Húsz éve üzent hadat Magyarországnak az olajos alvilág

1998. július másodika, csütörtök. Pontosan húsz évvel ezelőtt, déli 12 óra előtt nem sokkal a külföldről hazatérő Boros „Óriás” Tamás leparkolta autóját az Aranykéz utcai parkolóházban, és gyalog indult el utolsó útjára a közelben lévő irodája felé. Útközben még odaköszönt szír pénzváltó ismerősének, majd megszólalt a telefonja, de beleszólni már nem volt ideje. Hatalmas robbanás rázta meg Budapest belvárosát. Egy kis Polskiba rejtett, nagy mennyiségű, távirányítású bombát robbantottak fel az eredeti nevén Boros József Károly vállalkozó mellett. Az olajügyeket jól ismerő, a rendőrséggel együttműködő koronatanún kívül még három járókelő is életét vesztette, valamint 24 ember megsérült a detonációtól. Az 1996-ban, Prisztás József lelövésével elkezdődött magyar maffiaháborúban először fordult elő, hogy a „célszemélyen” kívül mások is meghaltak.

A rendőrök tudták, ki áll a robbantás hátterében

A rendőrség sokáig egyhelyben toporgott, a nyomozást először 2002. szeptemberében zárták le, majd 2008. nyarán, a merénylet kivitelezőjének tartott Jozef Rohác prágai elfogása és Magyarországra szállítása előtt vették újra elő az ügyet, ám a szlovák férfit akkor csupán tanúként hallgatták meg. Pedig állítólag a rendőrök már a robbantás napján tudták, hogy Rohác és bandája, az úgynevezett Meciár-kommandó tagjai voltak az elkövetők, és a Népszabadság információi szerint bizonyíték is volt ellenük. Ahogy úgy tudjuk, a rendőrök azzal is tisztában lehettek, hogy Portik Tamás áll a merénylet hátterében. Egyrészt Rohácék, a szlovák vonal miatt, másrészt azért, mert Portik egyik embere, a Kacsa becenevű L. János a robbantás utáni pillanatokban felbukkant a helyszínen.

Boros elárulta az olajos alvilágot

Az sem volt kérdés, hogy mivel haragította magára Boros az olajos alvilágot: a férfi 1997. januárjában részletesen beszélt az illegális olajszőkítésről, az olajos alvilág felépítéséről, valamint arról, hogy ez a kör áll az 1996-ban elkezdődött fővárosi robbantások mögött. Boros többször név szerint említette Portikot, sőt „elvetemült kis gyilkosnak nevezte”, valamint egyértelműen összefüggésbe hozta az Energol-vezért Prisztás József meggyilkolásával. A szűk körben tett vallomás azonban nagyon hamar ellenfeleihez került, onnantól kezdve pedig Boros sorsa meg volt pecsételve.

Titkosszolgálati játszmák a háttérben?

Sokáig élt az az elmélet, hogy a négy halálos áldozatot követelő robbantást a SIS, a szlovák titkosszolgálat parancsára hajtották végre. Elméletek szólnak arról is, hogy Boros felrobbantása kettős érdeket szolgálhatott: egyrészt Portik likvidálni tudta a rendőrséggel együttműködő, neki sok kellemetlenséget okozó Borost, míg a szlovák titkosszolgálatnak a belvárosi, nagy vihart kavart, pusztító erejű robbantásos módszer „jött jól”. De ezek csak feltételezések, mint ahogy az sem bizonyított, hogy a tömeggyilkosság felbujtójaként jogerősen elítélt Portik bármikor is kapcsolatba lépett volna az akkori szlovák titkosszolgálattal. Az egyetlen kapocs az egykori olajos és a Lexa vezette szolgálatok között a robbantó, Jozef Rohác személye lehet, aki korabeli sajtóhírek szerint a SIS-nek is, illetve az akkori szlovák és magyar alvilágnak is „dolgozhatott”. Rohác 2000-ben egy szlovák oknyomozó riporternek írásban adott nyilatkozatában azt állította: nagy titkosszolgálatok játszmái állnak többek között a magyarországi robbantások hátterében is. Később kijelentette, hogy titkait nem viszi magával a sírba, de amíg él, nem fog semmit mondani. Mindent, amit tudott, le van írva, és biztonságos helyen van tartva egy „halálom után felbontandó” borítékban.

Fordulatot hozott Portik elfogása

Fordulat 2012. július 14-én következett be, amikor négy társával együtt elfogták Portik Tamás egykori Energol-vezért, akit – a Prisztás-, Cinóber- és a Seres-gyilkosság mellett – ennek a merényletnek a megbízásával is meggyanúsítottak. Az ügyben 2017 tavaszán született jogerős ítélet, amely szerint Portik – aki közvetlen kapcsolatban állt Roháccsal – valamikor 1998 áprilisában adott megbízást a Fogász becenevű végrehajtó emberének, hogy ölje meg Boros József Károlyt. Ezután a Rohác bűnbandájához tartozó Jozef Hamala Szabó Zsolt nevére kiállított hamis személyi igazolvánnyal megvásárolta emberölés céljából a DYP-444 rendszámú Polski Fiatot, amelybe 4500-5000 gramm súlyú robbanóanyagot helyeztek el. Az autóval az Aranykéz utca 1-3-as szám alatt leparkoltak, mivel ezt az utat Boros napi szinten használta, hogy a Váci utcai irodájához eljusson. Miután tudomást szereztek arról, hogy Boros 1998. július 2-án, a délelőtti órákban elmegy az irodájába, Rohác lesben állva felkészült a bomba felrobbantására, majd pontosan 11 óra 52 perckor, amikor Boros elhaladt a Polski Fiat mellett, távirányítással működésbe hozta a robbanóanyagot. Az “eredmény” ismert: négy halott, köztük a célszemély Boros, és rengeteg sérült.

Eltüntették a legfontosabb bizonyítékokat

Noha Portikot és Rohácot jogerősen elítélték, az ügyet tárgyaló bírónő utalt rá, van arra is adat, hogy többeknek még a vádlottak padján lenne a helye. A másodfokú tanácselnök hangsúlyozta, a felbujtónak is lehet felbujtója, és nem zárható ki, hogy Boros megölésének gondolata először másokban merült fel, de a nyomozóhatóságnak nem volt elég bizonyítéka arra, hogy ezeket a személyeket eljárás alá vonja. Az Aranykéz utcai merényletnél fontos megemlíteni, hogy ma már tudható, a nyomozás kezdetén kulcsfontosságú bizonyítékok tűntek el a rendőrségről. Perbeszédében az elsőfokú ügyész is megjegyezte, hogy a BRFK életvédelmi alosztályát vezető főrendőr dolgozószobájából például eltűnt az a kamerafelvétel, amin a korabeli rendőri jelentések szerint szemből látszott a robbantás tettese.

Vezető kép: Urbán Tamás