Hiánypótló és egyben félelmetes videóval jelentkezett az Axióma, akik a hazánkba is egyre nagyobbakat harapó LMBTQ-propaganda gyermekekre veszélyes szegmensét mutatják be. Szinte hihetetlen, hogy ezek a valóságtól elrugaszkodott, öngyűlölő lények identitászavaros gyermekek hormonterápiáját és átoperálását tartják jótékony hatásúnak. Sajnos ez olyan, mint amikor valakinek rendkívül szerencsétlenül alakul az élete, ezért úgy gondolja, hogy egyszerűbb, ha az egész világ hozzá hasonló emberi ronccsá válik, mintha ő gyógyulna meg. Mindig voltak ilyen emberek, ám nagyon ritkán kerültek olyan befolyásos pozícióba, ahol betegségük minden sarát a normális többségre fröcskölhették. Jelenleg itt tart a világ, a normalitás szégyellnivaló, a deviancia és betegség piedesztálon ünnepli magát. Itt már régen nem a melegek és a másság elfogadásáról van szó; egyértelmű és agresszív támadás zajlik világszerte minden emberi, minden normális ellen. Ez az egyelőre törpe kisebbség tisztában van azzal, hogy a társadalmak többsége epét hány tőlük, és a felnőtt emberek nem érzékenyíthetők kellőképpen, ezért itt jönnek képbe a gyermekek. Ezek a lények úgy érzik, hogy egy új, hozzájuk hasonlóan beteg, ám gyurmaként alakítható társadalomra akár még esély is lehet a jövőben, ha időben kezdik a munkát, és 3-4 éves gyermekeket törnek össze a transzgender mozsárban. Ki az az elvetemült, aki kisgyerekeken akar kísérletezni az elmebeteg hóbortjai miatt? Az újkori Mengelék támadása nem kímél senkit sem, még nem késő tenni ellenük!
Az LMBTQ-lobbi már régóta tért hódított a világban, és most láthatóan hazánkban is igyekszik megvetni a lábát. Ez persze nem megy egykönnyen, de a deviancia egy ideig türelmes, próbálja kivárni az idejét, aztán egyre agresszívabb és kegyetlenebb. Először ugyanis a társadalmakat szembesítik azzal, hogy nem kellőképpen elfogadóak a melegekkel, aztán jön a következő lépcső, hogy tulajdonképpen az elfogadás kevés, a követendő példa és életstílus pedig nem az addig normálisnak tekintett társadalmi rend, hanem az addig deviánsnak bélyegzett. Innen már egyenes út vezet odáig, hogy a legszélsőségesebb őrületek ünnepeltetése is hétköznapivá váljon; mire felocsúdnak a békében és normálisan élő emberek, már rajtuk a szégyenbillog. De ez még mindig kevés, mert az emberi normalitás erősen berzenkedik az ilyen elfajzott gondolatokkal szemben, még ha nyíltan nem is lázad ellene sokszor, ezért kell gyermekkorban elkezdeni a kemény munkát.
Gyermekkísérletek a deviancia oltárán
Az Axióma összefoglalja az őrület legújabb vívmányait, hiszen a haladás professzorai szerint már nincs olyan, hogy biológiai nem, csak a társadalmi nem létezik. Tehát mindegy, hogy valaki fiúnak, vagy lánynak születik, az a lényeg csupán, hogy minek érzi magát. Egy gyermek ráadásul egész könnyen megtörhető, megváltoztatható, az erőszakos deformálási kísérlet pedig sokszor valóban “eredményes” lehet. A gyermek természetesen nem tehet semmiről, azonban az eszelős, magát progresszívnak nevező LMBTQ-aktivisták mégis beteg embert tudnak csinálni belőlük, sokszor akár a szülői akarat ellenére is. Nem elég eljátszani a gondolattal, hiszen konkrét esetek bizonyítják, hogy 3–6 éves gyermekeket képesek hormonkezelésnek alávetni, később akár átoperáltatni, mert rájuk fogják, hogy a kislány inkább az autók iránt érdeklődik, a kisfiú pedig olyan csábosan nézte a hercegnő ruháját, hogy biztos inkább lánybőrbe bújna. Ezért irány a hormonkezelés, vagy a műtét, ahonnan nincs visszaút, a zsákutca sötétségéből már nem fordulhat vissza szerencsétlen gyermek, később pedig roncsként marad magára. Természetesen a harcos transzhívőket nem zavarják olyan apróságok, mint az amerikai pszichológiai szaklap, az American Journal of Psychiatry véleménye, hogy
a [nemváltó] beavatkozások nem vezetnek a mentális egészség javulásához.
Mindenki gondolja csak végig azt a világot, amelyben ha fiúként ránézett volna egy női ruhára, vagy lányként fordítva, az árgus szemmel figyelők már vitték is volna a nemátalakító műtétre. Sajnos az ilyen történethez nem is nagyon kell sarkítani, ha megnézzük, hogy mi történik manapság. De ha egy öt-, hat- vagy hétéves gyermeken némi identitászavart vélnek felfedezni, már viszik is a műtőbe? És ki dönti el mindezt? Képesek tönkretenni apró gyermekek életét saját beteges fantáziájuk kedvéért – erre még Josef (dr) Mengele is csak csettinteni tudna. Amikor Robert Merle Védett férfiak című könyvét olvastam, azt hittem, az ilyen őrület a regények része maradt, ami izgalmat hoz ugyan olvasás közben, de sosem történhet meg. A jelenkori igazság ennél sokkal fájdalmasabb, hiszen lassan senki sincs biztonságban a tomboló őrülettel szemben. Közben ne felejtsük el azt sem, hogy ehhez az őrülethez sorakozik fel büszkén a Momentum is, akik elképesztően durván és már saját rajongóik körében is visszatetsző módon sulykolják a melegpropagandát.
Hol a végállomás?
A félelem pedig jogos, hogy ez még nem a végállomás, hiszen ezek az emberek nem nyugszanak addig, amíg bosszújuk be nem teljesedik a világon, és beteg, gyökerek, valamint valódi identitás nélküli társadalmakat nem hoznak létre, normális minták nélkül. Egyes helyeken már büszkék lehetnek magukra, hiszen komoly sikereket érnek el Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is, és egyelőre (már vagy még) sok helyen nem is nagyon mernek ellentmondani nekik. Reméljük, a világ minél gyorsabban kiveti magából ezt a kórt, mint az egészséges szervezet a betolakodó vírust, különben ezt a pestist nehezen heverjük ki. Az Axióma tanulságos összefoglaló videója elérhető alább:
Amire nem lehet büszke a Pride
Az Axióma legújabb videójában bemutatjuk az elméletet, amit a Pride a zászlaján hord, és aminek progresszív ága identitászavaros gyermekek hormon terápiáját és átoperálását tartja jótékony hatásúnak. Nem hosszabb, mint egy espresso. ☕️
Gepostet von Axióma am Samstag, 22. August 2020
Facebook
Twitter
YouTube
RSS