ellenzékváltó hangulat
Annyira sokan vannak és annyira gyűlölik egymást a baloldalon, hogy az még a Holdról is látszik
Megjelennek és tolakodnak, ahol valamit le lehet nyúlni. Önkormányzati mandátumot, Budapestet, amerikai pénzt, pedagógustüntetést. Ez már annyira szükségszerű, akár egy természeti törvény. A probléma az, hogy nem a magyar ember, hanem a külföldi üzleti érdekeket szolgálják, hogy nem a pedagógusokért, vagy éppen a budapesti lakosokért, hanem a saját hasznukért dolgoznak. De baj az is, hogy romboló szándékból politizálnak, és olyan sokan vannak (hat párt, kilenc szervezet, tizenegy elnök és tizennyolc vezető politikus), ráadásul annyira utálják egymást, hogy – Gajdics Ottó klasszikusával élve – egy tyúkólat sem lehet rájuk bízni. Tényleg ellenzékváltás kell – mindenkinek jobb lenne! De, hogy és miként süllyedtek idáig? Kis magyar ellenzéki tabló következik. Egy dolog állandó, az ellenzékváltó hangulat
Tegye fel a kezét, aki egy pillanatig is elhitte, hogy a pár hete – rendben, legyünk eufemisztikusak – kirobbant tüntetéssorozatnak lehet valódi ereje. Aki számolt azzal, hogy itt legalábbis tízezrek megmozdulnak, mert csalódottak, rászedettnek érzik magukat, és így tovább, és így tovább. Szerintem meglehetősen kevesen gondolkoztak így. Nehéz is lett volna ezt az egészet elhinni, hiszen a kezdetek kezdetén – mondjuk olyan három héttel ezelőtt – sem igazán lehetett érezni, hogy abból a borzasztó apátiából, ami után áprilisban kerültek, olyan gyorsan felébredtek, feltápászkodtak volna az ellenzékiek. 
