Leáldozott a liberális világnak, értelmetlen, sehova nem vezető politikai korrektséggel nem lehet politikát csinálni és a valóságról beszélni – jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott karácsonyi interjúban Kovács Zoltán kormányszóvivő. Portálunk kérdésére elárulta, a jövő évi országgyűlési választásokon a kormánypártoknak nem is feltétlenül az ellenzékkel kell megmérkőznie, hanem a mögöttük álló informális és gazdasági hatalommal, amely kimeríthetetlen erőforrásokkal bír, és amely el akarja takarítani az útból a migrációt akadályozó és ellenző magyar kormányt. Kovács Zoltánt a jobboldali sajtó ellenzéki orgánumok általi megbélyegzéséről, a propagandistázásról is kérdeztük. Rámutatott, amikor az ellenzéki médiumok az ellenzék üzeneteit juttatják el a nyilvánossághoz, akkor azt minek nevezzük? “A balliberális oldalon showelemként kezelik a szexuális zaklatásokat és leszámolásos formát öltenek az írások” – mondta Kovács Zoltán az év botrányáról. Az interjúból kiderül, a lázadás éve után milyen esztendő következik, hiányozna-e Kovács Zoltánnak Lázár János, Simicska Lajosnak milyen szerepe lesz jövőre, és hogy a kormányszóvivő mit mondott Sárosdi Lilláról és Schilling Árpádról.
Mikor volt utoljára disznóvágáson?
Egy hete, hétvégén.
Volt Soros-felirat a malacon?
Nem, nem volt. Baráti körben szoktunk disznót vágni, hagyományosan, tehát a malacnak mindig meg kell halnia, de iszunk az egészségére és a sajátunkra is, majd pedig elfogyasztjuk.
Pócs János fideszes képviselőnek köszönhetően slágertéma lett most a disznóvágás, egyrészt az ominózus felirat miatt az ellenzéki médiumok és politikusok nem csak lemondatnák és meghurcoltatnák a honatyát, de antiszemitizmust is kiáltanak, a HVG pedig drámai hangú tapolcai tudósítással indított ellenkampányt a disznóvágással szemben. Nem lóg ki a lóláb?
Nagyon kilóg, bár ezen már nem lepődöm meg, hiszen az elmúlt hét év erről szólt. Mindig ez volt, ha a kormány, vagy a kormánypártok olyan kényesebb terepre merészkedtek, ahol korábbi véleményformálókkal, passzátszelet fújókkal találták szembe magukat és ellentétes véleményen voltak. Ilyen esetekben rögtön megkaptuk, hogy antiszemiták, kirekesztőek vagyunk. Szerintem ennek a világnak most már vége van. Nemcsak azért, mert Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Magyarországon volt nyáron, és egyenesbe állította ezt a dolgot, hanem azért is, mert ennek az egész liberális világnak, a maga értelmetlen és sehova nem vezető PC-ségével leáldozott. Így nem lehet politikát csinálni és a valóságról beszélni. Ennek is a helyére kell kerülnie lassan. Magyarországon egyértelmű és világos politikát folytatunk, a hitvallásunk is egyértelmű: nincs helye antiszemitizmusnak, de ha bajunk van valakivel, vagy valamivel, akkor nevén nevezzük a dolgokat. Érdekes, ha egy színésznő csinálja ezt a dolgot a lábát az alsónadrágra vetkőzött férjére helyezve, akkor az ő értelmezésük szerint az művészet. Nemcsak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
A médiatörvény körüli durva politikai csatározások és belföldi, valamint külföldi támadások óta az akkor megjelent üres címoldalas baloldali országos napilap díszíti bekeretezve az irodája falát. Mikor szögel ki egy korábbi, még baloldali tulajdonos által irányított megyei napilapot, hiszen most éppen a megyei lapok tulajdonosváltása miatt szűnt meg ismét a sajtószabadság?
Ez jó kérdés, bár nem hiszem, hogy olyat kirakok az irodámban, mert a megyei napilapok irányából nem jöttek olyan sirámok, mint az országos napilapoktól. A mostani már a nyolcadik visszhang. Úgy látszik, Magyarországon nyolcadjára szűnik meg a sajtószabadság. A mostani vádak is az előzőek sorába illeszkednek. Ne felejtsük, hogy harminc évig nem volt baj, hogy külföldiek, jól meghatározható üzleti körök, vagy egy politikai kör birtokolt lapokat, amelyek nemzetellenes stratégiát folytatva hazugságokkal tömték az emberek fejét. Az nem volt baj, most szerintük minden az. Ennek a világnak is vége van. A médiatörvény kapcsán 2011-ben megtanultuk, miről szól az a politikai purparlé, amit ilyenkor művelnek, és amit már nem is tudom hányadszor, újra és újra lefolytatnak az ország ellen külföldön is. Ezekben a támadásokban nincs már valódi újdonság és tartalom, mert a hangoskodókat nem az ügy hajtja, hanem a politikai motiváció. Ha csak az ügyet nézzük, akkor ez egy lufi.
Legutóbb Brüsszelben magyar politikusok ismerték el a PestiSrácok.hu-nak, hogy ha nem megy önerőből idehaza, akkor álláspontjuk szerint az uniót is harcba lehet hívni a magyar kormány ellen.
A brüsszeli Politicoban olvastam egy jó kis cikket arról, hogy mi vész el a Brexittel az ő interpretációjukban. Az egyik ilyen a 12 pontból arról szól, hogy elvesznek az igazán jó mondások, mert a brit politikusok maradandókat tudtak mondani. Ezek az unióban fejünkre olvasott mondások is ilyenek. Már elvesznek. Az, hogy Magyarországon ne lenne sajtószabadság, üres frázispuffogtatás csupán, amely mögött politikai fájdalom rejtőzik. Ez egy álvita, amely már a liberális szavazótábor mozgósítására sem alkalmas.
Kormányszóvivőként a sajtó is az Ön asztala, ahol egyre mélyebbek az árkok. Az ellenzéki médiumok szerint ők minden körülmények között függetlenek, objektívek, míg a jobboldali sajtót propagandistázzák. Mit üzen az árokásóknak?
Ez is egy álérvrendszer, egy pótcselekvés. Ha egy kormány az üzeneteivel a sajtón keresztül el akar jutni a nyilvánosságig, akkor az nem propaganda, hanem a politika alapvető természete. A politikacsinálás alfája ugyanis, hogy a saját érvek, információk, üzenetek, közlendők a nyilvánosságban is megjelenjenek. Aki nem tud erről gondoskodni, az nem tud jó politikát csinálni. Az emberek nem hülyék. Az emberekkel a valóságról kell beszélni és meg kell kérni őket, hogy mondják el a véleményüket. A kormány pontosan ezt teszi. A propagandázás mantrázásakor is a valóságérzékeléssel van probléma, semmint azzal, hogy ki hogy használja a rendelkezésre álló eszközöket, a nyilvánosság elérését. Az ellenzéknek is van eszköze, a sajtón keresztül ők is el kívánnak jutni a nyilvánosságig. A propagandistázók vajon ezt minek nevezik?
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Lázár Jánosnak is feltettem a kérdést, hogy mi volt az év meglepetése, az év sikere és az év botránya. Ön szerint?
Nehéz egy-egy dolgot kiemelni, de ha már kérdezi, akkor szerintem az év sikere a magyar gazdaság teljesítménye, amely persze nem szenzáció, mert kemény munka és kormányzati teljesítmény van mögötte. Az eredményért meg kellett dolgozni. Az év meglepetése, hogy az ellenzék még mindig nem jött rá, hogy a valóságról kellene beszélni, és akkor könnyebben jutnának el a választókig. Az év botránya pedig talán az, hogy milyen szexuális zaklatások történtek. Erről a problémáról már évtizedekkel ezelőtt beszélni kellett volna és ki kellett volna alakítani az egészséges mechanizmusokat. Értékalapon közelebb van hozzánk az a rendszer, amellyel ezeket ki lehet védeni. A balliberális oldalon showelemként kezelik a szexuális zaklatásokat és leszámolásos formát öltenek az írások. Nem vagyok biztos benne, hogy ez segít az ügynek. Az aktivista és mozgalmár álláspont nem jó ómen a probléma megoldásához.
Az siker, vagy meglepetés, hogy a migránskrízis miatt, a nyugati migránssimogató politika ellen az európai közvélemény óvatosan ugyan, de egyre inkább hallatja elégedetlen hangját. Fecseg a felszín, hallgat a mély?
Én is azt látom, hogy a valóság végre áttörte a hallgatás és a félrebeszélés falát, és kezdi megmutatni magát. Magyarországnak és a magyar kormánynak is köszönhetően sikerült lebontani azt a falat, amely eltakarja a valóságot az európai közvélemény szeme elől. Ebben tagadhatatlanul van szerepünk. A valóságról mi kezdtünk el először beszélni. Ezzel sokat tettünk, van még feladatunk, de az idő nekünk dolgozik.
Lesz fordulat a nyugati migránspolitikában?
Nyugat-Európában nem nagy erősség a belátás. Hiába van valakinek igaza, annak elismerése nem egyik napról a másikra történik. Ez zajlik most is. A félrebeszélés falát ledöntöttük, a brüsszeli és nyugati politikusok most másik falat építenek, vagy éppen paravánt húznak a valóság elé. Jelenleg Brüsszelben a fogukat szívva ugyan, de azt mondják, jó, jó, a kelet-európaiaknak igazuk van abban, hogy a kvóta, mint a szolidaritás mértékegysége nem működik, de csak megfizettetjük velük, hogy nem állnak be a sorba. Példát akarnak statuálni a kelet-európaiak megbüntetésével.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Mi az igazi tétje a 2018-as országgyűlési választásoknak? Négy hónap múlva talán nem is feltétlenül az ellenzékkel mérkőznek meg a kormánypártok, hanem a mögöttük álló informális és gazdasági hatalommal, amely kimeríthetetlen erőforrásokkal bír, és amely el akarja takarítani az útból a migrációt akadályozó és ellenző magyar kormányt. Egyetért?
Tökéletesen egyetértek. Nem mindig van így, hogy a hazai és a külső dimenziók ilyen erősen összekapcsolódjanak, mint most. 2018-ban az lesz a kérdés, hogy meg lehet-e állítani és gátat lehet-e szabni azoknak az erőknek, akiket a kérdésben körülírt. 2014-ben azt hirdettük, hogy folytatjuk, a 2018-as választásoknak pedig az a tétje, hogy folytathassuk. Hét év szisztematikus kormányzati munkájával, kockázatokat vállalva és kockázatos döntéseket is hozva nagyon komoly eredményeket lehetett elérni a nemzeti alapú kormányzásban, amely Magyarország és a nemzet mozgásterét alapvetően megváltoztatta. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi világban, a globalizációban a nemzet a legjobb megoldás és így egy nemzeti kormány. A közeljövőben ugyanis azt a konstrukciót is ki kell építeni, amely engedi, hogy a természetes és elkerülhetetlen globalizációs folyamtoknak a részévé váljunk, de gondoskodik arról, hogy a hagyományaink, az alapértékek, amelyek életünket irányítják működőképesek maradjanak. Van bennünk tartalom és jobbat tudunk annál nyújtani, mint amit Martin Schulz üzent a minap.
Ön egyetért Kövér Lászlóval, aki azt monda, hogy neki hiányozna a parlamentből az MSZP, vagy inkább azok véleményét osztja, akik szerint a történelmi igazságtételhez hozzátartozik, hogy MSZP ne legyen?
Egy kormánynak az a jó, ha egy felelős, jól működő ellenzéke van. Hogy ki, hogyan számol el a lelkiismeretével a baloldalon, vagy a Jobbikban, az csak rájuk tartozik, és majd a választó ítéletet mond mindenkiről.
Az imént szóba hozta a Politicot, amely a minap összeszedte azt a 28 európai személyt, akik szerintük 2018-ban meghatározó szerepet fognak játszani a kontinensen. Ezen a listán lett 19. Simicska Lajos. Lesz szerepe Simicskának a választási kampányban?
Ezt majd meglátjuk. A politikában próbálkozások vannak, de minden próbálkozásról a választók mondanak véleményt. Egy biztos: tartalommal, hitelességgel, célkitűzésekkel, tiszta lelkiismerettel kell és lehet jól politizálni. Mi tiszta lelkiismerettel megyünk bele a küzdelembe, hiszen a kormányzati teljesítmény, az elért politikai célok azok kiteríthetőek az asztalra. A nyugati sajtó Magyarországról, a magyar kormányról alkotott véleményéről, rendre megjelenő és közvetített képéről pedig csak annyit, hogy ez egy évszázados struktúra. Mindig, minden támadás mögött érdek, motiváció áll. Persze, írjanak rosszat, ha okot adunk rá, de elsöprő többségben olyan írások születnek, amelyek nem is akarják megérteni a mi logikánkat, célkitűzéseinket. A nyugati sajtónak mindig kell egy rossz fiú, akibe beletörölhetik a lábukat. A német sajtó még mindig ilyen velünk, de az angolszász sajtó is sztereotípiák mentén dolgozik. Velük szemben nyugaton rendre mi is elmondjuk, hogy mit miért teszünk, ezért komoly változást tapasztalunk a nyugati közhangulatban Magyarországról, de ez a munka soha nem fog véget érni.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Lázár János bejelentette, a választások után nem kíván kormánytag lenni, visszavonulna Hódmezővásárhelyre és választási körzetébe. Megpróbálta lebeszélni arról, hogy visszaadja a tárcáját?
Nem hiszem, hogy nekem bárkit le kellene beszélnem bármiről. A politikában mindig az bizonyosodik be, ami már megtörtént. Majd meglátjuk, hogy mi lesz április után. Mindenkinek vannak tervei, de a tervek vagy megvalósulnak, vagy nem.
Hiányozna Lázár János?
Ez érdekes kérdés, de a válaszom az, hogy a munka nem érzelmi alapon zajlik.
Orbán Viktor a lázadás évének nevezte az idei évet. Ön minek nevezné 2018-at, az előttünk álló évet?
A magabiztos remény évének.
A migránskrízis és az Európában élő több millió bevándorló miatt mennyire értékelődik fel a karácsony szerepe? Számos nyugati városban nem állítanak karácsonyfát és karácsonyi vásárokat sem rendeztek.
Jó lenne, ha a karácsony nem kerülne bele azon értékek, gyökerek, hagyományok és ünnepek sorába, amelyért harcolnunk kell, amelyet minden áron meg kell védenünk. Van még remény. Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke például idén boldog karácsonyt kívánt és nem kellemes ünnepeket, ami önmagában is egy fontos dolog. Vallási és kulturális értelemben sem szabad a gyökereinket feladni. Azok, akik a hagyományokat feladják és a helyére semleges, mindenki számára ugyanazt adó, orientáció nélküli rendszert állítanak, azok nem a valóságról beszélnek, és olyat akarnak létrehozni, aminek nem sok köze van Európához.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS