S elővették a Nagy Decemberit...
Az adventi nagy forradalmi hevület nemcsak a karácsonyi ünnepek miatt múlt ki, anélkül is lassan eltűnt volna az utcákról.
A Nagy Októberi... mintájára először az Országházat próbálták bevenni, mint anno a Téli Palotát, de sikertelenül. Visszapattantak a káoszteremtő balliberális képviselők a házszabály törvényeihez békésen ragaszkodó kormánypárti képviselőkről. A törvényeket – a többi között a módosított munkatörvényt és az otthonáplási törvényt – a szabályosan szavazó képviselők többsége elfogadta. Nem jött be a cirkuszt provokáló, erőszakot alkalmazó szocialisták, jobbikosok, DK-sok, párbeszédesek és az LMP-sek álma.
A nyugodt és felelősségteljes erő győzött a parlamentben.
Aztán a Nagy Októberi... , amelyik Lenin hívó szavára elsőként a postát és a távirdát foglalta el, ennek példájára a Nagy Decemberi...Hadházy Ákos, Varju László, Szél Bernadett, Kunhalmi Ágnes, Vadai Ágnes, Tordai Bence, Bangóné, Gyurcsányék, Fekete-Győr András és a jobbikosok (például Jakab Péter) csalogató szavára nekimentek az köztelevízió épületének. Képviselői igazolványukra mutatva bementek az épületbe és akadályozták az ott folyó munkát. Mindenáron mikrofont akartak magukhoz ragadni és műsort szerettek volna vezetni valamelyik stúdióban.
Kint a „tömeg” első két sora át szerette volna törni a rendőrkordont. Az erőszakos terv, a közszolgálati televízió és rádió épületeinek elfoglalása itt sem sikerült. Kudarc, kudarc hátán, nevetségessé vált politikusok színészi próbálkozásai sem jöttek be. A kormány és a hatóság a hatályos törvény betartásával nem adta meg a karácsonyi ajándékot – mármint, hogy a műforradalom sikerrel járjon – a sikítozó, hisztériás, rohamot produkáló ellenzéknek.
Az advent negyedik vasárnapja, az Úr eljövetele a magyaroknak megmaradt áldott és békés, örömet hozó, reményteljes családi karácsonynak. Kicsit késve, nyolc hónappal később nagy nehezen létrejött a szörny koalíció Heller Ágnesék, Konrád Györgyék álma, hogy a valamikori jobboldali párt, a Jobbik besorolt balliberálisok közé, és nem lett más, mint az MSZP, a Demokratikus Koalíció és a többi libsi párt „betyárserege”. Ők mondják meg az őszintét, és a sikítozó, jajgató amazonok között ők képviselik a féktelen erőt.
A Magyar Idők publicistája, Orbán János Dénes találóan fogalmaz: „A 2010 óta erősödő Magyarországnak van egy borzalmas szégyenfoltja: az ellenzék”.
Mi tagadás, nem lehet vele büszkélkedni. Kövér László, az Országgyűlés elnöke a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban röviden úgy fogalmazott, hogy „egy neobolsevista társaság randalírozott itt a téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődeik (…) ez a fajta embertípus, ha a történelem fordulatai hatalomhoz juttatták, mindig káoszt, hullahegyeket hagyott maga után, akár francia trikolorba, akár barna, akár vörös rongyokba öltözött.” Valóban jellemzőjük az erőszakosság és a kizárólagosság. Az erőszak-vonal egyenes Sorostól indul, és Junkersen és Sargentinin át a lukácsista hívőkig közvetítve magukat Heller Ágnesig, Vajda Mihályig, Konrád Györgyig, Radnóti Sándorig, egészen a mai balliberális politikai szereplőkig. Ne kerteljünk, ők valójában egyszerre kommunisták és kozmopoliták, hazájuk a nagyvilág, és semmilyen közösséget nem éreznek Magyarországgal.
Ez a fajta értéktelen közösség minden ellen tüntetni fog, ami jó, amiből építkezne lehetne.
Barátaim, ne törődjünk velük! Most ebben a néhány napban engedjük át magunkat az örömnek, a megelégedettségnek. A család örömeinek és a szeretetnek. Hadd ajánljam székely barátunk, az oklándi Kelemen Levente unitárius tiszteletes, a Tiszteletbeli Székelyeknek küldött karácsonyi üzenetének egy részletét, amelyet versbe foglalt Sándor Szilárd:
„Barátaimnak karácsonyraBízom benne ti is tudjátok,hogy résre nyílt már az ajtóés a huzattal együtt érkezikaz ünnepi illatos fényben a jó,a jóság szeles huzata,az adventi gyertyát elfújja,és szívünkben a csillagfénye majd fel-felcsillan…és eltelik az idő és eljön akarácsony és mi is érkezünklassan csak megérkezünkoda ahol tiszta az édes szótalálkozásainkban meglátjukegymás arcában az időtés az időben meglátjuka találkozások örömét...és nem múlik el a találkozásés nem múlik el az az időamikor mindannyiunk számárafelismerhető marad mindigaz egymás arcában megtaláltöröm és reménységbízhatunk majd karácsony utánis a gyertyafényes jóság illatoshuzatos, pásztor-bölcseletekangyali szózatában, a barátság és a szeretetnem múlik el, ha elfogy a kocsonyaaz huzatos ünnepekhuzatos ajtóréseimellett is azután és majd azután isbarátaim,legyen szép karácsonyotok"
Remélhetőleg így múlik el az Új Esztendőben a „Nagy Decemberi…” próbálkozás is, mint karácsonyaink évről évre, és folytatódik a munka.
