A pápa

A keresztényüldözés a huszonegyedik század fordulójára ismét tetőfokára hágott.

A pápa immár kétezer éve a kereszténység védelmezője, ha kell vértanúságot is vállal övéiért, ahogy Jézus Krisztus legelső földi helytartója, Szent Péter is ezt tette. A keresztényüldözés a huszonegyedik század fordulójára ismét tetőfokára hágott. Húsvét szent ünnepén a legfrissebb hírek szerint három templomot és több mint három szállodát ért egyidejű robbantásos támadás Srí Lankán, olyan helyeken, ahol turisták nagy számban megfordulnak. Több mint 160 ember meghalt, közel 600-an pedig megsebesültek.

A támadásokat a fővárosban, Colombóban, illetve annak környékén lévő szállodáknál, templomoknál követték el, a hotelek között belvárosi ötcsillagosok is vannak. A katolikus templomokban általában ilyenkor sok hívő van a húsvétvasárnapi mise miatt.

Colombóban egy Szent Antalról elnevezett templomot ért támadás. A két vidéki robbantás a fővárostól északra lévő Negombo város Katuvapitijai Szent Sebestyén-templomában, a másik pedig a keleten lévő Batticaloa város templomában történt.

Egyértelműen a keresztények ellen irányuló támadásról van szó.

Ilyenkor a keresztény világ szeme a pápa felé fordul, mit mond, mit tesz. Pápának a katolikus egyházszervezet fejét, Jézus Krisztus földi helytartóját (vicarius Christi), Róma városának püspökét és Vatikán Állam uralkodóját nevezik. Az egyházi jog szerint ő gyakorolja az úgynevezett kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat a katolikus egyházban. A katolikus tanítás szerint a mindenkori pápa, azaz atya, más néven Szentatya, a pontifex maximus, Péter apostol utóda a római püspöki székben és az azzal összefüggő primátusban. Péter apostol pedig magától Jézus Krisztustól kapta legitimitását, amikor a Megváltó éppen őrá hagyományozta a keresztény egyház megteremtésének, működtetésének és vezetésének feladatát. (Máté evangéliumának 16. fejezete szerint: „Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat… Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”) A katolikus hagyomány szerint Jézus megfeszítése és feltámadása után Péter elzarándokolt Rómába, és ott megteremtette az első jelentős keresztény közösséget, majd Krisztus után 67-ben Róma első püspökeként vértanúhalált szenvedett. Az őt követő római püspökök lettek később a pápák.

Az elmúlt kétezer évben nem volt mindegy, hogy kik lettek pápák, mit tettek, mit csináltak, főként ma, amikor több mint 2,2 milliárd ember vallja magát kereszténynek. Fele katolikus. Miközben 1,6 milliárd muzulmán egy része erőszakos hittérítést folytat, terrorcselekményeket, területfoglalást a világ különböző részein a keresztények kárára.

Az elmúlt negyven év három pápát adott a katolikusoknak, a keresztény világnak. Először Karol Józef Wojtyla lengyel püspököt, akit 1978-ban választottak pápává, 455 év után az első nem olasz pápa. Kommunista országból jött, tudta mit jelent a bolsevizmus, a keresztények üldöztetése, nem véletlenül mélyen konzervatív, keresztény elveket vallott. Őt az Egyház szociális tanításának megújítására ösztönözte mind a „létező” szocializmus válsága, mind az ipari társadalmak morális kiúttalansága. Azt hirdette, hogy keresztény erkölcsi alapokon meghaladható mind a „létező” szocializmus, mind a kapitalizmus. Mindezek alapján a szociális piacgazdaság és a többpártrendszerű demokrácia mellett állt ki.

Wojtyla, Szent II. János Pál pápa néven vonult be az egyháztörténelembe. A legnépszerűbb, a legközkedveltebb pápája volt a kereszténységnek, de vallási toleranciára, megegyezésre törekedett az iszlám világgal, a zsidósággal és más felekezetekkel.

Egyben következetes volt: védte a keresztény hitet és keményen kiállt hívei mellett.

Ezért is utazott -utazó pápa- több mint százszor külföldre, hogy erősítse a hitet, Jézus szeretetét. Nem véletlenül a szovjet blokk, a kommunista világ kérlelhetetlen ellenségének tartotta a pápát, többször kíséreltek meg ellene gyilkos merényletet.

Utódját, XVI. Benedek pápát, a német Joseph Ratzinger bíborost hasonló szeretet, megbecsülés övezte. Pápává választását követő nyolc évben megújította a régi rítusú, tridenti, avagy latin misét, anglikánok számára lehetővé tette, hogy csoportosan, hagyományaikat megtartva térjenek át a katolikus hitre, küzdött a papi pedofíliával kapcsolatos ügyek eltussolása ellen és a vatikáni pénzügyi reformot is elindította. Mindezek mellett megrögzött ellenzője volt a mesterséges születésszabályozásnak, a homoszexuális párkapcsolatok polgári elismerésének, az abortusznak és az eutanáziának. Hangosan kiállt a kereszténység védelmezőjeként. Aztán egy idő után szálka lett sokak szemében, sőt a nagypolitika sötét bugyraiban, a világ liberális globalizációjának legfőbb akadályaként tartották számon. Lemondásának hírét mindenki döbbenten vette tudomásul, és máig titok övezi, hogy miért kellett távoznia a pápai trónról?

Kellett vagy önként? – ezt talán sohasem fogjuk megtudni.

Mindenesetre akkor még nem tudtuk, hogy (szervezetten vagy spontán?) elindul csaknem kétezer év után 2015-ben egy mindent elsöpörni akaró népvándorlási hullám Európa meghódítására. Valószínű most még csak a kezdetét látjuk.

S ekkor jött a furcsa pápa, az olasz származású, argentin jezsuita pap, aki nem a kereszténység üldözését hangsúlyozza (világszerte 215 millió keresztény van kitéve erőszakos cselekményeknek, gyilkosságoknak, üldöztetésnek), hanem a több milliónyi iszlám vallású migráns védelmét emeli ki.

Nagypénteken Ferenc pápa a római Colosseum előtt tartott meditációja során szomorúnak nevezte, hogy a hazájukban háborúk elől menekülőket a világ sok országában ellenségeskedés fogadja. Külön sajnálatát fejezte ki, hogy egyesek mindezt hűvös politikai számításból teszik, és hogy a menekülőket

„Zárt ajtók és politikai számítások miatt páncélba burkolt szívek várják.” – fogalmazott sokak megrökönyödésére.

Ferenc pápa mintha nem venné észre, hogy a 2016-17-es esztendőben a világon összesen 3066 keresztényt öltek meg, 1252 hívőt raboltak el, 1020 nőt megerőszakoltak és emellett 793 templomot ért valamilyen támadás. S ez a World Watch List 2018 nevű felmérés mindössze két évéről szólt. Mi történt az elmúlt két évben például Nigériában, a Boko Haram dzsihádista csoport mészárlásaival, vagy a Krisztus hívők elleni véres leszámolásokkal a Közép-Afrikai Köztársaságban, Egyiptomban, Pakisztánban, Bangledesben, Etiópiában, Szíriában, Sudánban, Irakban és számos helyen, ahol üldözik a keresztényeket és szétbombázzák településeiket. Ferenc pápa e szörnyű vérengzések kapcsán arra szólította fel a keresztény világot, hogy imádkozzanak az áldozatokért és békéért.

Vajon elég-e ez a megalázottaknak és megnyomorítottaknak, miközben az Európába ideérkező menekültek kirekesztése miatt sajnálkozik?

Ferenc pápa egyházfővé választása óta rendszeresen végzi a húsvéti szertartásokat a Vatikánban. Mondhatni hű marad a hagyományokhoz, hiszen nagycsütörtökön ismét fegyházban, a palianói börtönben mutat be Coena Domini (utolsó vacsora) szentmisét, s itt végzi el a lábmosás szertartását. A lábmosás az alázat és a szeretet jelképe. Krisztustól ered, aki az utolsó vacsorán mosta meg a 12 tanítvány lábát.

Igen, Krisztus a tanítványai, a hívei lábát mosta, a pápa a bűnözőket. Szent, alázatos cselekedet a bűnözők lábát mosni, de nem lenne szentebb cselekedett azoknak az üldözött keresztényeknek a lábát megmosni, megcsókolni, akiket az iszlám üldöz, akik megszenvednek hitükért, a keresztre feszített Jézusért, akiknek családjukat meggyilkolták, gyermekeiket megbecstelenítették? Nem nekik lenne inkább szükségük lelki támogatásra, mintsem a ki tudja milyen célból (gazdasági, katonai?) Európát elözönlő „menekülteknek”?

Talán nem véletlen, hogy a liberálisok kedvenc pápája lett Ferenc pápa.

Őt a liberális mainstream sajtó részéről soha nem éri támadás, kritika. Ellentétben Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápákkal.

A PestiSrácoknak adott interjújában a veszprémi érsek szerint a keresztény vallás ellen offenzíva zajlik az Európai Unióban. Márfi Gyula úgy fogalmazott, hogy Európa ultraliberális szabadkőműves világának egyik célja az, hogy a kereszténységet meggyengítsék, hosszabb távon Európából eltávolítsák. Ennek egyik eszköze a migráció támogatása is – vélekedett.

A cél érdekében – úgy látja – az ellenségek is képesek szövetkezni, ebben pedig a történelem ismétli önmagát.

Az írástudók és farizeusok halálos ellenségükkel, Pilátussal fogtak össze, hogy Jézustól megszabaduljanak. Ma ugyan ez történik Európában, az ultraliberálisok és az ultrakonzervatívok fognak össze, hogy a kereszténységtől megszabadítsák Európát – jelentette ki Márfi érsek.

A pápának, jelen esetben Ferenc pápának óriási felelőssége van a kereszténység, a keresztény világ megvédésében. Élére kellene állnia a kereszténység megújításában és védelmében. Nem veheti magára egyedül az egész világ terhét, problémáit, nem azonosulhat az iszlám, a hindu, a buddhista és a különböző vallások gondjait. Arra ott vannak az ő egyházaik vezetői.

Ő elsősorban a keresztény világért felelős, mert szeme láttára pusztítják, számolják fel a kereszténységet.

Azzal, hogy a migránsokat, a bevándorlók tízmillióit védi, azzal akaratlanul Európa keresztény civilizációjának felszámolását segíti elő. A migránsok százmillióinak befogadása az európai lakosságcserét, az őslakosság kiirtását idézheti elő.

Nem könnyű ma pápának lenni.