Ez a baj a vegánokkal – Dezse Vű

Rendívül sok képmutatás van a vegánságban. Saját tapasztalatból is tudom ezt, ugyanis voltam vegán. És nem is három percig, hanem körülbelül három évig, szóval nem mondhatja senki, hogy ne tudnám, miről beszélek: kipróbáltam, kitartottam, aztán rájöttem, hogy hülye voltam. De nemcsak vegán voltam, hanem vegánként is viselkedtem. Arra buzdítottam másokat, hogy ők is legyenek azok, kiraktam a Facebookra ezzel kapcsolatos képeket aranyos állatokról, sőt, vegán tetkóm is volt. Mindent csináltam, amit egy vegán csinál, és visszagondolva tök égő volt az egész, de nem bánom. A magyar baloldallal ellentétben szembe tudok nézni a múltam hibáival. Az erőszakos vegánság, mint oly sok másik elmezavar, legnagyobb részben a városi emberhez köthető, aki jól él, bővelkedik lehetőségekben, és rengeteg ideje van hülyeségeken gondolkozni és aktivistáskodni. Persze, egy városi embernek nem bonyolult annyira helyettesíteni a húst: a "nagyon haladó és trendi" kajáldákban biztosan van valami tofu, szejtán, vagy lebomló műanyagból bakteriális erjesztéssel növesztett műhús, de valljuk be, a valóság nem erről szól. Az emberiség és az élet nem erről szól. Ugyanígy vannak bizonyos szabályai az evolúciónak a táplálkozás szintjén is.