A politikai befolyásukat egyre agresszívebben féltő baloldali pártok miatt rendkívül törékeny állapotba került mostanra az uniós demokrácia. Az Európai Parlament mellett 20 állandó bizottság működik, ezeknek pedig az eljárási szabályzat szerint tükrözniük kell az EP összetételét, beleértve az elnökük politikai hovatartozását is. Magyarországon is hasonlóan működik ez, hiszen az Országgyűlés 15 állandó bizottságából ötöt ellenzéki politikus elnököl, a választási eredménynek megfelelően. Az EP baloldali frakciói azonban odáig süllyedtek, hogy a tisztségek elosztásánál simán figyelmen kívül hagyják a választási eredményt, és közben dróton rángatják az elvileg jobboldali Európai Néppárt balra húzó részeit.
Eddig az EP-ben sem volt gond a bizottsági elnökök és alelnökök megválasztásával, a frakciók tiszteletben tartották a kompromisszumot. A jelölésig most is minden a megszokott mederben folyt, nem akadékoskodott senki, utána azonban a baloldali frakciók felrúgták a megegyezéseket. Leszavazták a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságban a konzervatív Identitás és Demokrácia (ID) frakció jelöltjét, és helyette egy néppárti német politikus siklott be az ebül szerzett elnöki székbe. A bizottság alelnökeinek megválasztását elhalasztották. A foglalkoztatási és szociális ügyek bizottságánál a jobb-közép Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) jelöltjét, Beata Szydło korábbi lengyel miniszterelnököt szavazták le, és elhalasztották az elnök, valamint az alelnökök megválasztását. A jogi ügyek bizottságának ID-s francia elnökjelöltjét is leszavazták, helyette egy brit liberális képviselőnő kapta a tisztséget.
Természetesen az ID-nek és az ECR-nek európai parlamenti alelnöki tisztség sem járt, semmibe véve a népakaratot, ellenben a náluk jóval kisebb frakcióval rendelkező kommunistáknak is kijárt egy, az ID-vel csaknem azonos méretű képviselőcsoporttal bíró zöldek pedig két alelnöki helyet is kaptak. Ennyire veszik komolyan az EU-ban a demokráciát.
Matteo Salvini olasz és Joachim Brudziński lengyel miniszterelnök. Előbbi pártja az ID, utóbbié az ECR fő ereje. Az ilyen kézfogások miatt nincs egyiknek sem EP-alelnöke. Kép forrása: mdr.de
A Fidesz öt alelnökjelöltje közül kettőt választottak meg első körben, a másik három esetben szintén elhalasztották a szavazást. Korábban előfordult, hogy a szlovák Anna Záborskát nem akarták megválasztani a női bizottság elnökének a baloldali tagok, csak mert közismerten katolikus. Egy közismerten muzulmán, esetleg krisnás vagy buddhista jelölttel szemben aligha lettek volna ilyen fenntartásaik, azonban végül sikerült jobb belátásra bírni őket. Akkor még.
Az EU a komolytalanná válás útján
A Politico című brüsszeli lap szenvtelenül közölte a történteket, idézve a jogi bizottság ülésének levezető elnökét, Szájer Józsefet is, aki szerint a negyvenéves gyakorlat megsértése beláthatatlan következményekkel járhat. Érdekes következmény lehet például, ha a néppárti Ursula von der Leyen nem kap elég támogatást a szocialista és a zöld frakciótól ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnökévé válasszák ma délután. Itt érdemes felidézni, micsoda közröhejt váltott ki az MSZP 2009-es miniszterelnöki castingja, és bátran tegyük oda a szocialisták nyilvános megszégyenülése mellé az azóta elért választási eredményeiket is. Hasonlóan komolytalanná válhat az Európai Unió is, ha Manfred Weber és Frans Timmermans ejtése után von der Leyen is elbukna a küszöbön, és úgy állna a helyzet, hogy azt sem tudják eldönteni, ki vezesse a továbbiakban a Jean-Claude Juncker révén már amúgy is némileg megtépázott tekintélyű Európai Bizottságot.
Csak a bajok jönnek, megoldások viszont nem
Az EP-választásokból látszólag jól jött ki a baloldal, valamiért mégis egyre fokozódik a frusztráció a köreikben. Mintha nagyon sietniük kéne, mert csúszásban vannak az olyan nemes céljaik keresztülverésével, mint a bevándorlás felpörgetése és az LGBTQ-jogok kiterjesztése a lakosság alig 98-99%-át alkotó nem-LGBTQ emberek rovására. A feszültségüket mutatja az is, amilyen elhivatottsággal nyúlnak diktatórikus eszközökhöz az uniós porondon, és egyszerűen képtelenek elviselni az övéktől különböző véleményeket. Ha pedig mindez a felfordulás nem lenne elég, ott tornyosul az új uniós vezetés előtt junckeri örökségként a Brexit is. A politikai széthúzást ráadásul erősítheti a nyugati, gyarmattartó mentalitás és a közép-európai országok közt mélyülő szakadék. A 2004 óta csatlakozott tagállamok egyetlen vezető tisztséget sem kaptak az idei EP-választások után, amivel az Európai Unió igazolta, hogy valójában a régi, gazdag, nyugati tagállamok projektje, és alsóbbrendűként tekintenek a bővítés során magukhoz láncolt újakra.
Az EU finoman szólva sem tűnik a kiegyensúlyozott együttműködés és a sima problémamegoldás magasiskolájának. Talán éppen az vált ki rendkívüli idegeskedést és diktatórikus reflexeket a nemzetközi baloldalból, hogy már ennek az álcáját sem képes fenntartani.
Forrás: Magyar Nemzet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS