Politikai furkósbot

A minősítések, a minősítgetések nem mai keletűek. Ahhoz különleges intelligencia, műveltség kell, hogy ne sértsük meg a másik ember méltóságát. Antall József, a rendszerváltás első szabadon választott miniszterelnöke úgy tudta ellenfeleit és az újságírók egy részét lekicsinyelni, hogy csak ennyit mondott „politikai mikiegerek”. Antall a felzúdulásra ekkor ezt választolta: „Nem látok semmi sértőt benne. Én általában nem egy szakmát, és főleg nem az újságírótársadalmat akartam kifigurázni, bár egyesek erre utaltak, amikor azt írták, hogy hány száz Miki egér várta Kissingert. Nekem nyilván bizonyos antropomorfológiai összefüggés következtében nagyon valósághűen jelent meg a Miki egér képe, egy adott esetben, egy politológusi fejtegetéssel kapcsolatban. Őszintén szólva, ebben semmi különlegeset, sértőt nem találok, mert szerintem – Walt Disney állattárába bekerülni rang.”

Az ellenzéket, az ellenségeit ennek ellenére ez is szíven ütötte, de erre nem volt ütőképes válaszuk. Illetve egy valami. Minősítgettek. De ők már nem egy embertípust jellemeztek, hanem mindjárt a magyarságot. Bőgatyáztak, fütyülős barackoztak, csíkos, gulyásoztak- legalábbis a magyarokról ez jut eszébe mindenkinek. Ez a közbeszéd tárgya lett és egyfajta kommunikációja a magyarokat érintő lenézésnek. A sulykot akkor vetették el, amikor már azt találták mondani, hogy a magyarok genetikusan alattvalók, dagonyázó, röfögő, moslékot zabálók. Aztán egy vers a célon már mindenen túllőtt, amikor a versíró így fogalmazott: „...jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, csönd van.”

A politikai furkósbot visszaütött.

Akik gúnyos szavajárásnak használták faji alapon ezt a jelzős szerkezetet a magyarok ellen, azok közéleti, politikai, vallási szerepvállalása semmissé vált. Egy részük külföldre távozott – ahonnan pénzelték, biztatták őket –, mások itthon matradtak, de nem vették őket többé komolyan. Nem akarok neveket felsorolni, de az idézetek önmagukért beszélnek, mert személyekre szabottak.

Ami most zajlik a politikai életben, az ismétlése a néhány évtizeddel történteknek. A zsidózó, listázó, cigányozó, sőt zsidó-és cigányveréssel dicsekedő párt nem tud megszabadulni a bélyegtől. Pedig külföldről Soros György, Franz Timmermanns az EU alelnöke adott szabad utat a Jobbiknak a balliberális oldallal való egyesülésre, és a hazai nagyok, a marxista, lukácsita Heller Ágnes és Kis János, az SZDSZ egykori elnöke is áldását adta a frigyre. A politikai furkósbot ennek ellenére visszaütött a Jobbikra, mert azt a sok antiszemita, rasszista szennyet, amit az országban szétszórt, nem tudja lemosni magáról.

Igaz, azt tudjuk, hogy a liberális kommunisták soha nem finnyáskodtak, amikor a hatalom megszerzéséről, megtartásáról volt szó. A szabaddemokraták, az SZDSZ, az állítólagos kommunista- és állampárt gyűlölők zokszó nélkül szövetséget kötöttek 1994-ben az MSZP-vel, az MSZMP utódpártjával. Pedig a Magyar Szocialista Munkáspártot nem kisebb bűn terhelte, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése, az azt követő megtorlás, ezrek legyilkolása, akasztások, tízezrek börtönbe, lágerbe zárása. Ez nem zavarta a liberálisokat. De miért is zavarta volna, hiszen egy kaszt voltak. Feladatuk a közvélemény előtt tisztára mosni a kommunisták sötét múltját.

Most a Jobbik szennyesét mossák erős külföldi támogatással, akiknek célja éppen a keresztény Európa és a nemzetállamok szétverése.

Világosan látni kell, hogy az európai balliberális politika, globalista, multinacionális pénzemberek támogatásával nem emberközpontú eszmerendszerek (a szellem szabadsága, családközpontúság, a hagyomány, a kultúra ápolása...) mentén halad, hanem szövetkezik a szélsőségekkel (bolsevisták vagy nácik), hogy valódi diktatúrát, zsarnokságot hozzon létre a saját szája íze szerint.

Ez várna ránk, ha hagynánk.

Ezért kell összefogni minden olyan Európát fenntartani akaró erővel belföldön és külföldön egyaránt, amely távol tartja tőlünk ezeket a romboló eszméket, amelyeket ma így hívnak: genderizmus, bolsevizmus, fasizmus, globalizmus, nyitott társadalom, azaz a világ népességének összekeverése.

Hosszú politikai küzdelem áll előttünk, hogy megtartsuk mindazt, ami nekünk drága. Ebben a harcban nem eshetünk ismét abba a történelmi hibába, hogy faji, nemi és osztály alapon különböztetünk meg embereket, embercsoportokat. Ez politikai furkósbot, ami visszaüthet. Cselekedeteket, mérgező gondolatokat, eszméket bíráljunk, leplezzük le a hazugságot, az álságot. Nevetségessé kell tenni a szülő 1, a szülő 2 hülyeségeit. Ezt éppen Franciaországban tették kötelezővé. Az emberi méltóság tiszteletben tartása a legfontosabb. Hiszen, akik nem így gondolják, azok csak politikai mikiegerek.