Pesti Srácok

Az energiaellátást érintő szankciók lebegtetésével a baloldal súlyos károkat okoz hazánknak

Az energiaellátást érintő szankciók lebegtetésével a baloldal súlyos károkat okoz hazánknak

Az Oroszország és Ukrajna közötti fegyveres konfliktus kirobbanása óta brüsszeli, illetve amerikai politikusok az energiaellátást érintő szankciók bevezetését lebegtetik, és hazai baloldali politikusok is ezt követelik. A beavatkozásnak katasztrofális következményei lennének az Európai Unió és Magyarország gazdaságára, így a fenyegetések erősödő negatív várakozásokat okoztak. Mivel az olaj- és gázszállítások továbbra is zavartalanok, az áremelkedés Oroszországnak többletbevételt, Európának pedig többletköltséget okoz, valamint teret ad a spekulációnak. A szankciók lebegtetése kontraproduktív, így azt be kell szüntetni - írja a Századvég.

Február 24-én, csütörtökön fegyveres konfliktus tört ki Oroszország és Ukrajna között. Európa energiaellátása nagymértékben támaszkodik az orosz importra, így az esemény az energiaárak növekedéséhez vezetett. A háború hírét a piac beárazta: a leginkább érintett földgáz esetében az árak a szerdai 88 euró/MWH-ról 93 euró/MWH-ra nőttek a pénteki zárásra a holland tőzsdén. A mérsékelt emelkedés oka az volt, hogy az Európai Unió első szankciós csomagjába nem kerültek be olyan intézkedések, amik érintették a gázszállításokat. Az energiaellátás korlátozásától való félelem megalapozott. Az Európai Unió földgázfogyasztása 505 milliárd köbméter volt 2020-ban, amiből 175 milliárd köbmétert Oroszországból importált. A közösséget az elmúlt fél évben energiaválság sújtotta, így a gáztárolók töltöttségi szintje rekordalacsony: mindössze néhány hét fogyasztását lenne képes fedezni. A saját és nem orosz külső forrásokból, illetve a tárolókban rendelkezésre álló földgázból a jelenlegi fűtési időszak igényei, valamint részben a nyári kereslet biztosítható, de a tárolók újratöltése és a következő fűtési időszak fokozott fogyasztása nem. A világpiac szűkös kínálata és az Európai Unió infrastrukturális adottságai miatt rövid távon mindössze 2-3 milliárd köbméter többletforrást lehetne beszerezni, ami nem helyettesítené a 175 milliárdos orosz importot. A szállítások leállítása szinte azonnal drasztikus áremelkedéshez, rövid távon gazdasági recesszióhoz, az ellátási láncok összeomlásához, munkahelyek megszűnéséhez a lakossági fűtés korlátozásához vezetne.

A szankciók lebegtetése árt a forintnak

Mivel azonban Oroszország jelentős árbevételt realizál az energiahordozók exportjából, egyre nagyobb társadalmi nyomás nehezedik a nyugati politikusokra, hogy – a katasztrofális társadalmi következmények ellenére – kiterjesszék a szankciókat az olaj- és gázszállításokra is. Az ellentmondást számos európai és amerikai képviselő úgy próbálta feloldani, hogy nyilatkozataival demonstrálta a szankciók kiterjesztésének szándékát. És bár a piaci szereplők tisztában vannak a beavatkozás észszerűtlenségével, a sorozatos nyilatkozatok hatására egyre jobban tartanak annak bevezetésétől. A magyar baloldal ki akarja terjeszteni a szankciókat az energiaszektorra, ez a politikai bizonytalanság veszélyes a forintra. A növekvő félelem mostanra tőzsdei árrobbanást eredményezett. a piacok változékonysága is rendkívüli mértékben megnőtt, ami teret nyitott a spekulációnak. Mivel a gázszállítások továbbra is zavartalanok, a drasztikus áremelkedés következménye, hogy Oroszország árbevétele és az Európai Unió költségei folyamatosan növekednek. A szankciók lebegtetése láthatóan súlyos károkat okoz az Európai Uniónak és hazánknak is. Az energiapiaci pánik megállításához pedig elengedhetetlen, hogy a nyugati és magyar baloldali képviselők abbahagyják az energiaellátást érintő szankciók lebegtetését, és deklarálják, hogy nem támogatják az intézkedést.

PestiSracok facebook image

Forrás: Origo; Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.