egészség
Megjelentek az ehető csontú vegán „sertésbordák” – Dezse Vű
Semmi baj nincs a vegánokkal. Mindenki azt eszik, amit csak akar. De soha nem fogja senki elhinni, hogy amikor leszáll az este, akkor nem lopakodnak ki a hűtőhöz és nem vágnak egyet a kecskesajtból, vagy nem esznek két szeletet észrevétlenül a téliszalámiból. Éppen ezért felesleges a vegán borda, ami nagy valószínűséggel nem változtatja majd meg a világot. Meg egyébként miért kell bordának nevezni, amikor nem az, miért kell húsnak hívni, amikor nem az, ahogyan miért kell a vegán sajtot sajtnak hívni, miközben állítólag épp az a lényege, hogy nem az? Egy nemátalakító műtét után vége a normális életnek – The Right Brothers
Mivel a YouTube rendszeresen azzal fenyegetőzik, hogy demonetizálja, illetve letörli azokat a csatornákat, ahol a transzneműeket ócsárolják, ezért egyetlen megoldás maradt nekünk, konzervatívoknak: csakis az igazat mondjuk ezentúl a szivárványos közösségről. Ennek jegyében arról beszélgettünk, hogy mi történik egy fiatallal nemátalakító műtét után, mik azok a mentális tüntetek, amit a csonkítás utáni testképzavar okoz, illetve hogyan és mennyire szorul az illető élete végéig a gyógyszeripar támogatására.Kibeszéltük azokat az amerikai nagyvállalatokat is, akik egy ilyen beavatkozásra buzdítanak, miközben abban a Kínában gyártatják a termékeiket, ahol soha nem mernének a szivárványzászlóról még csak beszélni sem – ami, valljuk be, a világ legundorítóbb morális képmutatása. A böjt a legjobb 40 napos kihívás, a száraz november a kanyarban sincs – Dezse Vű
Február 22-től zajlik az idei nagyböjt. Ez nyilván a szuperhaladóknak és a nagyon menő felvilágosultan gondolkodóknak nem mond sokat, ezért elmagyarázom máshogy: olyan ez a keresztényeknél, mint a liberálisoknál a száraz november, vagy a 30 napos vegán kihívás, csak sokkal több van benne, plusz vannak hagyományai. A nagyböjt a kihíváson felül egyébként hozzáadott spirituális értékkel is rendelkezik, a szabályok pedig sokat enyhültek az elmúlt évszázadok alatt: manapság tulajdonképpen mindenki eldöntheti, hogy miről mond le 40 napra, vagyis mekkora áldozatot hoz önmagáért, a lelkéért és az egészségért. Szamosi Timivel arról beszélgettünk, hogy miért jó dolog, ha egy rövid időre megpihen az ember, és kevesebbet fogyaszt a világi élvezetekből. Ez a baj a vegánokkal – Dezse Vű
Rendívül sok képmutatás van a vegánságban. Saját tapasztalatból is tudom ezt, ugyanis voltam vegán. És nem is három percig, hanem körülbelül három évig, szóval nem mondhatja senki, hogy ne tudnám, miről beszélek: kipróbáltam, kitartottam, aztán rájöttem, hogy hülye voltam. De nemcsak vegán voltam, hanem vegánként is viselkedtem. Arra buzdítottam másokat, hogy ők is legyenek azok, kiraktam a Facebookra ezzel kapcsolatos képeket aranyos állatokról, sőt, vegán tetkóm is volt. Mindent csináltam, amit egy vegán csinál, és visszagondolva tök égő volt az egész, de nem bánom. A magyar baloldallal ellentétben szembe tudok nézni a múltam hibáival. Az erőszakos vegánság, mint oly sok másik elmezavar, legnagyobb részben a városi emberhez köthető, aki jól él, bővelkedik lehetőségekben, és rengeteg ideje van hülyeségeken gondolkozni és aktivistáskodni. Persze, egy városi embernek nem bonyolult annyira helyettesíteni a húst: a "nagyon haladó és trendi" kajáldákban biztosan van valami tofu, szejtán, vagy lebomló műanyagból bakteriális erjesztéssel növesztett műhús, de valljuk be, a valóság nem erről szól. Az emberiség és az élet nem erről szól. Ugyanígy vannak bizonyos szabályai az evolúciónak a táplálkozás szintjén is. Hivatalosan is hadat üzent Amerika a saját gyerekeinek – The Right Brothers
Mindent megtesz Amerika, hogy leépítse a jövő generációját. Mivel az LMBTQ-agymosás nem megy elég gyorsan, ezért úgy döntöttek, hogy fizikailag is tönkreteszik a gyerekeket. Ezt kötelező jellegű gyógyszeres kúrákkal, illetve műtétekkel kívánják megvalósítani, abban az esetben legalábbis, ha a gyerekeket túlsúlyosnak ítélik meg. Ez már egy-két kilogramm esetében is megtörténhet, a szülőnek pedig nincs beleszólása a beavatkozásba. A dolog azért is érthetetlen, mert a mi maradi, konzervatív felfogásunk szerint egész egyszerűen csak egészséges ételeket kellene adni a gyerekeknek, illetve arra ösztönözni őket, hogy rendszeresen sportoljanak. Az is érdekes, hogy hová tűnt az úgynevezett "fat acceptance movement", vagyis az, amikor betegesen elhízott embereket gyönyörűnek, bátornak és különlegesnek nevezünk.