étkezés
Ez már nem az ehetetlen "finomfőzelék" és rántott párizsi világa – Menzaforradalmat hirdetett az ország egyik legnagyobb közétkeztetője
Generációkon átívelő élmény a leginkább darált vonalzó és ételszínezék elegyére emlékeztető "krumplipüré", az ember által finomnak sosem gondolt "finomfőzelék" – amelynek neve már önmagában is beszédes, hiszen készítője sem tudta kifejezni, hogy pontosan miből is kotyvasztotta –, vagy a tokánynak nevezett hentesipari hulladék az iskolai, óvodai menzákról. A gyermekeinket naponta étkeztető, gyakran a kevésbé finnyás felnőttek számára is ehetetlen ételeket tálaló menza kifejezés mára pejoratív jelzőként ivódott a köztudatba, amelynek eredménye nemcsak a gyermekek szélsőséges léptéket öltő viszolygása a változatos étrendtől, de a közétkeztetésben keletkező hulladék mennyiségének az exponenciális növekedése. Hiszen jóérzésű gyerek számára nem túl megnyerő, ha az elé tálalt ételhez képest Jakab Péter "konyhaművészete" is versenyképes alternatívát jelent. Ennek a rossz beidegződésnek az ellentételezésére vállalkozott Magyarország egyik legnagyobb közétkeztető vállalata, a HunGast, akik egy egészen új, edukatív étkezési modellel lépnek fel a megváltozott étkezési szokások kiszolgálásáért, illetve az élelmiszer-hulladék csökkentéséért. Unalmas a fehér ember étele? Beszélgessünk akkor gasztronómiáról – Dezse Vű
Sok elmebeteg dolog van, amit ha megérteni nem is, el lehet fogadni, meg sok olyan sértés van, amit le lehet nyelni, de amiben nem ismerünk tréfát, azok a gyermekeink, a kultúránk, ennek pedig szerves részét képezi a gasztronómia is, amit imádunk, és ami szintén megérdemli, hogy megvédjük. Szóval most ezt fogjuk tenni, mert a WOKE haladók szerint a "white food", vagyis a "fehér kaja" nem más, mint vajas kenyér, párizsi és krumpli, a bevándorlás meg szerintük ezért is fontos, mert a migráns ételek színt visznek ebbe az unalomba. Itt az ideje tehát, hogy az ételekről beszélgessünk egy kicsit. Ez a baj a vegánokkal – Dezse Vű
Rendívül sok képmutatás van a vegánságban. Saját tapasztalatból is tudom ezt, ugyanis voltam vegán. És nem is három percig, hanem körülbelül három évig, szóval nem mondhatja senki, hogy ne tudnám, miről beszélek: kipróbáltam, kitartottam, aztán rájöttem, hogy hülye voltam. De nemcsak vegán voltam, hanem vegánként is viselkedtem. Arra buzdítottam másokat, hogy ők is legyenek azok, kiraktam a Facebookra ezzel kapcsolatos képeket aranyos állatokról, sőt, vegán tetkóm is volt. Mindent csináltam, amit egy vegán csinál, és visszagondolva tök égő volt az egész, de nem bánom. A magyar baloldallal ellentétben szembe tudok nézni a múltam hibáival. Az erőszakos vegánság, mint oly sok másik elmezavar, legnagyobb részben a városi emberhez köthető, aki jól él, bővelkedik lehetőségekben, és rengeteg ideje van hülyeségeken gondolkozni és aktivistáskodni. Persze, egy városi embernek nem bonyolult annyira helyettesíteni a húst: a "nagyon haladó és trendi" kajáldákban biztosan van valami tofu, szejtán, vagy lebomló műanyagból bakteriális erjesztéssel növesztett műhús, de valljuk be, a valóság nem erről szól. Az emberiség és az élet nem erről szól. Ugyanígy vannak bizonyos szabályai az evolúciónak a táplálkozás szintjén is. 
