet.

Megszegte a hallgatás törvényét

Nekik köszönhető az olasz maffiaellenes harc egyik legsikeresebb eljárása, amely azért valósulhatott meg, mert a maffia történetében először egy „bűnbánó” maffiózó (pentito), Tommaso Buscetta tanúskodott, megszegve az omertát, a hallgatás törvényét. Buscettát 1984-ben Brazíliában fogták el, és csak Falconének volt hajlandó beszélni a Cosa Nostráról, annak felépítéséről, politikai kapcsolatairól. Buscetta elárulta a Cupola, azaz a maffia vezetőinek nevét, és beszélt a hozzájuk köthető drog- és lánykereskedelemről, gyilkosságokról, robbantásokról. Cserébe pénzt, különleges rendőri védelmet és új személyazonosságot kapott, valamint 2000-ben bekövetkezett haláláig az Egyesült Államokban élhetett. Igaz, a Cosa Nostra az árulást nem felejtette el: megölték több rokonát, két fiát, feleségét és szüleit. Falcone és Borsellino a kipakoló pentitón kívül még azzal tudott eredményt elérni, hogy a bankok könyvein keresztül tanulmányozták a legfelsőbb vezetők üzleti tevékenységét. Az így szerzett bizonyítékok képezték az alapját az 1986-ban elindított maxipereknek: az erre a célra épített bunkerben két évig zajló tárgyalás végén a megvádolt 474 maffiózóból 360-at ítéltek el összesen 2665 évre, közülük 19-et életfogytiglanra, 119 emberre pedig távollétében mondták ki a verdiktet. Közéjük tartozott Salvatore Totò Riina, a Cosa Nostra rettegett vezetője is. A nem jogerős ítéletek után mégsem Falconét nevezték ki palermói ügyésznek, és „valamiért” csupán jelentéktelen ügyeket bíztak rá. A bíró ennek ellenére egy külföldi kiküldetése után újra a szicíliai maffia után nyomozott, és beigazolódott a legsötétebb gyanúja: bizonyítékokat talált arra, hogy a maffia szövetségre lépett a politikusokkal, őt pedig saját munkatársai árulták el.

"Falconénak vesznie kell"

A Palermóban falakba ütköző vizsgálóbíró végül 1991-ben elfogadott egy állást az új olasz kormány igazságügyi minisztériumában. A teljes olasz igazságszolgáltatás reformját indította el, és átnyúlt a korrupt szicíliai rendőrök, bírók feje fölött, akik sorra engedték ki a maxiperben elítélt maffiafőnököket. Az ő közbenjárásának is volt köszönhető, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1992-ben helybenhagyta az elmarasztaló ítéleteket. Ekkor pecsételődött meg végleg a „sétáló holttestnek” is nevezett vizsgálóbíró sorsa. Totó Riina eldöntötte, hogy "Falconénak vesznie kell". A merényletet a Cosa Nostra vezetőjének leghűségesebb emberei szervezték meg, annak végrehajtásával pedig a corleonei család gátlástalan bérgyilkosát, Giovanni Bruscát bízták meg. Riina állítólag kikötötte, hogy a vizsgálóbíróval Szicíliában végezzenek, hogy ezzel is demonstrálják, a Cosa Nostra egységesebb, mint valaha.

Huszonöt éve végeztek a "sétáló holttesttel"

Az éjjel-nappal testőrök által őrzött bírót szállító konvoj mellett 1992. május 23-án este a palermói repülőtérről a városba vezető autópályán, az alagút bejáratánál robbantottak fel fél tonna robbanóanyagot. Életét vesztette a páncélozott autóját maga vezető Falcone, mellette ülő felesége és kíséretének három tagja. A merénylők biztosra mentek, hiszen a repülőtértől az alagútig nyolc-tíz megfigyelő követte a konvojt, hogy aztán a vízelvezető árokba rejtett pokolgépet működésbe hozzák. A robbanás olyan erős volt, hogy a helyi obszervatóriumban kisebb földrengésként észlelték. Totò Riina aznap este szűk körben ünnepelt, és pezsgőt bontott. Két hónappal később kivégeztette Paolo Borsellinót is. A gyilkosságok hatására Szicíliában 150 ezres tüntetést tartottak, a maffia hazájában még soha nem volt ilyen hatalmas megmozdulás a szervezett bűnözés ellen. Az olasz parlament 1992 augusztusában maffiaellenes törvényt fogadott el, létrehozva a Maffiaellenes Nyomozó Hivatalt. Riinát egy éven belül sikerült elfogni, Giovanni Bruscát pedig 1996-ban tartóztatták le. Előbbi, noha már 24 éve ül börtönben, a mai napig a „főnökök főnökének” gondolja magát, amit egy 2013-ban a börtönben rögzített beszélgetés is alátámaszt. Riina egyik társának a szicíliai maffia új vezetőiről panaszkodott, akik a börtönben sínylődő bajtársaikat magukra hagyták.

Nem mertek végezni Berlusconival

A titkosszolgálatok által lehallgatott maffiózó azt is kijelentette, nem bánta meg az általa elrendelt kivégzéseket.Az ügyészgyilkosságokat maffiózónyelven „nagy tésztaevésnek” vagy „a tonhalak mészárlásának” nevezte, és bevallotta, jól szórakozott Falcone és Borsellino levegőbe repítésén. Hangsúlyozta: ha nem lenne börtönben, a mostani ügyészeket is eltenné láb alól. Név szerint említette Antonino Di Matteo szicíliai ügyészt, aki 2013-ban Giorgio Napolitano volt államfő meghallgatását kezdeményezte a maffia és az olasz politika viszonyáról szóló perben, ahol húsz év távlatából próbálták bizonyítani a Cosa Nostra és az akkori olasz politikai elit, valamint a titkosszolgálatok közti bűnös kapcsolatot.A vádlottak padjára kerültek az olasz csendőrség és a titkosszolgálat egykori tagjai, Nicola Mancino, a szenátus volt elnöke, illetve Marcello dell’Utri, Silvio Berlusconi volt miniszterelnök jobbkeze is. Vele kapcsolatban kiderült, hogy közvetítő volt a szicíliai bűnszervezet és Berlusconi közötti megállapodásban; 1974 májusában ugyanis a Cosa Nostra paktumot kötött Berlusconival egy milánói találkozón, amelyen többek között a maffiavezér Gaetano Ciná és Stefano Bontade, valamint Berlusconi és Dell’Utri vett részt. A megegyezés értelmében pénzért cserébe a Cosa Nostra védelmet ígért Berlusconinak és családjának. Berlusconi állítólag akkor azonnal százmillió lírát fizetett, és ezt követően húsz éven át komoly összegeket juttatott a Cosa Nostrának. A paktum értelmében az egykori kormányfő és családja védelmét a többszörös gyilkos Vittorio Mangano biztosította. Az egyezség 1994-ben szűnt meg, amikor Berlusconi belépett a politikába. Riina szerint Silvio Berlusconi volt az egyetlen, akit nem volt bátorsága megöletni a maffiának.

Véget érhet a békés időszak

Salvatore Lima palermói politikus már nem volt ilyen szerencsés. Az ő halálos ítéletét azután mondták ki, hogy az olasz állam a 90-es évek elején hadjáratot indított a maffia ellen, Lima pedig, aki a Cosa Nostra legfontosabb kapcsolata volt az olasz politika legfelsőbb köreivel, ezt nem tudta megakadályozni. Ugyancsak a szicíliai szervezett bűnözés fontos kapcsolatának gondolták a hatóságok Giulio Andreottit, akit hétszer is Olaszország miniszterelnökének választottak. Ellene Falcone koronatanúja, Buscetta vallott 1996-ban. Andreottit azzal vádolták, hogy a szicíliai szavazatokért cserébe politikai védelmet ígért a maffiának. A gyanú szerint 1980-ban még Riinával is szövetséget kötött, amelyet ,,a tisztelet csókja” pecsételt meg köztük. A volt kormányfőt egy újságíró meggyilkolása miatt is bíróság elé állították, állítólag Andreottiról akart kompromittáló információkat nyilvánosságra hozni. A honatya a maffiánál megrendelte a férfi halálát, de 1999-ben végül minden vádpont alól felmentették. Azt beszélték, hogy a felmentő ítéletet a Riina utódjának kikiáltott Bernardo Provenzano közbenjárásának köszönhette. A több mint négy évtizedig körözött Provenzano 2006-ban került rács mögé, tíz évvel később egy milánói kórházban hunyt el. A minap Palermóban biciklizés közben lőtték agyon Giuseppe Dainottit, a Cosa Nostra egyik vezetőjét. A rendőrség szerint két támadó volt, szemtanúk persze nincsenek. Ez a kivégzés egy hosszú békés időszak végére tett pontot. A szicíliai alvilág történetéből kiindulva a válaszlépés nem fog elmaradni.

A cikk a Magyar Idők szombati számában jelent meg.

Vezető kép: enca.com