Nem feltételezem persze, hogy bármelyikből is megértett bármit is az óbalodal vagy az újbaloldal, akár a legújabb baloldal, de az még az ellenzék szintjén is problémás, hogy a beszéd tárgyát sem képesek beazonosítani, nemhogy érdemben reagálni rá. Minden Orbán-beszéd után rácsodálkozunk erre a szomorú tényre, de a kormányinfók is erről szólnak, az ellenzéki újságírók nem megtudni akarnak valamit, hanem csak beszólogatni.
Nyilván az ellenzéki politikusoknak is van valamiféle történelemszemlélete, világlátása, valamiféle elgondolásuk arról, hogy végül is mitől megy a villamos. Ez manapság is a kommunista és a vele szorosan rokon liberális világnézeten alapul, amely például nem vesz tudomást a kultúrák különbözőségéről és sok esetben a természet törvényeiről sem. És nem érdekli őket egyetlen más ember gondolkodásmódja sem.
De ha az ember politikusnak áll és embermilliók sorsáért akar felelős lenni, elvárható tőle, hogy legalább megpróbálja megérteni mit is gondol a világról a politikai ellenfele. Az az állítás ugyanis, hogy nem ért egyet vele és a másik hülye, bármennyire divatos nézetrendszer is manapság, nem nagyon visz előre. Ahogy az sem, hogy egy teljes egészében a világhelyzet elemzéséről szóló beszédbe azzal a nagyságrenddel támadnak be, hogy a suhajdabábonyi orvosi rendelőben nincs a mosdóban papírtörülköző. Aránytévesztésnek hívják az ilyesmit.
Az egész elmúlt 35 évünk arról szól, hogy egymás ideológiai nünükéit tagadjuk, az érvelés luxusa nélkül. Orbán Viktor többek között azért van kormányon 14 éve, mert külön tudja választani a nagyságrendeket és csak azokat a folyamatokat próbálja meg befolyásolni, amelyekre az ország, az ország politikai elitje, az ország szakértelmisége képes. Viszont azokat akarja is, különösen akkor, ha azok a folyamatok az életünket, a létünket alapvetően befolyásolják. Van elmélete arról, hogyan működik a világ és mi működtetőként hogyan vehetünk részt benne.
Orbán Viktor tudomásul vette a globalizációt, ezért tudják azt, hogy végül is hol van Magyarország, a kínaiak, a türkök, meg bárki, aki politikamentesen akarja használni a globalizációból következő kényszereket. Míg a magyarországi ellenzék szereti a globalizációt, mert az ideológiájának a világméretű elterjesztésének lehetőségét, a liberális világkormányzás esélyét látja benne, nagyon sokan csak tudomásul veszik, mint az időjárást, hiszen tenni nem tudnak ellene.
A magyar ellenzék mindig úgy gondolkodott, hogy annyira kicsik vagyunk, hogy még a saját országunkban sem illendő beleszólnunk a nagyok dolgába. Orbán Viktor azonban Tusványoson idén nagyon világosan azt mondta el, hogy szerinte a jelenlegi nagy léptékű világfolyamatokban egy kis helyezkedés is nagyon máshová vihet.
A magyar államiság végleges megszűnése, a magyar nyelv és kultúra eltűnése csak néhány döntésnyire van a megmaradástól vagy a fejlődéstől, sokszor csak egy országgyűlési választásnyira. Orbán Viktornak elképesztő mennyiségű politikai tapasztalata van, nem csak a magyarországi ellenzék, hanem sokszor az aktuális Európai Tanács tagjai sem tudnának negyede annyit sem összeadni, mint amit ő csak az elmúlt pár évben pluszban összeszedett. Nagyon más ugyanis mindig kicsiként túlélni, mint azoknak a sorsa, akik egy nagy ország vezetőjeként, nagy, kapitális hibák után is sikeres politikusokként gondolhatnak magukra.
Sok nagyon lényeges gondolat hangzott el idén, kettőt emelnék ki belőle. Orbán Viktor már számtalan olyan nyugati csúcspolitikussal találkozott, aki a “posztnemzeti” világ szülötte. Átlagemberként, olyanként, akinek nem muszáj nyugati politikusokkal tárgyalnia, nem nagyon lehet tapasztalatunk ilyen állatfajjal. Nagyon értem mit akart mondani azzal a miniszterelnök, hogy a számunkra elgondolhatatlan a nemzet olyasfajta meghaladása, negligálása, amely nyugaton már eldöntött dolognak számít. Olyan emberekről beszélünk, akik csak a saját nézőpontjukból képesek nézni a világot, nemhogy nem hisznek istenben, a fogalmat sem értik, nincs szilárd, a biológiai testükhöz kapcsolódó nemük és nincs nemzetiségük sem, kultúrájuk pedig egy, a középosztály közepe alá kalibrált amerikai bevásárlóközpont kínálatából táplálkozik. És mindezt egy elit egyetemen sajátították el, társadalomtudományként, ami szerintük erősebb tudomány, mint a fizika. Orbán kénytelen érteni ezeket az embereket és elemezni, mert jelenleg ilyen emberek döntenek Európa és Magyarország jövőjéről is.
Orbán Viktortól tegnap azt is megtudhattuk, hogy a birodalmaknak vannak ajánlatai a közép-európai országok számára, így a számunkra is. Van amerikai, van kínai ajánlat és ha kitör a béke, akkor lesz orosz ajánlat is, efelől ne legyen kétségünk. Ezek az ajánlatok attól lesznek nagyon lényegesek, habár a kínaiak és az amerikaiak nagyon messze vannak, hogy az EU ajánlata jelenleg abszurd, zavaros és destruktív. Egy republikánus Amerikától legalább remélhetünk jóindulatot az ideológiai együttállás okán, Kína elég messze van ahhoz, hogy ne jelentsen közvetlen veszélyt, az oroszok talán tanultak valamit arról, hogy fölösleges birodalomként viselkedni ott, ahol a gazdasági kapcsolatok is elég nyereséget termelnek, tehát lehet velük egyezkedni, akár egyszerre is. De az EU jelenleg ideológiára épülő birodalom kíván lenni, kizárólagosságot akar, miközben még csak nem is az USA érdekeit érvényesíti kritikátlanul, hanem az amerikai Demokrata párt agymenéseit.
Orbán Viktor szerint a világ centruma gyorsan, egyre gyorsabban vándorol Ázsiába. Ez nem jó, de az a tipikus valóságtagadás, hogy nem teszünk a helyzet kezelésére semmit, mert akkor azzal elismernénk a folyamat létezését.
Az ellenzék szerint továbbá Orbán minden beszédével előkészíti Magyarország kilépését az EU-ból. Természetesen ebből a beszédből is inkább az ellenkezője következik, de miután a magyar lakosság támogatja az EU- tagságot, a végtelenül szűk látókörű ellenzékiek szerint megéri ezzel vádolni a kormányt. Az EU-n kívüli világ azért lesz egyre fontosabb a számunkra, mert az EU nem veszi komolyan az érdekeinket. Nem látja el azokat a feladatait, amire létrehozták. A magyarok azt az EU-t támogatják, amelybe beléptünk, pontosabban amelybe a hitünk szerint beléptünk és amilyennek egy racionális világban az EU-nak lennie kellene.
Szigorúan a magánvéleményem szerint akkor fogunk kilépni az EU-ból, amikor az megszűnik. Mi átéltük a szovjet birodalom de facto, a KGST és a Varsói Szerződés de facto és de jure megszűnését három éven belül. Gyakorlatilag mindegyik úgy lett az enyészeté, ahogy a Szovjetunió végül, senki nem vette komolyan többé őket.
Hát szerintem ez fenyegeti az EU-t is leginkább.
Vezető kép: Orbán Viktor miniszterelnök beszéde a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2024. július 27-én. PS/Hatlaczki Balázs
Facebook
Twitter
YouTube
RSS