Az iszlám – ugyanúgy, mint minden más történelmi vallás – nem kompatibilis a liberális demokráciával. De míg a keresztény egyházak építőkövei voltak a nyugati-típusú demokratikus nemzetállamoknak, majd megtalálták hasznos szerepüket, addig az iszlám továbbra is rendszeridegen maradt. Ez igaz a „békés” és a „szélsőséges” iszlámra is, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi – a migrációt kihasználva – területet akar foglalni Európában. Ebben eszköze a terror. Így – bármennyire is ellentmond a politikailag korrekt közbeszédnek és a felvilágosodás eszméjének – a vallási toleranciát Európában nem lehet ugyanolyan formában az iszlámra alkalmazni, míg a szélsőséges, erőszakos csoportok ellen erősebb államhatalmi eszközökkel kell fellépni, ellenben néhány évtizeden belül polgárháborús állapotok fognak kialakulni.
A keresztény egyházak ma már „munkatársai” a demokratikus úton megválasztott világi hatalomnak, számos társadalmilag hasznos feladatot látnak el, így óvodákat, iskolákat, egyetemeket tartannak fenn, részt vesznek a betegápolásban és a szociális ellátásban; ezzel szemben az iszlamista közösségek egyre kirekesztőbbek, agresszívabbak a mássággal szemben, és ma már azt tapasztaljuk, hogy sok helyen veszélyeztetik az európai életmódot.
A vallási türelemről
Amíg Európa vezető politikusai nem értik meg azt, hogy az iszlám vallás miben más, mint a kereszténység, nem fogják fel, hogy a területfoglalás és az evangelizáció között különbség van, addig Európa a vesztébe rohan. Amíg nem ismerik fel a társadalmilag hasznos feladatokat ellátó keresztény egyházak és az iszlám hódítás közötti nyilvánvaló különbséget, addig (ismét) fennáll Európa leigázásának valós veszélye.
A felismerést bátran ki kell mondani:
a vallási türelmet, a toleranciát Európában nem lehet egyenlő mértékben és ugyanolyan formában alkalmazni az iszlámra, mint a kereszténységre.
Mert az utóbbi él a tolerancia adta lehetőséggel, míg az előbbi visszaél vele.
A migráció hatása
A 2015 óta felgyorsult migráció Európában új helyzetet teremtett. A kontinensre beáramló tömeg nem feltétlenül akart beilleszkedni, sőt, a már integrálódott közösségek leszármazottjait, a másod- és harmad-generációs muszlim migránsokat is kiszakította a békés társadalmi keretek közül. Így Európában egyre kevesebb maradt a „békés iszlám” vallásból. Ez persze nehéz helyzet azoknak a békés, hithű muzulmánoknak is, akik elhatárolódnak a radikális területfoglalástól és a szélsőséges eszközöktől, de egyáltalán nem látszik az, hogy az elhatárolódáson túl mást is megtennének ellenük.
A bevándorlás olyan lehetőséggé vált a radikális muzulmán csoportok számára, amelynek köszönhetően a hit terjesztése helyett a területfoglalásában látják Isten (Allah) szolgálatának legjobb formáját. Ebben pedig eszközként tekintenek a terrorra.
A békés muszlim közösségek pedig sokszor áldozatként mutatják be magukat, vagy fintorogva elfordítják fejüket, de egyáltalán nem látszik annak az erőfeszítésnek a nyoma, amivel vissza akarnák fordítani az egyre pusztítóbb jelenséget.
A felgyorsult bevándorlásnak köszönhetően nem multikulturális, hanem párhuzamos társadalmak jöttek létre – annak ellenére, hogy a liberális elit naiv módon még most is hisz az előbbiben. (A liberális eszme egyébként is naiv az emberi természettel szemben.) A párhuzamos társadalmak pedig könnyen vezethetnek polgárháborús helyzethez, aminek jeleit leginkább Franciaországban láthatjuk.
A liberális logika nem érti a problémát
A liberálisok – csakúgy, mint a kommunisták – mindig is a progresszióban hittek. A történelemszemléletük menthetetlenül fejlődésalapú maradt a mai napig, annak ellenére, hogy a posztmodern (és ami utána jön) egyre inkább rámutatott ennek kudarcára. A liberálisok fejlődéselméletének gyakorlatába nem fér bele az, amit a keresztény egyházak képviselnek. Minden vallási hagyomány akadálya a haladásnak – vélekednek egyébként igen naivan a liberálisok, akik továbbra sem a valóságra, hanem az utópikus jövőre tekintenek.
Ennek köszönhetően, ha a terrort most félretesszük:
a liberálisok akaratlanul is az iszlám szövetségeseivé váltak a kereszténység elleni harcban.
Ezért tapasztaljuk rendre azokat a nonszensz eseteket, mikor egy-egy liberális (vagy baloldali progresszív) politikus mindent megtesz azért, hogy eltűnjenek a keresztény jelképek a közterületekről, hogy a karácsony „fenyőünnep” legyen, hogy letakarják a szobrokat, aminek köszönhetően a bevándorlók és leginkább a muzulmánok elégedetten dőlnek hátra. És természetesen ebből kifolyólag történik az is, hogy sokszor olyan érzésünk van, hogy bizony a liberális elit kettős mércével mér, mikor az iszlám erőszakkal áll szemben.
A szerző a XXI. Század Intézet kutatója
Vezető kép: eunews.it
Facebook
Twitter
YouTube
RSS