A tét

A kommunizmus alól felszabadult országok népeinek világos volt az állásfoglalása a rendszerváltáskor: nem kell sem a kommunizmus, sem a liberalizmus. Feltehetően Európa új társadalomfejlődési szakasz előtt áll: vagy az ázsiai, afrikai milliók bevándoroltatásával próbálja megoldani a népességcsökkenést, vagy egy új nemzetmegtartó, új családpolitikával őrzi meg a több mint kétezer éves európai civilizációt.

Nyugodtan ki lehet mondani, ennek a küzdelemnek, vagyis a liberalizmust és a bolsevizmust végleg felváltó új formáció élharcosa Orbán Viktor.

Nem véletlen, hogy egy újfajta liberális, kozmopolita, globalista „inkvizíció” indult a magyar miniszterelnök ellen. Ő lett a közellenség, a megsemmisítendő célpont. Mindezt annak ellenére teszik, hogy magyar nép döntő többségének támogatását maga mögött tudja, és nő a tábora Európában is.

Soros György, Jean Claude Juncker, Angela Merkel után Manfred Weber, az Európai Néppárt(EPP) csúcsjelöltje vette át a stafétabotot. Nem véletlen, hiszen Orbán konfrontatív politikájával és bevándorlás ellenes nézeteivel egyre növekvő befolyást gyakorol a német belpolitikára.

Miről is van szó? A többi között Manfred Weber legfőbb céljáról, az Európai Uniós Bizottság elnöki pozíciójának megszerzéséről is. Bár Orbán Viktor többször kijelentette, hogy támogatja Weber elnöki ambícióját, de ugyanakkor az EPP tagpártjainak jelentős része már régen nem keresztény és konzervatív, hanem liberális és baloldali befolyás alatt áll.

A kérdés, hogy mely szavazatok a fontosabbak? A zöld, liberális, sorosista szervezetek által támogatott erőké vagy a valódi keresztény, nemzeti politikát folytató országoké.

Ugye Weber három pontos ultimátumot küldött a magyar miniszterelnöknek. Végérvényesen leállítja kormánya Brüsszel elleni kampányát, a Fidesz bocsánatot kér az EPP tagpártjaitól és a Közép-európai Egyetem(CEU) maradhat Budapesten – ezeket követeli Weber Orbántól. Ha Orbán ezeket a feltételeket teljesíti, akkor nem zárják ki a Fidesz-KDNP-t az Európa Néppártból. Az világos, hogy a követelések teljesíthetetlenek jelentős arcvesztés nélkül. Az is világos, hogy a kemény hangú ultimátumot nem lehet végrehajtani, mivel az eddig felépített magyar nemzeti és európai politikát a szemétkosárba kellene hajítani. A bajor politikust viszont szorítják azok a külső erők, amelyek a multinacionális szándékok alapján formálná át Európát. Ugyanakkor meg akar felelni a bevándorláspárti adminisztrációnak, a balliberális sajtónak és kisebb-nagyobb látszat-civil szervezeteknek.

A tét nagy.

A májusi európai parlamenti választás évtizedekre meghatározhatja nemcsak a magyarok, hanem a német CDU-CSU és az egész európai jobboldali, keresztény, konzervatív pártok sorsát is. Az egy dolog, hogy a bajor politikus európai uniós elnöki ambicióival mi lesz. De mi lesz Európával és Magyarországgal? Kettészakad Európa?

Azért azt látni kell, hogy két erő küzd hosszú idő óta a teljes hatalomért. Az egyik a liberális hegemóniát akarja megvalósítani bolsevista, globalista, diktatórikus színezettel, a másik a nemzetállamok uralmát akarja látni, a demokratikus intézmények és a keresztény értékek megtartásával. Ebbe az Európát szétziláló, Magyarország függetlenségét veszélyeztető küzdelembe becsatlakoztak a magyar bolsevisták, ultraliberálisok Gyurcsány Ferenc és a szocialisták vezetésével. Árulásukkal „magyar ügyet” kreáltak az Európai Unióban, a Frankfurter Allgeimeine Zeitungban Gyurcsány Berlint elnéző magatartással vádolta. Gyakorlatilag továbbra is ezerrel támadják a Fideszt és a magyar kormányt.

Nekik semmi sem számít. Ha ők nem kerülhetnek hatalomba, akkor pusztuljon mindenki.

A küzdelem kétesélyes. A hazát kiárusítók mellett ott van a nyugati liberális lakájmédia, valamint a magyar megfelelői, Soros jól fizetett „civil” hálózatai és a globalista érdekek. Ők szolgálják a hazugságot, az emberek félrevezetését, a demokrácia szabályainak kijátszását, intézményeinek megkerülését, a parlament semmibe vételét és megsemmisítését. Ezt nap mint nap látjuk itthon is. Ez szükségképpen a bolsevizáláshoz, vagy ha úgy tetszik, fasizálódáshoz vezet.

Az egyetlen egészséges, építkező oldal a konzervatív, keresztény, nemzeti értékeket képviselők. Mellettük vannak a hazafiak, a polgárok, a nemzetiek és a saját érdekükben ébredő tízmilliók. A kérdés az: átadjuk-e Európa és Magyarország kulcsát az idegeneknek, a quislingeknek, vagy magunknál tartjuk?

A válasz nem kétséges.