Bitay Márton: Az adu ászok nem a Simicska Lajosoknál, hanem a kisbirtokosok kezében lesznek (PS-interjú!)

A PestiSrácok.hu új, Agrárcsászárok című rovatának tizenkét részes cikksorozatának apropóján, a szocialista zöldbárókról és az újhullámos agrárcsászárokról, az MSZP-s és a fideszes agrárpolitikáról készítettünk interjút Bitay Mártonnal, a Földművelésügyi Minisztérium földekért felelős államtitkárával, aki a beszélgetés során minden gazdasági érdekkörnek elküldte az üzenetét. Kifejtette például, hogy a szocialisták földpolitikáját a Nokiás doboz effektus jellemezte, amikor már tényleg azt hitte a politikai elit, hogy büntetlenül bármit megtehetnek. A politikust az elszámoltatások elmaradásának és elakadásának hátteréről is megkérdeztük, amely kapcsán nyomatékosította, az igazság az ő oldalukon áll, de a bíróságok nem igazságot, hanem ítéletet hirdetnek és sok esetben ez történt. A Simicska Lajossal folytatott kormányzati háborúról elárulta, "azt nem kérhetjük Simicskától, hogy felállva tapsolja, hogy nem őt, hanem a családi gazdaságokat kívánjuk támogatni, neki más az érdeke, nekünk meg az, hogy a családi gazdaságokat erősítsük". Az uniós támadásokról úgy vélekedett, "Magyarországon nagy a brüsszeli nyomás, de Brüsszelnek nincs egyszerű dolga velünk, és nagyon fogjuk a lovat".

Sok politikus, sokszor és sokat emlegette már a szocialisták 2010 előtti földmutyijait, de még senki nem adott egyértelmű választ arra, hogy az akkori kormányok miért a zöldbárókat, a csókosokat és a tőkeerős nagyüzemeket hozták helyzetbe. Létezik olyan válasz, ami megmagyarázza a történteket és rávilágít a 2010 előtti földpolitika mozgatórugójára?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: A szocialistáknak más a társadalomfilozófiájuk. Nekik teljesen más rugóra jár az agyuk, mint nekünk. Nekik az állami föld kezelése a Homo Sovieticus gondolatkörben gyökerezik, miszerint ha földről és agrárpolitikáról van szó, akkor csak a nagyüzem, csak a TSZ, csak az állami gazdaság a működőképes, más kategóriák szóba sem jöhetnek. A szocialistáknak homlokegyenest más a társadalomfilozófiai elképzelésük a világról, mint nekünk, ezért sem mindig értenek minket. Csak hogy egy példát mondjak: Ők a szegényeken mindig segíteni akarnak, mi meg felemelni akarjuk őket. Az MSZP-sek abban szocializálódtak, hogy vannak a társadalmi osztályok, és azok rendben vannak, miközben mi azt mondjuk, hogy nincsenek jól a társadalmi osztályok, mert a középső réteg, amire az egész társadalmat építeni kell, akik gondolkodnak, gyerekeket vállalnak, lépegetni akarnak előre, ez a réteg még mindig szűk. Őket kell erősíteni és támogatni.

Igen, de ha például az agráriumot vesszük, akkor a mezőgazdaságból élő középső réteg a méretéből és teljesítményéből fakadó felső korlát miatt aligha tud majd terméket beszállítani egy élelmiszerlánchoz.

Itt jön az, hogy mire van szüksége a magyar gazdaságnak és Magyarországnak. Arra van szükségünk, hogy a középső réteget, a családi gazdaságokat megerősítsük, akik egy eddig idehaza ismeretlen, új rendszerben, új struktúrában gazdálkodhatnak. Valóban, öt évvel ezelőtt az volt a divat Magyarországon, hogy egy multihoz vagy beszállítasz 40 ezer tonnát, amelyet aztán majd ő elterít az országban, vagy labdába sem rúghattál. Miközben például ha bemegyünk Ausztria bármely kis településén egy SPAR-ba, akkor az tele van helyi termékekkel. Ez a cél itthon is, ez az az új rendszer, amiben nem kell 40 ezer tonna, mert arra a nagyok képesek, akik kiszolgálják a multik igényeit. Ez az a struktúra, amiben mindenki jól jár, és mindenki boldogulhat, fejlődhet. A családi gazdaságok megerősítése a kulcs, amihez két dolog kell: pénz és föld.

A szocialista narratíva ezzel szemben az, hogy szép és jó a családi gazdaságok felemelése, de ezek a kis gazdaságok nem fognak embereket foglalkoztatni vidéken, maximum csak a gyerekeiknek, menyüknek, vejüknek adnak munkát.

Visszakanyarodtunk a filozófiabeli különbségekhez, a Homo Sovieticus-hoz, ahhoz, hogy milyen társadalmat szeretnénk. Olyat, amely reggel 8-tól délután 5-ig munkás, aztán csókolom, vagy olyat, akinek tulajdona van és gazdálkodik. A Homo Sovieticusoknak minden gondolatuk az előbbi körül forog, és ez nem bántás, hanem élethelyzet, tény. Ők mindent attól a kályhától gombolnak, mert abban hittek, hisznek. Azt próbálják velünk elhitetni, hogy a nagyüzemekkel az ország sorsa jobbra fordul.

Csak hogy pontot tegyünk a polémia végére, vegyük az agrárfoglalkoztatási mutatókat. Most, hogy a középső réteg, a kis- közepes és családi gazdaságok felemelése zajlik többen dolgoznak a mezőgazdaságban, mint a korábbi rendszer időszakaiban?

Ez nagyon nehéz. El lehet ezt sütni a politikai kommunikációban és egyébként ül is, mert van relevanciája, de amikor egy rendszert átalakítasz, akkor nem következik belőle, hogy másnaptól annak kézzel fogható, pozitív eredménye lesz. Vegyük csak a Földet a gazdáknak programot. A legtöbben 2013-ban, vagy 2014-ben léptek birtokba, tehát alig egy éve, maximum kettő. Most teljesítik a vállalásokat, amiket tettek. Tőlük még nem várhatom el, hogy vidéken felszívják a munkanélkülieket, mert ez egy hosszabb folyamat. Az az állítás igaz, hogy a családi gazdaságok a gyerekeiket, a szomszédjaikat fogják foglalkoztatni, és nem a fél falunak fognak állást adni, na de ha a faluban van 22 családi gazdaság? Körbe kell nézni, meg kell nézni, Ausztriában milyen a helyzet. Az osztrák paraszt renoméja ma erősebb, mint egy osztrák bankárnak. Az osztrák parasztnak van társadalmi elismertsége, mert nem csak agrárgazdasággal foglalkozik, hanem télen szálláskiadással, nyáron biciklibérléssel, és mellette van 25 tehene, van hozzá uniós támogatása, adnak neki hazai hiteleket, és ami a legjobb: végtermékeket termel. Nem megfeji a tehenet és leadja a tejet, hanem sajtot, túrót, vajat készít belőle. Az egészben pedig az a szenzáció, hogy utána besétál a faluban lévő SPAR-ba, és ott el tudja adni. Nálunk ez hiányzik. Nem tud a termékével piacra jutni, miközben ráadásul a termelők többsége alapanyagot állít elő. A tömegtermelésű alapanyag termelésnek semmi értelme nincsen.

Homo Sovieticus ide, Homo Sovieticus oda, 2010 előtt hogyan lehetett olyan pofátlanságokat elkövetni, hogy állami földeket gyakorlatilag ingyen, néhány forintokért bérelhettek egyesek?

Nagyon érdekes dolog ez. Erre a jó válasz az, hogy nem tudom. Ezek olyan szürreális dolgok, amire nem tud az ember mit mondani. Ez a Nokiás doboz effektus, amikor már tényleg azt hiszi a politikai elit, hogy ők büntetlenül bármit megtehetnek. Az történt, hogy gyerekek, nem számít, írjunk be egy forintot, mert nekünk mindent lehet. A szocialistáknak akkoriban olyan szinten elrugaszkodott a realitás érzéke és a veszélyérzet érzéke, hogy azt el sem lehet mondani, legfeljebb ilyen szerződésekkel lehet szemléltetni.

Földmutyik tucatjai miatt születtek feljelentések, kezdődtek nyomozások, a valódi felelősségre vonás azonban sok esetben elmaradt. Személy szerint Ön elégedett az elszámoltatással?

Egy biztos: Jogállamban élünk, márpedig a jogállamban bizonyítani kell mindent, szándékot, cselekedetet, tényt. Ez ilyen világ. Száz éve, ha a tyúktolvaj kiugrott a kerítésen és belefutott a csendőrbe, akkor ott nem volt bizonyítási eljárás. A tolvaj hiába adta volna elő, hogy szó nincs tyúklopásról, mert csak sétáltatni vitte a szárnyast. Ezzel szemben ma mindent bizonyítani kell, a bíróság pedig nem igazságot, hanem ítéletet hirdet. Sajnos vannak olyan esetek, ahol ez történt. Meglátásom szerint azokban az ügyekben, amelyeket elszámoltatási kormánybiztosként még Budai Gyula indított el, az igazság mindig a mi oldalunkon áll. Ha például valaki józan ésszel górcső alá veszi a Hubertus-ügyet, akkor látnia, éreznie kell, hogy a mögött valaminek történnie kellett, mint ahogy a többi ügyben is. Na de ha nem tudod elkapni a lábon lőtt szarvast, akkor nincs trófea.

Mi a különbség a zöldbárók és az újhullámos agrárbárók között?

Mire gondol?

Az ellenzék és a jelenlegi földpolitika legnagyobb kritikusa, Ángyán József szerint a 2010-es kormányváltás után egy jól körülhatárolható fideszes érdekcsoport ülhette körbe a húsosfazekat.

Az ilyen kijelentések alkalmasak a közvélemény félrevezetésére. Mi a családi gazdaságokat erősítjük és nem a zöld-, vagy agrárbárókat.

Ellenben ha rápillantunk arra a listára, amely tételesen megmutatja, hogy mely cégek, mely agrárvállalkozók tehetik zsebre a legtöbb támogatást Magyarországon, akkor az látszik, hogy Csányi Sándor, Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és Leisztinger Tamás érdekeltségei tarolnak az agrártámogatások kifizetésénél.

Az Ön által felsorolt vállalkozók többségében 2001-ben kapták haszonbérbe azokat a földeket, amelyek után felvehetik, felvehették a támogatást. Tizennégy-tizenöt éve én még a Pázmány Egyetem közösségi helyein töltöttem az időmet. Arról én nem tudok számot adni, hogy ez hogyan és miért történt, de 2010 után végig azt hirdettük, hogy a családi gazdaságokat szeretnénk támogatni. Most még nem tartunk ott, hogy a rendszer alól kirúgjuk a széket, mert ahhoz kell egy másik szék, amire le tudunk ülni. Még ma sem tart ott a magyar agrárgazdaság, hogy a nagyüzemek nélkül mi állva tudjunk maradni. Csányit lehet szeretni, meg utálni is, de ha kirúgom a talajt alóla, akkor holnap bezár a Mizo, ha bezár, akkor ránk ömlik az összes lengyel tejtermék, amely már most is jelen van a boltok polcain. Szóval óvatosan ezzel. Egyébként meg most pont hogy nem a nagyüzemek kapják a földeket, a tények cáfolják azokat, akik azt kiabálják, hogy mi az oligarchákat támogatjuk. A Földet a gazdáknak program 80 százalékában a nyertesek természetes személyek, és a maradék 20 százalék esetében is olyan kft.-k, meg bt.-k nyertek, amelyek tíz éve az adózás miatt alakultak céggé, de egyébként hárman vannak a cégben: apa, lánya, meg a feleség. Csányi, Leisztinger, vagy Simicska nem kaptak 20 éves haszonbérleti jogosultságokat. Olyanok lehetnek, hogy egy-egy évre megbízási szerződéssel kaptak még területeket, de 20 évre nem kaptak. Ráadásuk legyünk korrektek, nézzük már meg, hogy Csányi érdekeltségeihez mennyi agrárgazdasági teljesítmény köthető. Mitől kit féltünk? Nem arról van szó, hogy van egy külföldi multi, aki idejön, lefölözi a hasznot, és elmegy, hanem arról beszélünk, hogy Csányi itt lakik, itt adózik, itt teljesít. A programunk lényege, hogy a családi gazdaságok részaránya az agráriumon belül 80 százalékos legyen, miközben a húsz százalék nagyüzemi. Azokban a programokban, amelyeket mi hívtunk életre mindenhol tartjuk a 80-20-at, de az legalább tíz év, mire az egész rendszer ezt az arányt adja majd vissza.

Simicska azzal fenyegeti az államot, hogy pert indít, ha nem állítják le a földárveréseket.

Pontosítsunk. Simicska nem azt perli, hogy az értékesítést állítsuk le, csak nyomás alá akar helyezni minket. Ő azt akarja perelni, hogy az új tulajdonosok felmondhassák az ő haszonbérleti szerződését, vagy megemelhessék az ő bérleti díját. Ez egyébként szíve joga. Azt nem kérhetjük tőle, hogy felállva tapsolja, hogy nem őt, hanem a családi gazdaságokat kívánjuk támogatni. Ha per lesz, azon szépen végigmegyünk és meglátjuk, hogy a bíróság mit dönt.

Az elmaradt haszna miatt ez egy 65 milliárdos per is lehet. Nem kicsi a tét.

Nem kicsi, de ha oda jutunk, majd meglátjuk, hogy mit dönt a bíróság. Az állam döntött: értékesíti az állami tulajdonú szántóföldi területeit, amelybe Simicska úrnak is beletartoznak a területei. Neki is nyitva áll a kapu, mert ha helyi földműves, akkor meg tudja vásárolni a földet. Nyilván nem tud megvásárolni 10 ezer hektárt, de valamennyit ebből meg is tud venni. A többit meg megveszik a helyi gazdák, aztán Simicska alkudozhat velük. Ez a jogállam. Majd az új tulajdonossal ő megvív.

Nem lennék annak a kisbirtokosnak a helyében, akinek Simicskával kell majd alkudoznia, megvívnia.

Pedig az adu ászok a kisbirtokos kezében lesznek, mert ő lesz a föld tulajdonosa. Még egyszer mondom: Simicska csak nyomás alá próbál helyezni minket, és miután számos médium van a tulajdonában, ezt meg is teszi. Minden hangszeren, ami neki van, azon eljátssza ezt a dalt. Mi ezen nem sértődünk meg, mert ez az érdeke. Nincs harag, de nekünk meg más az érdekünk.

Miért döntött az állam a földértékesítés mellett? Nem jó gazda az állam?

Az összes állami terület 5 százalékát értékesítjük most, summa 350 ezer hektár az, amit megvehetnek a gazdák. Öt százalékról beszélünk, miközben a földműveseknek földre van szükségük.

Véget érnek az állami földértékesítések, ha elmegy a 350 ezer hektár?

Ha az elmegy, akkor véget ér a program. Az ellenzék támadja a földértékesítést, pedig a 350 ezer hektárból 240 ezer hektár 10 hektár alatti terület, amelyet eddig is bérbe adtunk, és amelyekkel kapcsolatban eddig arról vitatkoztunk, hogy ki bérelje és ki ne. A mostani munkának van egy nagyon hasznos állami földtulajdon-portfólió tisztítási része is, miközben nagyon szigorúak a feltételek, a szabályok. Három éve helyben lakó földművesek vehetnek területeket, 20 éves elidegenítési tilalommal, 20 éves terhelési tilalommal, 20 éves állami visszavásárlási joggal.

Sokakat hidegzuhanyként ért, hogy miközben a külföldi földtulajdon ellen harcoltak, most kiderült, 222 külföldi mégis vehet földet.

Az ellenzék erőltette ránk a 222 külföldi földvásárlót, az ő saruk mindez. Megtámadták ugyanis, hogy miért írta elő a kormány, hogy csak magyar állampolgár pályázhat a földekre, és ennek ez lett az eredménye. A passzusunkat a Jobbik az ellenzékkel összefogva támadta meg az Alkotmánybíróságon, s az ügy Brüsszelig szivárgott. A jó hír ugyanakkor az, hogy a földforgalmi törvény alapján a helyben lakót senki nem előzi meg. Toljuk a gazdák alá a lovat, hogy most vegyenek földet, amelyhez hitelt is biztosítunk, természetes személyenként maximum 300 millió forintig, 20 évre, 1,9 százalékos kamattal.

Brüsszelben még a földtörvény is elhasalhat. Felkészültek például arra, hogy az unió deklaráltatja, hogy Magyarországon nem csak az az itt élő 222 külföldi, hanem minden uniós állampolgár vehet majd földet?

Azt azért várjuk meg, hogy ez megtörténik-e, és ha igen, akkor a törvény melyik passzusát hasaltatják el. Mert az egészet az unió sem tudja elkaszálni. A törvény csavaros eszű, olyan az akadálypálya, hogy külföldi soha nem ér célba. Várjunk még ezzel. Ha pedig meg is történik mindez, akkor majd kitalálunk egy B forgatókönyvet, ami majd megint nem fog tetszeni, de megint eltart, mire megváltoztatják. Brüsszelnek nincs egyszerű dolga velünk, s ugyan nagy a nyomás rajtunk, de mi meg fogjuk a lovat.

Mi a garancia arra, hogy a mostani földvásárlók közé nem keverednek olyan külföldiek által felbérelt strómanok, akik már most a megbízójuk pénzén, a megbízójuknak vesznek földet, amely 20 év múlva a külföldi nevére kerül?

A bökkenők jelentik a garanciát. A pénzt legálisan nem tudja adni a külföldi, csak zsebbe tudja tenni. Ezt pedig zsebszerződésnek hívjuk, amit ugye a Büntető törvénykönyv drákói szigorral büntet. Ettől persze még előfordulhat, de nem kis dologgal játszik, aki ezt megkockáztatja. Lássuk be, nem túl életszerű a példa. Plusz, a korábban elmondott adatokhoz is visszakanyarodhatunk, miszerint az értékesíteni kívánt 50 ezer helyrajzi számból 41 ezer 10 hektár alatti terület. Ebből hogyan épít a külföldi tisztességes birtokot? Mert a külföldinek kell keresnie egy települést, ahol betonbiztos strómanja van, akinek egy sajtpapíron odaad közepes birtokért, tehát mondjuk 150 hektárért 300 millió forintot, amely birtokról pontosan tudja, hogy 20 évig nem juthat hozzá, mert nem engedi a szerződés és a földhivatali bejegyzés. A külföldi hogyan rak össze egy 150 hektáros birtokot 10 hektáros táblákból? Tucatnyi árverést kellene megnyernie, és olyan strómanokat kell találnia, akik az elővásárlási sorrendben is elől vannak. Ön szerint életszerű, hogy van olyan bizalom külföldi és magyar stróman között, hogy előbbi puszira odaad egy sajtpapíron 300 millió forintot? Ráadásul Isten őrizzen, ha a 20 év alatt meghal a stróman, és a föld örököse azt mondja a külföldinek, hogy te, sose láttalak, te ki vagy? Persze, még így is előfordulhat, hogy lesz 5-10 olyan ember, aki így vesz földet és a sumákságot, a törvénytelenséget senki nem szúrja ki, de a program egészét tekintve itt pont nem erről beszélünk, hanem arról, hogy több tízezer gazda fog földet vásárolni. Minden intézkedésünk a családi gazdaságok és a magyar agrárium megerősítéséről szól.