Pesti Srácok

Hisztériahullámok

Most a legújabb hisztériahullám célpontja a közmédia. Azt hiszem kevés olyan orgánum volt eddig a magyar sajtóban, amelyik annyi támadást, lekicsinylést, rosszindulatú feltételezést, lekezelést, irigységet, utálatot, köpködést kapott volna, mint az újjáalakult Nemzeti Hírcsatorna az M1-en.

Teljesen mindegy, hogy mit csinál az Orbán-kormány - jót, közepeset, rosszat - akkor is magára rántja az ellenzék éles kritikáját, a balliberális sajtó folyamatos piszkálódását, a rosszindulatú áthallást, hogy megint velünk, a szegény kiszolgáltatott adófizetőkkel csesznek ki. Legyen az a devizahitelesek megsegítése, a forintosítás (ellenvélemény: miért nem előbb léptek a fideszesek, ezzel összeomlik a forint), az indokolatlan segélyezés visszaszorítása, a közmunkaprogram bevezetése (ez szerintük ugye nem más, mint modern rabszolgaság), az útdíjak országos átszervezése (ezek az újabb adók!), avagy legújabban a vasárnap szentségének, az emberek pihenésének a biztosítása (megfosztják az embereket attól, hogy pénzt keressenek, vagy vásároljanak). Nos, azt nem keresem kinek van igaza, mennyire rossz a Fidesz kommunikációja vagy miért érzik az emberek a kényszer szagát.

Annál érdekesebb viszont, milyen ritkán esik arról szó, hogy ezek a rendelkezések mélyen sértik a bankok, a nemzetközi pénzpiacok érdekeit, sértik a multinacionális élelmiszerláncok, plazak még több profit szerzését, egyáltalán akadályozzák azt, hogy ismét jól eladósodjon az ország, az ország népe. Sajnos az emberek egy része nem lát a dolgok mögé és akaratlanul is a multik eszközévé válik. Ennek megakadályozása már mindannyiunk felelőssége. Egy biztos, azért a balosoknál is van manipulálás és elhallgatás. Nem nagyon hallom, látom a rádiójukban, televíziójukban az első hírek között, vagy nem olvasom címlapjukon dicsérőleg, hogy a Standard&Poor's felminősítette Magyarországot. Ezt csak kijárt valamiért, nem?

PestiSracok facebook image

Most a legújabb hisztériahullám célpontja a közmédia. Azt hiszem kevés olyan orgánum volt eddig a magyar sajtóban, amelyik annyi támadást, lekicsinylést, rosszindulatú feltételezést, lekezelést, irigységet, utálatot, köpködést kapott volna, mint az újjáalakult Nemzeti Hírcsatorna az M1-en. Ez érthető is meg nem is, részben elfogadható is meg nem is. Hosszú idő után a nagyon gyenge, túlságosan elfogult közszolgálati híradók helyébe, most egy friss, új szemléletű, a CNN-t vagy a BBC-t követni akaró igazi nonstop hírműsor jelent meg a média versenypiacán. Egyébként éppen időben, mert egyes kereskedelmi adók már annyira elszálltak maguktól, hogy fennen hirdethették: náluk nincs jobb.

De vegyük sorjában, mi is ez az idegesség? Mint régi híradós, tévés, rádiós, aki húsz évig művelte a szakmát, kijelenthetem, hogy az a televíziózás, amit mi műveltünk (aminek voltak kimagasló, örökbecsű tehetségei - még egy diktatúrában is) egészen más dimenzióban jelenítette meg a valóságot, vagy a vélt valóságot, mint amilyen környezetben ma elvárásokat fogalmaznak meg a tévés kollégáktól.

Ezek a fiatalok szinte a semmiből tűntek elő - többen volt tanítványaim az ECHO Híradóból - viszonylag kevés vagy semmi képzéssel a tarsolyukban. Én ezért egészen másként látom ennek az új hírcsatornának a létrejöttét a köztévében. A bakik, a tévedések, a gyártási, a rendezői vagy technikai kihagyások engem egyenesen szórakoztatnak. Mi itt a baj uraim? Az, hogy nem úgy működnek a hírfolyamok az első pillanattól kezdve - vidéki kapcsolások, külföldi bejelentkezések, belföldi hírmagyarázatok, műsorvezetések, meteorológiai ismertetések -, mint a CNN vagy az NBC News, RAI 1 vagy akár a BBC News televíziós adásain? S akkor mi van? Mi felettünk, régi profik felett - ha szabad magunkat így neveznem - elzúgott az idő. Ezért nem érdemes keseregni azon, hogy miért rossz minden ami van, és mi öregek mi mindent csinálnánk jobban. Ha csinálhatnánk. A legokosabb most is Vitray Tamás volt - nem voltunk jóban-, akit amikor megkérdeztek, hogy mi a véleménye a huszonnégy órás hírműsorról, csak ennyit válaszolt: nem nézek televíziót. Sajnos néhány tapasztalt televíziós előre aggódott, pedig még nem látott egyetlen másodpercet sem.

Más. Az új hírműsor, a közszolgálati csatornák tartalomváltozása igenis sérti a régebbi, már bepolgárosodott bal -és jobboldali televíziók nézettségi érdekeit, népszerűségét. Mert most kezdődik igazán a verseny. A jobb szolgáltató győz.

Én azt mondom, nézzünk televíziót! Nézzük azokat a csatornákat, amihez kedvünk van. Ez a választás és az információáramlás szabadsága. Erre vágytunk mindig, ezért irigykedtünk a hatvanas évektől kezdve azokra a nyugati országokra, ahol több televíziós csatornából válogathattak az emberek és rajta voltak a világhálón. Most egyesek miért irigykednek? Miért kell azt írnia Révész Sándornak a Népszabadságban, hogy a "közmédia Magyarországon a belátható jövőben csak kártékony, antidemokratikus és demoralizáló lehet, ezért fel kell számolni. Mert ez az egyetlen jó megoldás, ha nincs." Sóval szórjuk be a helyét, igaz? Ha nem a miénk, akkor pusztuljon!?

Ezek vagytok, ilyenek vagytok sajnos! Az, amit Révész állít az tételesen nem igaz. Soha ennyi lehetősége nem volt az ellenzéknek, hogy megszólaljon a nap huszonnégy órájában. Aki szerepel a politikában az ott van a képernyőn. Végre az országról, faluról, városról, vidékről, az életről, külföldről, szomszédban élő magyarjainkról, gazdaságról, pénzügyről, közös gondjainkról soha ennyi információt nem közvetített eddig egyetlen magyar televízió.

Tudomásul kell venni: ez a közszolgálat és nem egymás folyamatos fikázása, kiröhögése, a HVG (Tóta W.) cigányozása, a mocskolódás, a besározás. Amit a fiatal televíziósok ma produkálnak, amilyen műsorokat készítenek, az igenis közszolgálat! Minden botlás ellenére. Legalábbis eddig ezt láttam.

Az, hogy a mai közszolgálati televízióban is vannak olyanok, akik szívesen elvinnék a hírműsorokat a pártműsorok felé, az egyoldalú hírközlés irányába, akik elhallgatnák, megmásítanának híreket, az nyilván a halálát jelentené a szakmának. Az valóban szégyen lenne. Remélem nem ők lesznek az erősebbek, a hangadók. Azt mondanám: türelem.Hagyjunk egy kis időt nekik. Mint minden, ez is kiforrja magát.Aztán teli szájjal lehet beszélni.

Ajánljuk még

Heteken át lesték, zaklatták a kászoni gyermekeket az Átlátszó Erdély újságírói

Exkluzív 2023 július 12.
Három héten át majdnem minden nap lesben álltak, fotóztak és követték is a kászonimpéri otthonban nevelkedő gyermekeket az erdélyi balliberális lapok újságírói, hogy minél szaftosabb sztorival tudjanak odasózni Böjte Csaba ferences szerzetesnek és alapítványának – tudta meg a PestiSrácok.hu. A történtek rendkívül felzaklatták a fiatal kamaszokat, akik addigra már maguk mögött hagyták az elszenvedett traumákat, és a nevelők, valamint szakpszichológusok munkája által feldolgozták a korábban elszenvedett szexuális és egyéb bántalmazásokat. Lapunk elkísérhette Böjte Csabát a napokban Kászonba, ahová azért látogatott el, hogy meggyőződjön róla, minden segítséget megadnak az érintett gyermekek lelki és mentális fejlődése, traumáik feldolgozása érdekében. A tapasztaltak megnyugtatóak: motivált, lelkes fiatalokkal találkoztunk, akik ma már kifejezetten azt kérik, hagyják őket békén és senki ne is emlékeztesse őket az átéltekre, mert csak így tudnak valóban továbblépni. Sportversenyekre járnak, ministrálnak, aktív hitéletet élnek és tervezik a jövőt. Egyikük tűzoltóversenyekre jár és ér el kiváló eredményeket, gondol rá, hogy majd akár egyenruhát öltsön; egy másik fiú történelemtanárnak készül és rengeteget olvas.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.