Mióta a Lipót bezárt kevés esélyünk nyílt arra, hogy a sültbolondoktól megszabaduljunk, vagy legalábbis biztos helyen tudjuk őket. A tehermentesítésben eleddig jelentős szerepet vállalt a Budapest-Bamako Rally, amely sajnos 2015-ben felfüggeszti működését.
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Pesti Mese/Nulla6egy Facebook-csoport
Hazai őrültjeink külföldre való importálásának igen humánus módszere volt eddig ez a verseny. Ráadásul, akik onnan hazatértek, újból elindultak a következő évben, ezzel is jelentősen javítva a hazai mentálhigiéniai statisztikát. Mert minek tarthatnánk másnak ezeket a kalandorokat, mint hülyéknek. Közülük is az igazán fanatikusok egészen lehetetlen verdákkal vágnak neki az útnak, amit ha odaértek, elajándékoznak. Gondolhatnánk felőlük, hogy jóérzésű bolondok ők, akik beirányozzák Afrikát mentőautóval, meg kisbusszal, hátha kell olyan feketebőrű atyámfiainknak, a józan eszünk mégis visszahökken. Mi ez? Karitatív őrület? Honnan ez a megbomlott vágy, ami ilyen kalandokra késztet. Talán Rejtő Jenő atmoszférája köszön vissza ebben a perverz vonzalomban. Kispolszkival, és a tetőn néhány bőrönddel szembenézni a lehetetlennel…
A Budapest-Bamako Rally méltán híres jelmondatára – Bárki. Bármivel. Bárhogy. – idén sem cáfoltak rá az indulók. A sokat sejtető jótanácsok, amelyekkel 2005 óta igyekeznek minden nem odaillő résztvevőt távol tartani a Dakar szellemiségét fönntartani igyekvő szervezők, idén sem tántorították el a legelvetemültebbeket. Ők azok, akik nem riadnak vissza az afrikai bebörtönzéstől, a megveretéstől élő állat elütése esetén, az egzotikus betegségektől, ételmérgezéstől, a korrupt vagy lusta rendfenntartó erőktől, a földcsuszamlástól, a napszúrástól, a homokvihartól, a hótorlaszoktól, de leginkább egymástól. Idei kedvenceink a 83′-as MZ-vel nekiinduló MZRider csapat; a kellően önkritikus, 1.3-as Suzuki Swifttel nekivágó Lehetetlen Küldetés, az elmaradhatatlan Kacsa, és a Diósförgepatony Avia Team. És természetesen a mentőautós csapatok, a Medic1, a Medical Team 1, és a Freestyle Rally.
Sajnos, amikor induláskor kimegyünk ezeknek a hülyéknek tapsolni, be kell ismernünk, hogy bennünk is van egy hasonló hülye, aki szimpatizál. Hogy bár a teszkóban vásárolunk és kólát iszunk, és nagyon, de nagyon normálisak vagyunk, mégis van bennünk egy adagnyi idióta, egy lipótnyik, aki menne a többi hülye után kalandozni. Hogy azok, akiket a bevásárlóközpontok kirakatüvegjei mögül felelőtlen, nemnormális gyökérarcoknak látunk, így közelről egészen hasonlítanak ránk. Régen ezt nevezték romantikusnak…
Csak nőne föl ehhez a néhány bátor hülyéhez ez az ország. Bárcsak kevésbé normálisak lennénk… De semmi gond, a hülyeség, már ha valóban annak kell nevezni, a vérünkben van…
Fotók: Mernyó Ferenc
Facebook
Twitter
YouTube
RSS