Keresztény szabadság

Milyen gyönyörű kifejezés is ez! Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök mondta ezt a 30. tusványosi találkozón, hogy igenis keresztény szabadság kell Magyarországon, és ha lehet, Európában.

Végigszaladt bennem az elmúlt csaknem hetvenöt év magyar történelme. Az a véres és kegyetlen küzdelem, amit a magyar polgári pártok és a keresztény egyházak folytattak 1945-től, Kovács Béla, Varga Béla és Nagy Ferenc kisgazdapárti politikusok, Kéthly Anna szociáldemokrata, Barankovics István néppárti, Kovács Imre parasztpárti politikusok és Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek, Ordass Lajos evangélikus püspök és Ravasz László református püspök részvételével. Ők csak tetteikkel fémjelezték, több millió magyar támogatóval együtt, hogy nem akarnak engedni a kommunizmus és a liberalizmus nemzetpusztító eszméinek, akaratának.

Ennek az ideológiai harcnak a kommunista diktatúra évtizedeiben sok tízezer magyar áldozata volt.

Ezért gyönyörű ez a kifejezés, hogy keresztény szabadság, mert ezt a keresztény szabadságot szovjet segítséggel elvették erőszakkal a magyaroktól 1948 június 12-én, amikor a Magyar Szociáldemokrata Párt egyesült a Magyar Kommunista Párttal Magyar Dolgozók Pártja néven, Rákosi Mátyás vezetésével. Attól kezdve nemcsak a hitélet szabadságát vették el az emberektől, hanem elvették, szétverték a magyar jogállamiságot, a magyar szabadságot, s elvették a magyar kultúra, a magyar hagyományok, a független magyar történelem ápolásának is a jogát.

Nem véletlenül ideges a mai balliberális ellenzék – az egykori bolsevisták, marxisták, liberálisok szellemi és vérszerinti utódai –, amikor ezt a kifejezést hallják, hogy keresztény szabadság, kereszténydemokrata állam, avagy illiberális politika. Például Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök erre így reagált blogjában Orbán tusnádfürdői beszédére: Szabadság vagy Orbán. Egyre gyengébbek, hazugabbak az érveik.

Szabadság és Orbán! Szerintem ez a pontos megjelölés!

Jelen pillanatban nincs még egy személy Orbánon kívül, aki garantálná a szabadságot Magyarországon. Igen, a négy kormányzati ciklus bizonyítja, hogy a Fidesz-KDNP irányította magyar kormányzat, törvényhozás és az egész államapparátus minden erővel biztosítani akarta, akarja a magyarságnak a függetlenséget, a szabadságot, a jogállamiságot, az új alkotmánnyal a másfélezer éves történelmi hagyományok ápolását, az ezer éves keresztény kultúra továbbélését, a szabad hitéletet, és a gazdaság megerősítésével akarja megalapozni több millió család fennmaradását, továbbfejlődését, a nemzet építkezését.

Na, ez a keresztény szabadság!

Nem hittem volna ötven, hatvan évvel ezelőtt, hogy a liberalizmus egyszer szitokszó lesz. Köszönjük meg a Szabad Kezdeményezések Hálózatának és a belőle kifejlődött, egykori Szabad Demokrata Szövetségnek, tagjainak (a többi között Kis Jánosnak, Pető Ivánnak, Tamás Gáspár Miklósnak, Kuncze Gábornak, Eörsi Istvánnak, Konrád Györgynek, Heller Ágnesnek stb.), hogy ezt a nemes hagyományt, a liberalizmust, a szabadelvűséget besározták.

Korábban akkora történelmi személyiségek képviselték a magyar szabadelvűséget, mint Kölcsey Ferenc, a nemzeti Himnusz költője, Petőfi Sándor, a világirodalom egyik legnagyobb költője, Kossuth Lajos, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörölhetetlen vezére, Széchenyi István, a „legnagyobb magyar”, Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Eötvös József, a magyar oktatás legnagyobb reformere, és folytathatnánk a sort. Az ő liberalizmusuk az ősi, nemzeti, keresztény hagyományokra épült szervesen.

Hogyan mocskolhatták be ezeket az értékeket a magyarul beszélő, de nem magyarként érző emberek?

Megfordulnának sírjukban, ha tudnák, hogy kik veszik szájukra az egykori nagy magyar szabadelvűeket, és akik egyúttal ugyanazok, akik percenként feljelentik külföldön Magyarországot.

A helyzet az, hogy ma az a politikai réteg, az az értelmiség, a széles középosztály és számtalan más támogató képviseli a valódi szabadelvűséget, melynek fundamentuma – a XIX. századi nagyjainkhoz hasonlóan – a történelmi gyökerek, az ezeréves keresztény hagyományok, a csaknem kétszáz éves polgári szabadság és a függetlenség igenlése, amit Árpád fejedelemtől, Szent Istvántól, Nagy Lajostól, Hunyadiaktól, Rákóczin át Kossuth Lajosig, majd Andrássy Gyulán, Tisza Istvántól, Bethlen Istvánon keresztül a mai rendszerváltókig ismerünk. A szabadelvűséget, annak valódi tartalmát a szabadság és az ország függetlenségének elárulóinak nem adjuk oda.

Ez a miénk, a nemzetieké és a keresztényeké!

A 19. század eleji Magyarországon kibontakozó nemzeti liberalizmus igazi táptalaja a saját nemzeti kultúra volt, célja pedig ennek független politikai kibontakoztatása, a nemzeti értékrendnek az európai szabadelvűség nemes tradícióihoz igazodó megfogalmazásával. A nemzeti liberalizmus egyszerre kívánta eltörölni a rendi kötöttségeket, és elősegíteni egy politikailag szabadabb nemzet virágzását. Az egyénekre vonatkozó kötöttségek mellett egyre inkább a nemzeti függetlenség princípiuma került a középpontba, mely folyamat végül az 1848-as politikai forradalmakhoz vezetett Európában.

Magyarország a XIX. század végén és a XX. század elején Európa egyik leghaladóbb, legliberálisabb, legkeresztényibb állama volt Európában. A nemzetiségek szabadon használhatták nyelvüket, iskoláik, kulturális központjaik voltak, politikailag szervezkedhettek és a magyar parlamentben részesei voltak a törvényhozásnak. Ebben az időszakban telepedhettek le a Kárpát-medencében az üldözött zsidók Galíciából és más térségekből. Lehetőséget kaptak az újrakezdéshez, az élethez, a gyarapodáshoz.

Melyik más állam cselekedett még hasonlóan Európában? Egyik sem!

Ez volt a valódi liberalizmus, a valódi szolidarítás, a valódi jogállamiság, ami abban az időben a magyar királyságban zajlott. Ezt folyamatosan elfelejtik. Történelemkönyveinknek a többi között erről is kellene szólnia.

Ezért volt nagy hazugság Trianon, amikor úgymond igazságot akartak szolgáltatni a történelmi Magyarország, azaz az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek. A külföldi antant hatalmaknak – elsősorban Franciaországnak, Nagy-Britanniának, Oroszországnak – nem kellett Közép-Európában egy katonailag és gazdaságilag erős ország. S ez volt Magyarország. Nem volt érdekük egy virágzó Közép-Európai állam, ezért kellett szétszedni darabokra bármi áron. Nem számított, hogy az ezer éves királyság kétharmadát és a magyar származású lakosság több mint a felét elszakították az anyaországtól. Ennek folytatása finomabb eszközökkel a mai európai politika.

Ezért történelmi érdeme Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, hogy egyben tartja az elszakított országrészek magyarságát és a világ különböző részein élő magyarokat. S ezt, az állítólag megváltozott bolsevista, kozmopolita, internacionalista liberalizmussal, nem tudná megtenni.

Magyarországon létrejött egy illiberális állam, egy valódi állam és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam

– jelentette ki Tusnádon Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök előadásában rámutatott: az a tétel, hogy minden demokrácia szükségszerűen liberális és a kereszténydemokráciának liberálisnak kell lennie, egész egyszerűen nem igaz. Azt is hozzátette: a liberális demokrácia addig volt életképes, amíg a keresztény alapjait el nem hagyta. Addig, amíg a személyes szabadságot és a tulajdont védte, jótékony hatással volt az emberiségre. Amikor elkezdte felszámolni azokat a kötelékeket, amelyek az embert a valósághoz élethez kötik, megkérdőjelezte a nemi identitást, leértékelte a vallási identitást, fölöslegesnek minősítette a nemzeti kötődést, tartalma radikálisan megváltozott – fejtette ki a miniszterelnök, aki kiemelte: a mögöttünk hagyott 20, 30 évnek Európában ez a korszelleme. Orbán Viktor beszélt arról is, hogy amikor támadják, kritizálják őket a liberális demokrácia hívei, akkor nem vitatkoznak, hanem a gyűlölet szól a bírálókból.

Nem egyszerű. Azok gyűlölködnek, akik a múlt század kilencvenes éveiben a „Tégy a gyűlölet ellen!” mozgalmat elindították.

Az SZDSZ állt ennek az élére. Már akkor lehetett tudni, hogy ez az egész hazugság, félrevezetés volt. Hiszen pont ők, a liberális Kornis Mihály író mondta ki, egyben leleplezve magát, a kortárs liberalizmus krédóját: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” Vagyis szó sem lehet vitáról, nézetek egyeztetéséről, mivel mindent felülír a gyűlölet.

Bocsánat, ennek mi a köze van a szabadelvűséghez?

Orbán Viktor nagyívű filozófiai magyarázata szerint az illiberális politika értelme nem más, mint a keresztény szabadság. A miniszterelnök kijelentette: a keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek. S úgy gondolom ez a lényeg. Orbán, mint szokott, messze lát, mert ezt szögezte le: „az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”. Megjegyezte: „a pálya ugyan feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, és keresztény szabadságként foglalhatunk össze”.

Hozzátenném, hogy bár Magyarország látszólag egy idegen test Európában, mégis több mint ezer éves keresztény történelme jogán a magyar, a legeurópaibb nemzet Európában. Politikai cselekvéseink évszázadok óta minket igazolnak. Amikor bennünket igaztalanul bántanak, tessék ezt figyelembe venni!