A bíróságok és a rendszerváltás

A PestiSrácok.hu is részletesen foglalkozott az üggyel, mivel ez a nem hivatalos Soros-aktivistákból álló bírói csoportosulás éppen most aktivizálta magát, az uniós választási kampány kellős közepén. Pilhál Tamás szerint talán nem véletlen a lépésük, hiszen épp néhány napja járt náluk egy brüsszeli bürokrata-különítmény pofaviziten. Az érzékenyített bírókról ne legyenek kétségeink, mert ez nyílt ellenzéki támadás a magyar jogszolgáltatás, a bírósági vezetés és azon keresztül a kormány ellen.

A bírói céh egy részénél nem történt meg a rendszerváltás.

Az igazságszolgáltatás helyett a bírók politizálnak. Anno a kommunista párt (MDP, MSZMP) előlegezte meg a bíróknak az ítéletet, ma más érdekek súgnak egyes bíróknak. Közös bennük, hogy nem az igazság- és jogszolgáltatás lebeg a szemük előtt, nem az ügyszeretet, nem a nemzet érdeke, hanem pártok és ideológiák kiszolgálása. Az idegen érdekek szolgálata. Még egy közös van bennük: általában baloldaliak, liberálisok.

A mérleg nyelve náluk mindig baloldal felé billen.

Horváth Attila jogtörténész elemzése szerint a magyar törvénykezés, az igazságszolgáltatás sajnos 1945 után a szovjet megszállással elvesztette kritikusi, szembenézési képességét és a valóság érzékelését. A kommunista diktatúrák közül Magyarországon született a koncepciós perek alapján a legtöbb halálos ítélet, melyeknek indítéka soha nem az igazság keresése, a jogos büntetés volt, hanem a bosszúállás, a leszámolás, a megfélemlítés.

A totális terrorra jellemző, hogy 1950–1953 között kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, egymilliót állítottak bíróság elé, 380 ezret ítéltek el. (Az adatok összegzését nehezíti, hogy egy ember ellen több eljárást is indítottak.) 1953-ban 1.300.000 emberről gyűjtött adatok szerepeltek a rendőrségi nyilvántartásokban, mindezeknek a jelentéseknek a jelentős részét az addigra beszervezett 40.000 besúgó gyűjtötte össze. 1945 és 1953 között 220.000 embert internáltak. 1953-ban 40.734 főt ítéltek szabadságvesztésre. Ez az ország lakosságának 0,42%-a. Ekkor már a közel kétszáz börtön és internálótábor tömve volt. Bár minden cellába jóval több elítéltet zártak, mint amennyire azokat eredetileg tervezték, még így is sokaknak várniuk kellett arra, hogy elkezdhessék büntetésük letöltését. Csak az 1946. évi VII. tv. alapján közel 500 embert ítéltek halálra.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt már többen voltak börtönben, mint 1953-ban. A börtönbe zártak és internáltak között 14 püspök (a magyar főpapok kétharmada), 1300 pap (a magyar papság egynegyede), 2400 apáca és szerzetes (a magyar apácák és szerzetesek egynegyede). A forradalom leverése után folytatódott a terror. Bírói ítéletekkel csaknem 600 forradalmárt végeztek ki – ki tudja hány embert vertek agyon a pufajkások –, és újra ezrek kerültek börtönbe, koncentrációs táborokba és tízezreket megfigyelés alatt tartottak.

Mindezt a törvény nevében hajtották végre.

A rendszerváltás részben érintetlenül hagyta a bírói kart, az érintettek is tovább bíráskodhattak, nem volt igazságtétel, nem volt elszámoltatás. Ez a szellemiség érződik jónéhány bíró magatartásán. Úgysem vonnak felelősségre, azt csinálhatok, amit akarok – gondolják. Függetlenségükre, önállóságukra hivatkozva gyakorlatilag a balra elkötelezett bírák határozták meg az elmúlt harminc évben, hogy ki kerülhet be soraikba. Ez néhol meg is látszik.

A pártdiktatúra egykori bíróinak fiai, lányai ma ott dolgoznak a bíróságokon, és máig nem vonták le a tanulságot az 1989 előtt hozott törvénytelen ítéletek kapcsán és akár zsigerből hoznak olyan bírói döntést, amely egy egész társadalom felháborodását hozza magával. Erre számos példa van. Gondoljunk csak a 2006. október 23-ai békés tüntetésre, amit Gyurcsány rendőrei vertek szét viperával, kardlapokkal, vagy lőttek gumilövedékkel emberek közé. A bírói kar egy része elsőfokon ártatlan civilek százait ítélte el minden komolyabb bírói vizsgálat, bizonyítékok nélkül. Ezeket a zsinórban hozott megalapozatlan ítéleteket a józanabb bírók másodfokon megsemmisítették. Ezekre az elsőfokú ítéletekre az érintett bírók nem lehetnek büszkék, hiszen kísértetiesen hasonlít a bolsevista évtizedek törvénytelen ítéleteire, amit a hatalom kért.

Vajon ezt is az MSZP-SZDSZ-kormány rendelte meg?

De arra az ítéletre sem lehet büszke a magyar bíróság, amit Mészár Róza, az MSZP egykori alkotmánybíró-jelöltje hozott az úgynevezett kémperben: felmentette a Gyurcsány-korszak titkosszolgálati vezetőit, Galambos Lajost és Laborcz Sándort, valamint a titkosszolgálatokat felügyelő minisztert, Szilvásy Györgyöt. Egy egyértelműen Magyarország elleni akcióról ítélve a bíró előbbre tartotta a párt- vagy egyéb érdekeket, mint az ország érdekeit.

Nemkülönben felháborodást keltett az OBT jelenlegi elnökének döntése, Fatalin Judité, aki 2011-ben szüntette meg a súlyos korrupciós bűncselekmények miatt később elítélt Hunvald György erzsébetvárosi szocialista polgármester előzetes letartóztatását.

Sajnos számos további példát hozhatunk a kettős életet élő bírákról.

Itt van például Darák Péter, a Kúria elnöke, aki az OBT tagja. Az utóbbi évek egyik legdurvább bírósági jogtiprását éppen az általa vezetett Kúria követte el, amikor a levélszavazatok megsemmisítésével elvett egy mandátumot a Fidesztől. Az Alkotmánybíróság utóbb törvénytelennek minősítette a Kúria döntését. A PestiSrácok.hu megírta azt is, hogy Vadász Viktor OBT-tagnak kiemelkedő szerepe lehetett abban, hogy 2013-ban Soros lakájszervezete, az Amnesty International Magyarország „érzékenyítő” tréninget tarthatott az Igazságügyi Akadémián a diszkriminációról és a sztereotípiákról.

Nos, ilyen és hasonló gondolkodású bírókból állt össze az Országos Bírói Tanács.

Beálltak az EP-választás előtt kampányolni a balliberális ellenzék mellett a kormány ellen.

Nem is lenne baj, ha nem esküdtek volna fel az alkotmányra, a jogra, az igazságra és Magyarországra. Az pedig nem pusztán a politikáról szól. Az elgondolkodtató, hogy egyes bírók nem azzal a foglalkoznak, ami a dolguk lenne.

Persze az egyes pozícióknál a kiválasztás is fontos. Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök is mellényult, amikor Hankiss Elemért a Magyar Televízió és Gombár Csabát a Magyar Rádió elnökeivé jelölte. Pozícióba kerülésük után első dolguk volt, hogy hátba támadták a magyar miniszterelnököt és az éledező demokráciát. Nem beszélve Antall jónéhány más döntéséről. A politikában is fontos a hűség, nemcsak a csalárdság, az összeesküvés és a hazugság. Fontos időkben, fontos helyeken szükség van az összetartásra és nem a széthúzásra. Most fontos időket élünk.

Furcsa és rég rossz, ha a bíróság vezető igazgatási szervei így állnak egymáshoz, hogy nem működnek együtt, éppen akkor, amikor az utóbbi évszázad legjelentősebb szervezeti átalakítása előtt áll a bíróság, miután a közigazgatási bíróságok felállnak 2020 januárjában. Persze lehet, hogy a bíróság balfelé politizáló részének ez a változás nem érdeke. Hozzá kell tenni, hogy információim szerint a bíróság éppen jelenleg tárgyal a kormánnyal a bírói fizetésemelésekről, a V4-átlag elérése érdekében, így egy széthúzó bírósági szervezettel lehetetlen hatékonyan fellépni, érdekeket érvényesíteni.

Ideje volna, ha a rendszerváltás befejeződne a magyar bíróságokon is!

A Szegedi Törvényszék és az illetékességi területén működő járásbíróságok, a Csongrád megyei bíróság, a Budapest Környéki Törvényszék elnöke szerint az Országos Bírói Tanács működése nem törvényes, miután létszáma és összetétele nem felel meg a törvényi előírásoknak, ezért elhatárolódnak az Országos Bírósági Hivatal elnökének, Handó Tünde felmentésének kezdeményezésétől. Ennél konkrétabban fogalmazott Répássy Árpád, a Miskolci Törvényszék elnöke az összbírói értekezleten: az OBT csak egy látszólag legitimnek tűnő bírói testület, hiszen tavaly októberben a bírói kar képviselői megvonták tőlük a bizalmat. „Egy kisebbség az, ami veszélyezteti, sőt, ma már károsítja azokat az eredményeket, amiket az elmúlt években a bírák országosan elértek” – szögezte le.

Az igazságszolgáltatás ügyszeretete, a valódi rendszerváltás a bíróságokon és szakítás a bolsi múlttal – ez kell!

Egy cicerói sztoikus gondolat jut eszembe az emberek egyenlőségéről, az igazságról és az egyének szabadságáról: „természetünknél fogva arra születtünk, hogy a jogot egymás között megosszuk, és kölcsönösen részesítsük belőle egymást.” (A törvények, I. 33). Ide kellene eljutnunk.

Viszont intő példa! A kommunisták hatalomra jutásával 1948-ban, Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára –mint annyi mást –, a magyar bíróságot is szétverte. Száz és száz bírót, ügyvédet, ügyészt börtönbe küldtek, internáltak, kitelepítettek. Halálos és egyéb ítéletek sorát nyolc általánost végzett népbírók hozták. Diktatúra volt. Hol volt a jogállam, a parlamentáris demokrácia?

Egy gyerekkori emlék jut még eszembe. A Soroksári úton, a Malomszerelő Gépgyárban dolgoztam az ötvenes években, nyári munkán. Egy marós és egy esztergályos mellé voltam beosztva: hoztam az anyagokat és söpörtem a vasforgácsot. Akkor tudtam meg, hogy az egyik egy volt „horthysta” bíró, a másik ügyvéd volt. Több nyelven beszéltek, mellesleg kiválóan végezték a szakmunkát. Összebarátkoztam velük, hiszen családilag tudtam, mit jelent ha valaki osztályellenség.

Ezért, ha valaki azt mondja, hogy Magyarországon ma nincs jogállam… No, inkább nem folytatom, mert durvát mondanék.