Ahogyan szokta, ezúttal sem adta olcsón a bőrét az Atlético Madrid, amely már a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágójának első negyedórájában ledolgozta háromgólos hátránya nagyobb részét. Ezután viszont jött egy Isco-gól, ami mindent eldöntött, a látványos, lüktető meccs végén a 2–1-es hazai győzelem ellenére a Real jutott be a Juventus elleni döntőbe.
Bár nyilván sohasem lesz annyi szurkolója az Atléticonak mint a városi rivális Real Madridnak, a Barcelonának vagy éppen a Juventusnak, nem véletlenül szereti sok semleges néző ezt a csapatot. Szív, lelkesedés, akarat – a durvaság és a tökéletes taktikai fegyelem mellett ez jellemzi az Atlétit. Az első 3–0-ra elveszített első meccs után sokan leírták őket a Bajnokok Ligája elődöntőjében, de ismét úgy kezdték a rangadót, ahogyan az rájuk jellemző. Fanatikus hittel, óriási energiákat mozgósítva. Tulajdonképpen semmi meglepő sem volt abban, hogy már a meccs elején kétgólos előnybe kerültek, s ezzel a frászt hozták a Realra.
A BL-címvédő együttes ezután felébredt, néha-néha beszorította a hazai csapatot, de összességében valamelyest a semmiből szerezte a mindent eldöntő – és sajnos, a meccsélményt is meghatározó –gólt. Benzemát hárman vették körül, a francia csatár lassúnak, ráérősnek tűnő cseleivel mégis átvert mindenkit az alapvonalnál, s bár beadása után az első lövést még fogta Oblak, Isco közeli próbálkozásánál már nem volt esélye (2–1). Ezzel eldőlt, az persze kisebb csodának tekinthető, hogy végül ennyi maradt az eredmény.
A szünet után is folytatódott a lüktető, élvezetes játék – amibe sok-sok kemény belépő is belefért –, de újabb gól nem esett. C. Ronaldo csak lesgólig (amit a magyar játékvezetői csapattól eltérően a törökök lefújtak…), az Atlético számtalan helyzetig jutott, de a Real továbbjutását már nem veszélyeztette semmi sem. Az Atlético esélye már az első félidő végén elszállt, a három tétovázó védő gyakorlatilag tönkretette azt, amelyet a mérkőzés elején felépítettek. Nem lennénk a helyükben, amikor Simeone edzővel újranézik majd a meccset. Ha valami nem jellemző erre a csapatra, az a kapott gólnál látott méla totojázás.
Ettől függetlenül remek meccset láttunk, csak az igazi izgalmak maradtak el a második félidőben. A Real nyert és ünnepelhet, de magabiztosságra nincs okuk. A játékot és a könnyen zavarba hozható spanyol védelmet látva azt gondoljuk: ennek a BL-döntőnek – csillagok ide vagy oda – a remekül összerakott, tökéletes védekezésre képes Juventus a nagyobb esélyese. Még akkor is, ha Zidane mester egy valamire biztosan megtanította a Realt: győzni.
Fotók: Guardian.co.uk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS