Szelíd motorosok?

Kupa Mihály, az új párt elnöke kijelentette, hogy a Centrum – teljes nevén Centrum-Békejobb-HOM-Kereszténydemokrata-Zöld Demokrata Összefogás Magyarországért – nem választási párt. Az egyesülést hosszú távon szeretnék működtetni, nemcsak az országgyűlési és az önkormányzati választásokon, hanem azon túl is. Kupa hangsúlyozta, hogy meg kívánják állítani azt a magyar demokráciára nézve – álláspontjuk szerint – hátrányos folyamatot, hogy a politikai élet két nagy párt kizárólagos akaratának függvénye legyen.

Aztán a választások után szétesett a Kupa Mihály nevével fémjelzett Centrum: a Harmadik Oldal Magyarországért, a Magyar Demokrata Néppárt és a Zöld Demokraták ugyanis 2004. december 31-vel kiléptek a pártszövetségből.

De miről volt itt szó valójában?

Kupa Mihály, az Antall-kormány volt pénzügyminisztere, a látszólag konzervatív, keresztény elkötelezettségű politikus hirtelen a porondra lépett, hogy megossza a jobboldalt. A csaknem négyszázalékos választási eredményével sikerült a Fidesz-KDNP-t a győzelemtől megfosztani és az MSZP-SZDSZ kormányt alakíthatott Medgyessy Péter vezetésével.

Régi, ócska trükk. Csinálj egy választási pártot, téveszd meg politikai programoddal az embereket és az útban lévő politikai erőt le lehet söpörni.

Az álkonzervatív Kupa erre adta a nevét. Hogy miért? Pénzért, hiúságért vagy mert fogva volt – nem tudni. Az biztos, nem a hatalomért tette, mert hamar eltűnt a politika süllyesztőjében. A mór megtette kötelességét. A következményei ismertek: a jól prosperáló első Fidesz-kormányt váltotta a mindent felszámoló, pénzügyi és morális csőd felé vezető Medgyessy-Gyurcsány-, majd Bajnai-kormány.

Hasonló húzást csinált 2010-ben az országgyűlési választások előtt Dávid Ibolya, az MDF elnöke. A cél a jobboldal szétverése volt, ami majdnem sikerült. Előzőleg sikerült az MDF alapító atyáit kizárni a pártból, és folyamatosan az MSZP-vel szavazni az országgyűlésben, miközben konzervatív, nemzeti és keresztény frázisokat pufogtatott. Aztán, aki addig nem ébredt fel, annak akkor nyílt ki a szeme, amikor az MDF és személyes tanácsadójának nevezte ki a balliberális Political Capital igazgatóját, Somogyi Zoltánt. Somogyi hangoztatta, hogy az intézete konzervatív értékeket vall, de akkor lepleződtek le, amikor kirobbant a lehallgatási ügy, és abban, így vagy úgy, benne volt Somogyi is. Mégis, az MDF sorsára az tette a végső pontot, hogy Bokros Lajost, az ex- szocialista pénzügyminisztert, a Bokros-csomag névadóját és kiötlőjét küldte ki az MDF az Európai Unióba. Innen már nem volt visszaút, lehetett papolni nemzeti érzelmű pártról, senki sem hitte már el. A 2010-es országgyűlési választások idején Dávid Ibolya MDF-je messze került a bejutási küszöbtől.

Igen, a választók nem díjazzák az árulást.

Egyszóval a rendszerváltás óta, a választások előtt időről-időre felbukkannak megtévesztő pártszövetségek – ez csak a balliberális oldalra jellemző –, hogy az embereknek úgy adják elő magukat, mintha konzervatív, nemzeti párt lennének. A második kétharmados Fidesz-KDNP kormány megalakulása óta (2010) ez a trükközés eddig nem sikerült.

Most megint próbálkoznak. Megtévesztésül bevetnek régi MDF-es és fideszes minisztereket, mint például Bod Péter Ákost, az egykori ipari-és kereskedelmi minisztert, Chikán Attilát, fideszes gazdasági minisztert, Jeszenszky Gézát, a volt külügyminisztert vagy Pálinkás Józsefet, a volt oktatási minisztert és nyugdíjazott egyházi méltóságot, Beer Miklós egykori váci püspököt.

A báránybőrbe bújt farkasok sajnos nem a magyar nemzet érdekeit képviselik.

Szelíd motorosoknak látszanak, de mégsem azok. Hiszen együtt prédikálnak az egykori SZDSZ-esekkel, a CEU tanáraival, elkötelezett, külföldről pénzelt neoliberálisokkal és egyéb, kétes politikai múltú figurákkal. Holott a jobboldal hosszú ideig nem engedte el a kezüket. Bod Péter Ákos a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, Pálinkás Józsefet a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották, Jeszenszky Géza a Fidesz szolgálatában volt washingtoni, majd oslói nagykövetként.

Nos, a hála nem politikai kategória.

Tavaly szintén hangzatos nevekkel, jelölésekkel alakult meg a Mindenki Magyarországa (MMM) mozgalom, melynek fő célja, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon minden településen egy, számukra hiteles polgármester-jelölt és őt támogató képviselőjelöltek nyerjék el a helyi közösségek bizalmát.

A mozgalmat Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely ellenzéki polgármestere alapította. 2018. november 10-én jegyezték be egyesületi formában. Székhelye a szervezet bejegyzésében segédkező Magyar György ügyvéd irodája. Magyar György több mint egy évtizede akar a politika véráramába bekerülni, de mindig kudarcot vall. Az emberek tudják róla, hogy komcsi, a nemzeti érzelmű emberek ádáz ellensége, és ő is ott járatja le Magyarországot, ahol csak tudja. Egyszóval, érzésem szerint neki most sem fog babér teremni. Nem tiszta gondolkodású ember, sok benne a hátsó szándék. Nem beszélve elvtársáról, Márki-Zay Péterről. Ő egy különlegesen sötét ember. Amerikából jött, nem tudjuk kik és mire képezték ki. Egyet tudunk, hogy az emberek átverésével lett Hódmezővásárhely polgármestere. A virágzó városból egy eladósodott csődtömeget hozott létre, őt nem érdekli a vidék, inkább országos hatalmat akar.

Egy a szerencsénk, kis képességű fazonok ezek, hamar lelepleződnek a hazugságaik és a rejtett vágyaikra fény derül.

Az önkormányzati választások közeledtével felbukkantak az új konzervatívok, akik be akarják adni, hogy ők szeretik csak igazán Magyarországot. Azt mondják új típusú politizálásra van szükség, ami az erkölcsi szempontokat is tiszteletben tartja, viszont nem zárkózik be, és meg tudja szólítani a tizenkét óra munka után hazafelé buszozó munkást. Erre jutottak múlt hét csütörtök délelőtt a Marcali Dispután, a konzervatív értelmiség hagyományossá váló eszmecseréjén. A Bibó István Népfőiskolai Alapítvány szervezésében létrejött találkozón LMP-s és jobbikos politikusok is voltak, ahogy jobboldali történészek, társadalomtudósok, közgazdászok szintén. Házigazdaként a jobbikos Steinmetz Ádám fogadta a résztvevőket. Előadást tartott Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök, Király Miklós jogász és Teplán István közgazdász-szociológus.

A nyugalmazott megyéspüspök előadásának központjában állam és egyház viszonya szerepelt. „Már állami vezetők akarják megmondani, mit jelent kereszténynek lenni” – szónokolt. Szerinte nekik például szólniuk kell akkor is, ha az emberfogalom torzul, és egyesekre másként kezdenek tekinteni, mint a többi emberre. Egy, neki fél évvel ezelőtt e-mailben üzenő polgártársát hozta példaként, aki követelte, hogy valljon színt, egyetért-e Ferenc pápával. Mert ha igen, akkor ő bizony ott hagyja az egyházat. Beer azt válaszolta neki, hogy Ferenc csak azt mondja, ami a hegyi beszédben is szerepel, de a másikat ezzel nem sikerült meggyőznie. Közölte, hogy ő azt nem tudja, mi van a hegyi beszédben, de Ferenc pápa hülyeségeket beszél, az biztos. Beer úgy látja tehát, hogy nagyon is szükség van a hitben elkötelezettek szerepvállalására és arra, hogy ne olyanok határozzák meg, mit jelent kereszténynek lenni, akik adott esetben a kereszténység legfontosabb üzeneteit sem ismerik.

Arról persze nem beszélt Beer püspök, hogy ő is csatlakozott ahhoz az álságos nézethez, hogy a menekülteket – a világ összes menekültjét – be kell fogadni, mert ezt követeli a „keresztényi” szeretet. Ennek gazdasági és etnikai következményeiről persze nem beszélt.

Mert itt nem néhány száz menekült befogadásáról van szó!

A tízmilliós Magyarország képtelen lenne eltartani dolgozni nem akaró százezreket, azon túl, hogy a több mint ezer éves Kárpát-medencei magyarság etnikai térképe is megváltozna. Egy kicsit barnábbak lennénk – mondta cinikusan egy szadeszes megmondó ember. Igen, de hová lenne a keresztény vallás, a haza fogalma, a hagyományok és a magyar nyelv? Püspök úr úgy látszik, elfelejtette, hogy magyar katolikus főpap és a magyar kereszténység, Európa kereszténységével együtt évszázadok óta harcolt az iszlám hódítók és az iszlám vallás ellen.

Más. Mit keres Beer Miklós püspök olyan emberek között, mint Király Miklós, az ELTE jogi karának volt dékánja, aki állítja, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem konzervatív politikát folytat és Orbánék csak az illiberális kifejezést tompítják azzal, hogy a keresztény szabadságra hivatkoznak. Aztán mit keres, megyés püspök uram, a marcali dispután a harmadik felszólalóval, a CEU korábbi rektorhelyettesével, Teplán Istvánnal együtt. Olyan emberrel vállal sorsközösséget, akinek etalon a kádárista, vérkommunista Pándi Pál és E.Fehér Pál.

Visszakívánja a volt bolsevista diktatúrát, fő szereplőivel együtt?

Az is köztudomású, püspök uram, hogy a CEU, Soros Györggyel az élen nyíltan és burkoltan aknamunkát folytat Magyarország ellen. Ezekkel együtt? Végül hogyan tud Beer Miklós Vona Gáborral, a jobbikos Sneider Tamás jobbikos pártelnökkel, a gyülőletbeszédeket tartó Jakab Péterrel szellemi közösséget vállalni, akik zsidóztak, cigányoztak, náci elveket vallottak magukénak.

Ez lenne a keresztényi összefogás?

Az ilyesfajta összefogás a hazátlan, gyökértelen szélsőbaltól a szélsőjobbig csak elvtelen, erkölcstelen alapokon nyughat. Nem értem püspök urat. Az egyház és személy szerint az Ön egyházpolitikai munkájába mikor szólt bele az állam? Mikor mondták meg, hogy miként kell kereszténynek lenni? Úgy tetszik nyilatkozni, mintha visszajött volna az ávos alapú Állami Egyházügyi Hivatal Miklós Imre államtitkár vezetésével. Tessék megnyugodni, a keresztény egyházak, a zsidó és az ortodox egyházak és más vallásúak soha nem voltak ennyire szabadok, függetlenek, mint most.

Ja, hogy az állam támogatja anyagiakkal az egyházakat, ez a baj? Még szerencse, mert akkor nem úgy nézne ki a váci megyéspüspökség épülete és több száz felbecsülhetetlen egyházi műemlék, a kincseivel együtt, mint most.

Én csak annyit mondok, ne tessék megtéveszteni az embereket konzervativizmusával és keresztényi szeretetével az önkormányzati választások hajrájában!