ÁVH-s fiókák

Ismert, hogy több százezer magyar embert a kommunisták, Rákosiék és Kádárék hogyan semmiztek ki vagyonukból, tulajdonukból az államosítással. Ez annyit jelentett, hogy megbízható állambiztonsági elvtársak, ávéhás tisztek, kommunista politikusok beültek a más által felépített fészekbe, családi házakba a Rózsadombon, a Gellért hegyen, a Svábhegyen és más kiemelt övezetekben. De ugyanez történt 1948 után – ekkor került hatalomba a Magyar Dolgozók Pártja – az ország számos városában, településén. A volt tulajdonosok százezrei egyszercsak az utcán, a kert végi sufniban vagy leharcolt bérházakban találták magukat.

Lám az utódok, az új SZDSZ-esek megadóztatnák az üresen álló lakások tulajdonosait Budapesten, legalábbis a Momentum főpolgármester-jelöltjének ez a szándéka, ha győzne. A terhet lakatlansági adónak nevezte el Kerpel-Fronius Gábor, aki szerint ez ösztönözné a tulajdonosokat arra, hogy adják ki ingatlanjukat, amivel az albérletárak is csökkennének. A volt SZDSZ-es politikus a Hírtv kérdésére azt mondta: az sem érdekli, hogy az új adóval valakit magára haragít.

Ez csak a kezdet.

A Rákosi-korszakban is először azt ígérték, hogy csak azokat a gyárakat, üzemeket államosítják, akik húsznál több munkást foglalkoztatnak. Hazugság, hitegetés volt az egész, mert az összes akkori vállalkozótól elvettek mindent, még a két cipésszel, két kereskedővel, vagy két hentessel dolgozó boltokat is.

A kommunisták az erőszakot megelőzően mindig ígérgettek.

Azt is ígérték, hogy akinek három szobánál kisebb családi háza van, attól nem veszik el a házát. Ha jó helyen volt elvették, s hűséges elvtársakat költöztettek be. De sokan emlékeznek a társbérletre, amikor is nagyobb öröklakásokba a tulajdonos ellenkezése ellenére két-három családot is beköltöztettek. Így volt teljes a kommunizmus: „...ami a tied az az enyém, ami az enyém ahhoz semmi közöd”.

Kerpel-Fronius Gábor liberál-momentumos főpolgármester-aspiráns is más f-val verné a csalánt. Miért nem ajánlja fel a hajléktalanoknak, a lakás nélkülieknek a saját ingatlanát? Így valóban egyszerűbb: a már agyon adóztatott, kifizetett, megdolgozott lakásokkal majd az új fővárosi vezetés rendelkezne.

Kerpel is az irigyekre, a haszonlesőkre, a dologtalanokra számít majd a szavazáskor.

Azért reméljük, hogy a józanság ma a többséget jellemzi, és nem akarják visszafordítani a történelem kerekét hetven évvel.

Ennél merészebb ígéretekkel hülyíti híveit Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, aki megválasztása esetén az 500 millió forint feletti budapesti ingatlanokat megadóztatná, és az ebből befolyó összeg egy szociális bérlakás alapba folyna be. Azt tudjuk, Karácsony arról hirhedt, hogy zuglói polgármesterként a parkolásokért, a parkoló automatáival együtt napi egy millió forint kárt okoz a kerületnek. Azon túl szerinte nem nácizmus, hogy Gyöngyösi Márton Jobbikos képviselő listázta volna a zsidó képviselőket. Nos, Karácsony Gergely most mások vagyonába turkálna. Pedig tudnia kellene ennek a politikailag képzetlen, érzéketlen önjelöltnek, hogy egy saját erőből felépített házat építés közben is az állam ezer módon megadóztatja, azon felül az önkormányzatok az ingatlanokra nagyságától függően adót vet ki. Még hány bőrt szeretne lehúzni az emberekről Karácsony főpolgármester-jelölt, ez a mérhetetlenül öntelt, hiú, szakmailag alkalmatlan figura?

A munkakerülő, dologtalan, tanulatlan rétegre mindig is vajaztak a szocialisták és a liberális SZDSZ.

Nem a munkahelyteremtés volt a gondjuk, hanem a segélyek kifizetése. Ezzel lebénítottak egy társadalmi réteget, lezárták előlük a kitőrés, a fejlődés útját, és sokan úgy vélték, hogy lehet úgy is élni, hogy nem kell dolgozni. Ennek vetett véget 2010-ben a jobboldali, keresztény, nemzeti fordulat, melynek politikája a munkahelyteremtéssel együtt szociálisabb, emberközpontúbb ma már, mint bármelyik balliberális kormány tevékenysége.

Emlékeztetnék a 2018-as országgyűlési választások előtti balliberális ígéretekre.

Harsogták, hogy megadóztatnák a leggazdagabbakat. A Párbeszéd javaslata az volt, hogy a 100 millió forint feletti vagyonokból csippentene le 1-1 százalékot azért, hogy tegyenek az elszabaduló egyenlőtlenségek és a túlzott vagyoni különbségek ellen. Másképp fogalmazva: megteremtenék annak a jogi kereteit, hogy a felső tízezer visszajuttasson valamicskét a vagyonából a társadalomnak, amelynek a meggazdagodását köszönheti. Ezen kívül a kis párt a kormánynak örökösödési, offshore-és földesúradó kivetését is ajánlja, valamint a nagyvállalati adókedvezmények eltörlését és azt, hogy adóval büntessék a spekulatív pénzmozgásokat. Gondoltak a kormányváltás utáni időkre is: a túlárazott, lemutyizott beszerzések haszonélvezőit bíróság elé állítanák és vagyonelkobzással is büntetnék. Ez volt a duma.

A lényeg: a balliberálisok nem munkával, tanulással, fejlesztésekkel, versenyeztetéssel, támogatásokkal segítené az alsóbb néprétegek felemelkedését, hanem ismét mások vagyonának felosztásával, segélyekkel oldaná meg a problémákat. Ismét feljelentésekre buzdítanák a lakosságot (például Karácsony Gergely), hogy akinek értékes ingatlana van, azt jelentsék az önkormányzatoknak vagy a főpolgármesternek.

A fenyegetőzés is megmaradt a kelléktárukba.

De mihez is értenének? Kálmán Olga a „Ner lovagok” megadóztatását is megígérte, valamint a Fidesz maffia felelősségre vonását. Sőt azt is, hogy ingyen utazhatnak a BKV járatain a fiatalok, tizennyolc éves korukig. Akárcsak Horn Gyula, aki a nyugdíjasokat utaztatta volna repülőgéppel ingyen. Még a csillagokat is lehoznák az égből az ígéret özönnel csakhogy hatalomba kerülhessenek.

Ezeknek a fővároshoz semmi közük.

Nem érzik, nem értik hogyan működik Budapest. Most működik, nem úgy mint a Demszky-korszakban. Gondoljunk csak a 4-es metró megépítésének kálváriájára és a több mint 4 milliárd forint eltűnésére. A Combino villamosok hónapokig tartó beüzemelésére, az Országház állvány erdeire, a kutyagumis Budapestre.

Na, ennyit tudnak ők, tönkretesznek mindent, majd maguk helyett másokra mutogatnak, hogy a társadalom tagjait egymás ellen uszítsák.

S még egyben kitűnőek: a mások által megtermelt javak eltüntetésében, elherdálásában és szétosztásában. Stílusuk az egykori ÁVH módszereire emlékeztett. A „Fiókák” meg is valósítanák, ha közel kerülnének a kormánykerékhez.