a nagy európa kovácsolta frigy
A migráció nem alapvető szabadságjog
Egyre többször látunk-hallunk-olvasunk beszámolót a beáramló bevándorlók, leginkább a muszlim emberek részéről elkövetett, sokszor szinte megdöbbentő mértékű és morális mélységű erőszakos cselekményekről. Sokszor hihetetlen gyávaságból fakadó, ártatlan gyermekek ellen elkövetett, vagy éppen a nőket sújtó agresszióról; és lassan ugyanennyiszer a megdöbbentő merészségről tanúskodó, a hivatalos szervek, a határőrök, rendőrök és katonák ellen fegyvertelenül megszervezett garázdaságról. Milyen érdekes, ugyanakkor ellentmondásos az, hogy míg egyes migránscsoportok elég bátrak ahhoz, hogy nekirontsanak a rend őreinek, addig hazájukban féltek megvédeni saját házaikat – legalábbis mindig az utóbbira hivatkozva érkeznek! No meg az emberi jogokra. Holott a migráció most tapasztalható formája nem alapvető szabadságjog. Zöld fürtök a rögön – Az unió bitang jó embargójának eredménye
Miközben Brüsszelben véget ért a nagy sakkparti, a magyar szőlősgazdák elkezdték a még éretlen termést a földre dobálni – köszönhetően az önmagával viaskodó uniós bürokraták képmutató, oroszellenes magatartásának. Keleti nyitás ide, keleti nyitás oda, a kötelező uniós embargót ellenembargó követte, így már évek óta nem tudjuk a szőlőt (és más gyümölcsöt) az oroszoknak (sem) eladni. Mostanra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy négy borvidéken is fizet akkor a magyar állam, ha még zölden, éretlenül a rögök közé dobjuk a szőlőtermést. Mert értékesíteni nem tudjuk, a franciák és az olaszok védik a saját territóriumokat, a magyar piac pedig szűkös. Mindeközben a német-orosz kereskedelem mértéke ismét csúcsra jár. Képmutatás, kettős mérce és a magyar gazdák tragédiája – ezt hozta az oroszokat megleckéztetni akaró béna bürokrácia makacssága. De a magyar kormány legalább igyekszik megmenteni a tragikus helyzetbe került gazdákat – feltéve, ha az uniós bürokraták nem kötnek majd ebbe is bele. Manfred Weber – egy liberális hittérítő felemelkedése és bukása
Mint a Skinner dobozba zárt, szürke, hígagyú, de a jutalomfalatért a pedált ész nélkül nyomkodó patkányokkal, úgy bánt az elmúlt évtizedekben az unió elit alakulata a saját polgáraival. Frankón, tudományos alapon beidomította a jóléti társadalom által kínált lehetőségek utáni szaladgálásra őket. Ha a jutalomfalat elfogyott, akkor a pótlás érdekében az egyes nemzetállamok azon nyomban eladósították önmagukat, rosszabb esetben hitelekkel az egyes polgárokat – mindezt a fenntartható fogyasztás illúziójával magyarázva. Esetleg új legelőket kerestek – uniós bővítésnek nevezve ezt. Csoda, ha a nyugaton sokáig működő jóléti társadalmak mélyén kialakult egyfajta demokratikus deficit? Hogy az állampolgárokat egyre kevésbé érdekelte, hogy ki vezeti az országuk felett bábáskodó uniós bürokráciát? Csoda-e az, hogy olyan politikusok ültek az uniós szervek talmi trónjára, akik mindig azt mondták, amit az aktuális hallgatóság, de leginkább a liberális hegemónia hallani kívánt? Nem, mert csupán egy kisebbséget érdekelte - mindaddig, míg a jutalomfalat megvolt. Nos, Manfred Weber az ilyen politikusok prototípusa lett volna. Ha lett volna! De Weber - úgy tűnik - elbukott, és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is. A jogállam mögött lappangó meleglobbi
Valóban sértené a magyar kormány és a parlament a jogállamiságot, mert az alaptörvénybe írta, hogy a házasság egy nő és egy férfi kapcsolatán alapszik? Tényleg sérülnének a demokratikus értékek azért, mert Magyarországon „csak” bejegyzett élettársi viszonyt hozhatnak létre a melegek és a többi, szinte már követhetetlen szexuális irányultságú párok? A Sargentini-jelentés szerint igen. A döbbenetet nem is azért érezzük, mert a liberális és a baloldali pártok dogmaként fogadnak el egy hazugságjelentést, hisz részben erre építik a választások előtti lejáratókampányukat, hanem azért, mert az Európai Néppárt (EPP) sok képviselője is ezt a papírhalmot lobogtatja, mikor bizonyítani akarja azt, hogy elég bátor ahhoz, hogy Magyarországba, pontosabban a keresztény civilizáció egyik fontos pillérébe rúgjon egy jó nagyot. Pedig, ha azt mondják, hogy sérül a jogállamiság, akkor azt is meg kellene jelölni, hogy melyik uniós jogszabályra vagy szerződésre gondolnak. De nem teszik. Pontosabban nem tudják, mert nincs ilyen. Csak hatványozott hazugság, meleglobbi, a jogállamiság fogalmának eltorzítása és politikai támadás van. No meg a természetes közösségek lebontásának nagy európai terve. 
