Bolsevik tudatú pedagógusok
Az utóbbi időben egyre több jelzés érkezik arról, hogy egyes tanárok tanítás helyett politizálnak. Ami nem is lenne baj, ha ezt iskolán kívül tennék, vagy elhagynák a pedagógusi életpályát. De nem ez történik. Mintha nem lett volna rendszerváltás, ahol is az első szabadon választott parlament legfontosabb törvényei a többi között arról szóltak, hogy a munkahelyen, a rendőrségnél, a katonaságnál, vagy az iskolákban, az ifjúság nevelése közben, tilos a kötelmi és függelmi viszonyokkal visszaélve politikai agitációt folytatni.
Én csak csodálkoztam, amikor egy Pukli István nevezetű gimnáziumi igazgató (Zuglói Teleki Blanka Gimnázium) nyílt támadást intézett az Orbán-kormány ellen a szabad oktatásért. Élére állt a Tanítanék Mozgalomnak és kockás ingben lázította a tanulóit, hogy vele együtt vonuljanak az utcára. Milyen tanár lehetett ez?
Ezt a pedagógiára nézve veszélyes, fertőző egyedet páros lábbal ki kellett volna rúgni!
A hatalom azonban türelmes volt. A Pukli-jelenség eljutott Brüsszelig is. Volt miért újra belerúgni Magyarországba. Milyen kárt okozhatott ez az ember, MSZP politikusként, ameddig igazgató volt? Aztán nagy nehezen elhagyta a pályát, igaz csak rövid időre, mert közben migránsok mellett is demonstrált. Aztán most állítólag egy általános iskolában tanít. De vajon mit? Van ideje tanítani? Az ilyen áltanárokat örökre el kellene tiltani a pályától. De hát liberáliséknál mekkora sikoltozás lenne.
Mostanában újra feltűntek az önjelölt, agresszív politikus tanárok. Erre Vajda Miklós, a Karc FM, Paláver műsor állandó résztvevője hívta fel a figyelmemet. Egy budai gimnázium tanulói és szülei panaszkodtak, hogy egyes tanárok politikai nyomás alá helyeztek olyan tanulókat, akikről tudták, hogy a Fidesszel szimpatizálnak. Olvassunk el egy levélváltást, amit Vajda Miklós kezdeményezett. Ime:
„Bodor Eszter, Intézményvezető részére.A Kosztolányi Dezső Gimnáziumban (1012, Budapest, Attila út 135-137) az Európai Uniós választások előtt egyes tanárok a szavazati joggal rendelkező diákokat arra akarták rávenni, hogy feltétlenül a Momentum jelöltjeire szavazzanak. Ennek érdekében burkolt fenyegetést is megfogalmaztak a diákok felé. Túl azon, hogy mindezt felháborítónak tartom, választ várok az alábbi kérdéseimre: Hogyan fér össze az iskola honlapján hirdetett elveivel és az iskola jelmondatával ez a magatartás a tanárok részéről? (»Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható… Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán…« – Kosztolányi Dezső.)Milyen jogon szólnak bele a tanárok a diákok politikai meggyőződésébe? Mindezt az iskola vezetése hogyan egyezteti össze a demokrácia alapelveivel? Ez a sunyi politikai nyomásgyakorlás a diákokra, az iskola vezetésének (vagy a felügyeleti szervnek) a központi utasítása volt, vagy egyes tanárok magán kezdeményezése? Ezt a tanári magatartást hogyan egyeztetik össze az iskola honlapján is feltüntetett 2011 évi CXC törvény 3 §3 bekezdésével? Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy ez a felháborító tanári magatartás a jövőben ne forduljon elő?”
Vajda Miklós a következő választ kapta a gimnázium egyik vezetőjétől:
„Tisztelt Vajda Miklós!A Kosztolányi Dezső Gimnáziummal kapcsolatos elektronikus úton érkezett panaszos levelét megkaptuk, a jelzett panasz kivizsgálását megkezdtük.Kérem, hogy írásban nyilatkozni szíveskedjen, hogy a kapcsolattartást elektronikus úton kéri, s ha igen milyen email címen, vagy postai úton kéri azt.Kérem jelezze azt is, hogy melyik tanuló szülője, s gyermekét a panasz mennyiben érintette.Írásbeli nyilatkozatának eredeti aláírt példányát legyen kedves a Tankerületbe eljuttatni.Tisztelettel:Dr. Kalina KatalinSzakmai igazgatóhelyettesKözép-Budai Tankerületi Központ”
Így állunk tehát. A szakmai igazgatóhelyettes nem ajánl fel egy személyes beszélgetést Vajda Miklósnak, inkább kutakodik, hogy vajon melyik tanulónak, szülőnek van baja az iskolával?
Aztán majd adott időben elverik a port rajtuk.
Miközben konkrét információink vannak arról, hogy néhány tanár a végsőkig is elmegy. Például Halloween-partyt rendeztek, ahová momentumos politikust hívtak eszmecserére. A történelem órán a tanár a magyarok honfoglalását degradálta, a magyar törzseket rabló, tolvaj bandának nevezte. Az osztályon belül folyik a nyílt politikai propaganda, a gyerekeket megfélemlítik, a tanár kitűzi a mellére az O1G jelvényt, uszít az állami oktatási rendszer ellen, a skandináv-módszert dicsőíti. Az órákon, például március 15-én egyes pedagógus nemzeti hőseinket nevetségessé teszi, a Gulág emléknapot szabotálja.
Kik ezek a politikai tanáraktivisták, akik az oktatási és nevelés szentélyében garázdálkodhatnak? Kik ezek, akik gyerekeinket, unokáinkat félretájékoztatják és a balliberális nevelési elveket rájuk erőltetik. Meddig terjedhet a tanszabadság? Nem kellene talán ezeket kivizsgálni?
Az én korosztályom a Rákosi és a Kádár-féle diktatúra oktatási-nevelési rendszerében nőtt fel. Szerencsére nem hülyültünk el teljesen. Mindig voltak tanáraink, akik nyílt politizálás helyett (azonnal lecsukták volna őket) a magyar nemzet nagyjainak példáin keresztül erősítették bennünk magyarságunkat, a szabadság vágyat. Ilyen volt például Urbán tanár úr, Vasbányai (Zebi) tanár úr a József Attila Gimnáziumban. Amikor Gárdonyi Gézát, Ady Endrét vagy József Attilát tanította Zebi, akkor megértettük mi a diktatúra, az idegen megszállás, az embertelenség lényege. Ezek az újdonsült tanár-félék műveletlenségük okán képtelenek lennének ilyesfajta üzenetekre. Ők nyíltan kimondják, hogy nemzetellenesek, gyűlölik, ami magyar, ami Magyarország.
No, ez itt baj. Az oktatásban rendet kell teremteni, az általános iskolától, a gimnáziumoktól, az ELTE Bölcsész Karától egyes vidéki egyetemekig, mindenhol. A nemzeti nevelés, az oktatás nem vicc. Ott politikának nincs helye. Amelyik pedagógus ezt nem tudja elfogadni, annak nem kell tanítani.
Újabb levelet kaptunk nemrégiben egy szülőtől. Igen tanulságos.
„Azt mondja a 8. osztályos gyerek, hogy Dani bá’, a történelem tanár, az antiszemitizmusról beszélt egész órán, megemlítve, hogy személy szerint maga is zsidó és a jobb megértés érdekében példaként Soros György zsidó származását hozta fel, közölve, hogy aki Soros Györgyről rosszat mond az antiszemita. Ezzel leantiszemitázta a fél országot, a törvényes magyar kormányt és engem is. Dani bá’ azonban minden történelem órát arra használ fel, hogy a neki kiszolgáltatott gyerekeknek politikai agitációt folytasson, kifejezetten lélekmérgezés célzattal. Amikor a propaganda politikai kifejezés mibenlétét magyarázta, akkor az Orbán kormány kártékony, hazug nyilatkozataival azonosította a propaganda fogalmának lényegét. Sőt, már odáig jutott, hogy az egyik legutóbbi történelem órán – az országban dúló diktatúrára tekintettel – azt javasolta a kiskorú tanulóknak, hogy aki teheti, vegyen egy minél messzebbre szóló repülőjegyet és véglegesen hagyja el ezt az országot. Ekkor azt is megkérdezte a gyerekektől, hogy otthon, a családban szoktak-e politikai kérdésekről beszélgetni, mire az egyik fiú azt mondta, hogy a szüleinek tetszik Orbán Viktor. A tanár úr erre gúnyosan felkacagott.Felesleges tovább sorolni a buzgó politikai agitátor pedagógus jogellenes ténykedését, de nem nehéz elképzelni, hogy mekkora károkat okoz a tizenéves tanulók gyanútlan lelkében, tudatában. Mit tehet ilyenkor a szülő?Mit csinál a szülő, aki ilyenekről értesül az általános iskolás gyermekétől? Először is felháborodik, de azután elgondolkodik, hogy árt-e a gyermekének, ha szóvá teszi a tanárnál, az osztályfőnöknél, vagy az iskola igazgatójánál a történelem tanár illegális politikai propaganda ténykedését. Ha kifogást emel a tanár úr bolsevik agitációja ellen, vajon milyen eredménye lesz? Egyáltalán fog-e változni bármi, vagy csak bajba sodorja a gyermekét, kitéve Dani bá’, netán az osztályfőnök, vagy az igazgató esetleges bosszújának?Kevesen tudják, hogy az iskolában tanító pedagógusok munkáltatója lényegében az országos területi szervezetként működő Tankerületi Központok, amelyek az adott iskolákba kinevezi, illetve felmenti a pedagógusokat. A szülő tehát nincs teljesen kiszolgáltatva a gyermeke iskolájában ténykedő tanároknak, igazgatónak, mert egy tanár jogellenes, munkaköri kötelezettségét sértő tevékenysége miatt panaszt tehet az illetékes Tankerületi Központnak (Budapesten három ilyen van: az Észak- Budapesti Tankerületi Központ, a Bel-Pesti Tankerületi Központ és a Közép-Pesti Tankerületi Központ).Esetünkben a Szülő panaszt is tett a Bel-Pesti Tankerületi Központnál Dani bá’ jogellenes iskolai politikai ténykedése miatt. A Tankerületi Központ megvizsgálta a panaszt, majd arról tájékoztatta a szülőt, hogy az iskola igazgatója felhívta a történelem tanár figyelmét, hogy a tanórákon tartózkodjon a politikai vélemény nyilvánításoktól , illetve a politikai ismereteket tárgyilagosan, többoldalúan mutassa be a tanulóknak. Dani bá’ pedig ígéretet tett arra, hogy a jövőben jobban fog figyelni arra, hogy pontosabban, precízebben, a gyerekek életkorának megfelelően fogalmazzon.A Szülő nem volt megelégedve a Tankerületi Központ válaszával és közölte a Központtal, hogy a tanár úr ígérete és az igazgató figyelmeztetése semmit sem ér. Dani bá’ ígérete arcátlan cinizmus, mert a tanár úr egyáltalán nem butaságból, vagy figyelmetlenségből beszél ostobaságokat a tanórákon, a tantárgy oktatása helyett, amit ezután is háborítatlanul folytathat, de most már a Tankerületi Központ tudtával.Hozzátéve, hogy így már érthető, miért is virít az iskola bejárata előtti járdaszakaszon (szeptember eleje óta háborítatlanul) a »civil aktivisták« által odapingált szöveg, miszerint »NEM A FIDESZ A FŐNÖK A TANTEREMBEN«. Erre Dani bá’ tanár úr a cáfolhatatlan, élő példa. Húsz éves fiam a Budapesti Rendészeti Szakgimnázium tanulójaként panaszolta, hogy a 2018. évi ogy. képviselő választás előtti kampány időszakban a közlekedésrendészeti tanáruk (egy rendőr őrnagy) a közlekedésrendészeti órákon, a szaktantárgy oktatása helyett, heteken keresztül csak a Fideszt és Orbán Viktort pocskondiázta.”
Az jó, hogy manapság mindenki kifejtheti szabadon a véleményét. Nem kell tartani besugóktól és súlyos következményektől. De a fiatalok oktatása, nevelése közügy. A politikát az iskola falain kívül kell tartani. Nem válhat egyetlen párt martalékává a fiatalság, nem szolgáltathatjuk ki agresszív, liberális- bolsevik tudatú pedagógusok kénye-kedvének a tanulók tízezreit. Véget kell vetni a kívülről jövő kommunista zavarkeltésnek és agitációnak, akár a törvény erejével is.
