Pesti Srácok

A németek két és fél éve tervezik a következő Barbarossa-hadműveletet

A németek két és fél éve tervezik a következő Barbarossa-hadműveletet

Természetesen védekező jelleggel, mivel szent meggyőződésük, hogy az oroszok 2029-ben rávetik magukat Európára. 

Az új Barbarossa-terv megkapóan emlékeztet a régire, csak ez önvédelmi jelleget fog ölteni. A német élettér elmélet egyelőre nem elég kapós, főleg azért, mert a németek Németországot sem tartják német élettérnek, ezért új indokra volt szüksége a germán militarizmusnak, hogy levethessék magukról a rájuk kényszerített „mi már megváltoztunk” béklyót. Ez az indok manapság az önvédelmi harc, hiszen a Putyin vezette Oroszország egészen az Azori-szigetekig akarja kiterjeszteni határait, emiatt pedig háborúzni kell velük. Ez mondjuk pont annyira hihető, mint amikor Gleiwitz miatt kellett megvédeni magukat a lengyelektől, de a germánok alkotókedve mindig lelohad, amikor minimálisan is hihető casus belliket kellene legyártani. 

Körülbelül két és fél évvel ezelőtt tucatnyi magas rangú német tiszt gyűlt össze egy katonai támaszponton Berlinben, hogy kidolgozzák az Oroszországgal vívandó háború titkos tervét – írja Mandiner a Wall Street Journal előfizetéses cikke nyomán, és nincs okunk kételkedni a történet hitelességében. Ami érdekes, hogy pont ekkor indították meg az ukránok a 2023-as Nagy Tavaszi/Nyári Ellentámadást, ami végül, az év őszéig teljesen kifulladt. Vagyis a németek akkor kezdték el tervezni az önvédelmi háborút Moszkva ellen, amikor a hivatalosan elfogadott európai álláspont az volt, hogy az ukránok nemsokára kiverik az oroszokat a területükről, de annyira, hogy a Krím-félszigetet is visszaszerzik lendületből. Most vagy nem voltak meggyőződve az ukránok sikeréről, vagy a vérükkel nem bírtak. Tehát a tények:

  • 2023 késő tavaszán az ukránok hatalmas hadműveletet indítanak az oroszok ellen, az egész nyugat drukkol, illetve a győzelmükre teszik a téteket.
  • Eközben a németek önvédelmi háborút terveznek az oroszok ellen.
  • A németek a saját önvédelmi háborújukat nem német területen tervezik lefolytatni.

Az egészhez mi mást, mint egy 1200 oldalas tanulmányt készítettek. A konferenciák és a sajtóközlemények ezúttal elmaradtak. A terv részletesen leírja, hogyan szállítanák a frontvonal felé a 800 ezer német, amerikai és más NATO-katonát. Feltérképezi a kikötőket, folyókat, vasutakat és utakat, amelyeken utaznának, valamint azt, hogyan látnák el és hogyan védenék őket útközben.

A terv legfontosabb eleme, hogy az Oroszországgal vívott háborúban Németország már nem frontállam lenne, hanem átmeneti támaszpont. Ehhez pedig hatalmas infrastrukturális fejlesztések szükségesek (az utókor majd mondhatja, hogy a kancellár legalább autópályákat épített), hogy kényelmesen és könnyen lehessen Németországtól távol, az orosz sztyeppén meglepetésszerűen védekezni az oroszok ellen. 

A német zeitenwende találkozása a valósággal

Az újraéledő militarizmust a német romantika legszebb korszakát idéző módon zeitwendének nevezik. Múltkor (ahogy fentebb írtam is) gleiwitznek és lebensraumnak. A lényege ugyanaz, csak ma még nem sikerült a teljes német társadalmat és az államot a háború szolgálatába állítani. Sőt, alapvetően röhejes állapotban vannak. Az Oroszországgal folytatott totális háborúra való saját felkészültségüket úgy tesztelték, hogy

Kelet-Németországban (ez a két, Oroszországgal szemben folytatott védekező világháborúval ezelőtt még Közép-Németország volt) ősszel a Rheinmetall egy éjszakai táborhelyet állított fel 500 katonának, hálótermekkel, 48 zuhanykabinnal, öt benzinkúttal, egy tábori konyhával, drónos megfigyeléssel és fegyveres őrökkel, akiket orosz és kínai befolyás szempontjából átvilágítottak. A tábor 14 nap alatt épült fel, és hét nap alatt bontották le.

Emellett szembesültek azzal is, hogy a polgári, de kettős felhasználású infrastruktúra leromlott állapotban van. Nem lehet több százezer katonát Moszkva alá szállítani védekezni ilyen hidakon és ezekben a kikötőkben. Mégis, Németország a hiányosságok ellenére elszántan védekezni akar 2029-ben. A dátumhoz annyira ragaszkodnak, hogy Ukrajnát mindenképpen háborúban szeretnék tartani addig, hogy egy kimerült, felszerelésben és katonában hiányos, kifáradt Oroszországgal szemben védekezhessenek.

A történetből egyetlen szál hiányzik csak, de az nagyon: az amerikai katonai rendészek, akiknek két és fél éve végig kellett volna gumibotozniuk a megint védekező világháborút tervezgető német főfontosokat. 

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.